Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-11-18 / 46. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP SZERKESZTŐ- ÉS KIADÓ-hivatal: Lövészutca, 10. szám. 1. emelet. ELŐFIZETÉSI DIJ: Helyben : házhozhordással félévre 3 frt. 50 kr., egész évre 7 forint — Vidéken: postán szétküldéssel félévre 3 frt. 70 kr., egész évre 7 frt. 40 kr. Előfizethetni minden cs. k. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETESEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. Egyházfenyiték és autonomia. Az egyházfenyiték a gyakorlatban, mikéntje az elméletben mondhatni legelhanyagoltabb tárgy egyházi életünk mezején. Pedig ennek fölelevenitése — tartsa bár azt valaki az ó szövetséghezi visszatérésnek, vagy r. kath. szelleműnek — életszüksége önkormányzatunknak. Csak azon testületnek van önkormányzata, melynél mind a törvényhozó, mind a végrehajtó hatalom meg van, mely nem csak határozni, hanem határozatát önerejével végrehajtani is képes. Mig magyar prot. egyházunk erejének e teljességét el nem éri, addig önkormányzatunk ketté tört kard, melynek csak markolata mienk. — A kivitel egyes lelkészek dolga, s nekik erre a prudentia past. elég képességet is ad, ha ez nem elég, segít az állani advocatiae joga — igy gondolkoznak sokan. Amazt a papiroson elégnek tarthatjuk tán, de hogy a gyakorlatban igen hiányos, azt vidékünkön számtalan szomorú példákból láttam, bár másutt is ugy ne volna! A jus advocatiae-nak saját hiveink elleni igénybevétele pedig a mósesi törvénynél is ridegebb. Hogy világosabb legyek, szabadjon igen röviden az állam s egyház közti viszonyt ezek föladatánakfölfogásom szerinti meghatározása által kimutatni. Az állam föladata polgárai vagyoni és személyes biztonsága fölött örködni, kötelessége a szellemmüveltséget s anyagi jólétet öregbíteni. Kizárólagos föladata hát a földi élet s az embernek, mint földi lénynek boldogitása. — Az egyház föladatát pedig Idvezitö'nk e szavai tüntetik föl •gen szépen: „Az én országom nem e világból való." — így az államé a földi, a külső ember cselekedeteivel, az egyházé a belső, ama túlvilági életre készülő ember hitével. Ezért az állam nem tekint, nem lehet tekintenie másra, mint a cselekedetekre, az egyháznak pedig szent hivatása a cselekedetek alapját, a hitet venni figyelembe. Az államnak a cselekedetek birálatánál zsinórmértéke saját föladata. Őrködik, hogy ez, vagy ama személy vagy testület kiilélete nem ellenkezik-e mások személyes vagy anyagi biztonságával, nem akadályozza-e a szellemi miveltség s anyagi jólét haladását. Eddig terjed a „jus inspectionis.u

Gondoskodik arról, hogy én, mint physikai, vagy morális személy, élvezhetem-e azon jogokat, melyeket számomra az állam föladatánál fogva biztosítani tartozik. Ez a „jus advocatiae." De hogy én mit hiszek, mily viszonyban állok Istenhez, miként gondolok s készülök lelkem túlvilági életére, arra az államnak semmi gondja, mert lehet valaki jó állampolgár, habár rosz keresztyén, vagy nem keresztyén is. Hit nélkül is vannak látszólag jó cselekedetek, mit én tudom miféle indulatból származva, s az állam ezeket tartozik elfogadni, mint olyanokat; — ellenben igaz hit jó cselekedetek nélkül nem lehet, ezért a rosz állampolgár sohasem jó keresztyén. Szóval, a külső ember lehet tettetve jó, mig a belső nem az, de az állam ezt nem keresheti, az egyháznak meg csupán a cselekedettel szent föladata szerint nem szabad beérni, mert övé a belső ember s Róma XIY: 23: „Valami hitből nincs bűn az." ? Ezzel egyáltalában nem akarom Collard Royerként azt állítani, hogy az állam, mint ilyen atheisticus, azaz minden vallást nélkülöző tartó-