Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-11-11 / 45. szám

könnyen tisztul salakjaitól, mint a természet kebele a bűzhödt légvegyülékektöl. Az előítélet köde sötétebben borul s nehezebben oszlik szét sokak koponyájáról, mint őszi felhő a Butsezd tar fejéről. Ploesten, Pitesten, Krajovában mind csak hasonló jelenségekkel és gyönyörű feltételekkel találkozunk, és másként nem alkusznak; söt Brailában és Galacon még a Duna roppant árja sem képes elmosni e boldogító (?) feltételeket. — Mindenütt porosz pap és német nyelv, s a magyar ember mégis oly buta, oly vallástalan, miszerint teljességgel nem megyen templomba. — Pedig mi szépen lehetett volna ide Magyar- vagy Erdélyországból oly papokat küldeni, kik mind a két nyelvben egyaránt jártasok, de a Gusztáv-A.-egyletnek csak poroszpap kell és porosz védelem. E feltétel mellett mi csak megmaradunk magyar reformátusoknak és ausztriai alattvalóknak. „Tegyetek jót mindenkivel," mondja a Gusztáv-Adolf egylet. Miért ne követhetné tehát a magasztos igét, miért törpülne germanizáló társulattá, s földi hatalom uszályhordozójává ? Itteni apostolainak pedig ajánlom eszményképül ama halhatatlan emlékű román nagyokat, kik saját hazájuk kebelén is — a nationalismus és proselytismus dühétől menten — valódi krisztusi szellemben működtek akkor, midőn nem „románok," hanem „emberek" számára alapiták áldott kórházaikat. — Uraim, dagaszsza önök kebelét is ily krisztusi szeretet, s akkor, de csak akkor, Isten áldása lészen nemes és buzgó törekvéseiken. Koos Ferenc. Tudósítás a gróf Ráday-család péceli könyvtára ügyében. Dobos János ur ceglédi lelkész, a „Prot. Egyh. és Isk. Lap" f. évi 25-dik számában érdekesen ismerteti a gr. Ráday-család péceli könyvtárát, melyet ö egykor, mint péceli lelkész, gondosan buvárlott, söt lajstromozott is, hatályosan ajánlván ezt a nemzet, az egyház, a tudománybarátok figyelmébe, mint oly szellemi kincstárt, mely igenis első rendű a hazabeli bibliothékák közt. Igy ismerte s méltányolta ezt egykoron az országgyűlés, hol a karok és rendek táblája ezt a nemzet tulajdonául 40,000 ezüst forinton megszerezni elhatározta; igy Albert ö cs. kir. Fensége, a ki előkészületeket tétetett a nevezett könyvtárnak megszerzése, s a nemzeti muzeumba foglalása végett; igy tüntetik ezt föl azon számos tudománybuvárok, kik Pécelen koronként, szellemi kincsek gyűjtése végett, a vendégszerető grófi kastélyban megfordulnak. Söt magára vonta ezen európai nevezetességű könyvtár a tudományos s müveit külföld figyelmét, söt vágyát s igyekvését is ezt elsajátíthatni, s hazánkból kiköltöztetni, mivégre folyvást ostromolják a külföldi könyvkereskedők. Ily jelenet, valamint a péceli könyvtárnak s hozzátartozó kéziratoknak nagybecse a tudományos művelődésre s egközelebb a magyarhoni protestáns egyház történelmi múltjára nézve, nem kerülhette el — kivált a közelebb lefolyt küzdelmes időkben — a pesti prot. föiskolabeli theol. kar igazgató bizottmányának is figyelmét; minélfogva ez a gr. Ráday-család péceli könyvtárának, a haza kebelében, a nemzet kincséül, a magyarhoni ev. ref. egyetemes hitfelekezet tulajdonául, legközelebb a pesti prot. főiskola egyenes és közvetlen használatára, megszerezhetése végett, nem mulasztotta el a célosnak vélt lépéseket, és előkészületeket egy év óta, egy év alatt megtenni. A mondott bizottmány elsőben is bizodalommal kereste s tisztelte meg a gróf Ráday-családot, melynek hazaszerte ismeretes honszeretetét, a nemzett java s dicsőségéért lángoló buzgalmát, különösebben a prot. egyház ügyébeni érdekeltségét most is, mind mindég, szerencsés volt tapasztalni, nemcsak, hanem oly áldozati készségét, miszerint a pesti ev. reform, theol. collegium igazgató bizottmánya kétlenül fölismerte a kitűzött cél ohajtott elérésének lehetőségét. Ugyanis a fentisztelt |grófi család — csakhogy a nagyértékü könyvtár a magyarhoni ev. ref. hitfelekezet tulajdonává s ez által a haza és nemzetnek is maradandó kincséül válhassék — a legnagyobb készség és örömmel azonnal ajánlkozott az országgyűlés karai és rendei által 40000 ftban meghatározott árnak fizetéséhez fele részben járulni; miszerint, ha az összes nemzet s ebben az egyetemes ref. hitfelekezet jobbjai, tehetösb tagjai, 20000 ftot az egyház oltárára, a nemzet és tudomány érdekében is, áldozatul nyújtani kegyeskednek: a mondott könyvtár a magyarhoni ev. egyházi s nemzeti leend és maradand, — s még némi több áldozattal, — a mi a könyvtárnak Pestre szállítására, itten alkalmas helyiség szerzésére s a könyvtár felállítására szükségeltetik — a pesti ev. ref. főiskola s a tudományszomjas közönség használatára mielébb megnyittathatik. A pesti ev. reform, főiskolai bizottmány másik teendőjének ismerte a lelkes hazafiakat s hitsorsosokat a péceli könyvtár nevezetességére, a haza s egyházunk érdekére figyelmeztetni s a fenforgó ügyet gondjaikba ajánlani. Végre ugyanezen bizottmány nem mulasztotta el a magas kormányt ily szándék és vállalatról értesíteni, mely — jelesen a budai cs. k. Helytartótanács — f. évi sept. 18-kán, 4246

/praes. sz. alatt kelt intézményében, a pesti ev. reform, theol. kar igazgató bizottmányának s a dunamelléki h. h. egyházkerületnek a közhasznosság tekintetéből, a kitűzött célra adományoknak Magyarországszerte gyűjtésére kekegyesen engedélyt adni méltóztatott. Ily előzmények után, alólirott, mint a pesti ev. refor. theolog. Collegium ez ügyben munkáló bizottmányának tollvivöje, kedves kötelességének ismeri a tisztelt közönséget az eddigi siker felöl értesíteni, a lelkes hazafiakat s egyháztagokat a lehetőség reményével megörvendeztetni, a készséges adakozókat áldozataik közzététele által becses adományaik vétele iránt megnyugtatni, az ajánlattevőket az igért segélypénz beküldésére fölkérni, a többi lelkes hazafiakat s honleányokat és buzgó egyháztagokat is teljes tisztelet s bizalommal fölkérni, hogy a dicső ügyért, a szent célra adakozni „siessenek," fölötte kívánatos és szük-