Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-11-18 / 46. szám

hány év előtt a kerületi iskolai segély elleni izgatás nem csekély mértékben játszotta szerepét. 3) Föesperes ur, a központi gyámolda részére, a központi bizottmány által indittványozott s a jolsvai gyűlés által határozattá emelt egyházanként háromszor tartandó offertoriumról; valamint a süvetei leégett, — templomát, paplakját és iskoláját vesztett, — egyház részére begyült kegyes adományokról tevén jelentést, belső öröm járta át sziveinket, hogy minden egyház vetekedett az ügyet tehetsége szerint felkarolni s a szerencsétlen süvetei egyháznak hamvaiból felüdülését nemes kebellel előmozdítani, különösen megörvendeztetett pedig a tudósításnak azon pontja, melyben köztudomásra hozatott, hogy Szent-Iványi Miklós ur, mihelyt a szerencsétlenséget hallá, 40 o. é. frtot. és 4 köböl gabonát küldött az egyház ínségének enyhítésére. 4) Beadván a közlelkészek a mult iskolai évről tudósításaikat, kitűnt, hogy tanítóink legnagyobb része a csekély anyagi jutalom mellett is lelkiismertesen működik, a haladás ösvényén dicsérettel törekszik előre s a gyermekeket vallásos és tudományos tekintetben az egyház buzgó és értelmes tagjaivá nevelni egész erélylyel igyekszik. Ezen tisztelt férfiaknak szolgáljon a nyilvános elismerés és méltánylat hivataluk további hü folytatására addig is ösztönül, mig egyházunk országos állása jobbra fordulván, esperességünk buzgó fáradalmaikat megjutalmazni anyagilag is képes leend; ellenben azoknak, kik hivataluk teendőit könyelmüen elhanyagolják s elvállalt kötelességüknek eleget nem tesznek, legyen példa és indok arra, hogy az ártatlan gyermekek lelki mivelése, — melyért egykor Isten színe előtt felelendnek — komolyan szivükön felküdjék s ez által a megrovás gyalázatát vagy épen letétel veszélyét elkerüljék. 5) Szőnyegre kerülvén, hogy 1848 előtt a gömörmegyei rendek, azon tót egyházakban működő tanitók részére, kik iskoláikban a magyar nyelvet szorgalmasan taniták s abban tanítványaikkal szép előmenetelt tettek, — ösztöndíjt alapítottak, de az forradalom óta senkinek ki nem szolgáltatott; a megyei főnökség egy küldöttség által felkérendőnek határoztatott: hogy a kezelésről az esperességet felvilágosítani és az alapítványt a kitűzött célra fordítani, annál inkább kegyeskedjék, mert ez által nem csak az ügyet mozdítja elő, hanem némi részben, a szegény tanitók valóban sajnálatos sorsán is lendít. Ezek valának több helybeli ügyek elintézése mellett érdekesb tárgyai gyűlésünknek, s ha bár nem hiányzott egy pár eset, mely keserű csép gyanánt vegyült örömpoharunkba, annyit önámitás és hízelgés nélkül állithatunk, hogy esperességünket jobb szellem kezdi átlengeni, hogy az egyházügyek iránti érdekeltség, az adakozási buzgóság, az egyház terheiben való kész részvét mind inkább növekedőben van. Nem szép-e p. o. a ratkói egyháznak azon határozata, miszerint, ha az egyházkerület által tervezett sorsjáték fölülről megakadályoztatnék, a ratkói egyház késznek nyilatkozik a szent cél tekintetéből a reájok eső sorsjegyeket elvállalni s annak árát a kerületi pénztárba beszolgáltatni? Nem dicséretre méltó e az ochtinai egyház érdemdús felügyelőjének Márton Rudolf úrnak példás tette, ki, mig más egyházak az általok egyik vagy másik iskolára tett alapítvány kamatjának a kerületileg kivetett segélybe beszámítását sürgeték, egyháza nevében oda nyilatkozott : hogy az ochtinai egyház ellenkezőleg az általa tett 100 pft. alapítvány kamatját kívánja s rendesen fogja fizetni. Ezen kivül lehetetlen még egy harmadik nemes tettet is meg nem említenem, mely ugyan nem az esperességi gyűlésen, de esperességünk egyik előkelő egyházában történt. A tény röviden ez. A dobsinai lelkes egyház buzgó tagjai, kik az utóbbi időben oly sok jót miveltek, saját egyházuk, valamint a közös egyház érdekében oly sokat áldoztak, f. é. sept. 29-kén Pákh Mihály boldogult tiszai superintendens hamvai fölé diszes síremléket állítottak. Hogy pedig ezen síremlék felállítása, — mely egyesek kegyes adományaiból jött létre s öntött vasból góth Ízlésben igen díszesen van kiállítva, — ne hallgatag történjék, hanem mint a volt helybeli lelkész és superintendens iránti hálás tisztelet és vallásos kegyelet követeli, ünnepélyesen; gondoskodott az egyházi előjáróság arról, hogy az magyar, tót és német egyházi szónoklattal legyen rendeltetése helyén felavatva. Felkéretett ez okból főtisztelendő Máday Károly superintendes ur, a német, Bartholomeides János föesperes ur, a tót alólirt pedig a magyar egyházi beszéd tartására, kik nevezett napon megjelenvén, mintegy 12 lelkésztárstól, a gyászoló özvegytől és gyermekitől környezve : Rozsnyó, Igló és Csetnek városából és vidékiről egybesereglett igen számos előkelők és polgárok diszes koszorújától és az egyház egész tömegétől körülállva, végeztük a sírnál, miután a helybeli lelkész Linberger István ur már előlegesen a templomban készité elő a közönséget, megbízatásunk feladatát. A beszédek az alkalomhoz mértek valának s mi a tisztelök érzületére a legnagyobb hatást gyakorolta, az bizonyosan főt. Máday Károly superintendens ur beszéde, különösen pedig beszentelö kenetes imája volt. A lélekemelő ünnepély, mely nekünk lelkészeknek kebelét dobsinaiak iránt igaz hálára kötelezte, más részről pedig a szivek vallásos buzgóságát nem kevéssé emelte, egyházi ének és a „Szózat" négyhangu éneklésével fejeztetett be, melyet a városházán 150 személyre készült közebéd követett, hol az egyházias és hazafias pohárköszöntések, hogy nem hiányoztak, nem szükséges mondanom. A sírkövön következő felirat olvasható: „Itt nyugszik főtisztelelendö Pákh Mihály ur, született 1795 oct. 18-kán, meghalt 1858 dec. 24-kén, a tiszai evang. egyházkerület superintendense, előbb a rozsnyói, iglói, rima-szombati, utoljára a dobsinai egyház lelkésze." „Az egyház és haza rendithetlen hűségű fiának, e város derék szülöttének, ez egyház köztiszteletben állott papjának emeli e követ, „a dobsinai evangy. egyházközség." S ezzel, köszönetet szavazva még az ochtinai egyháznak a szives és igen tisztességes ellátásért, leteszem *