Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)
1860-11-04 / 44. szám
17. §. Az alaptökéhez fog csatoltatni azon öszveg, melyet a Tractus saját pénztárából e szent célra által ajánl (u. m. 1000 fr. o. é.) valamint a most Magyar Mihály atyafi részére létező cassa is az ö halálával ide csatoltatik (mely most 434 fr. 34 kr. tesz o. é.) Ide járul a bekebelezési dijjaknak fele része is valamint a mikolai hagyomány (a nagy Rejvick által fizetendő ly /2 évi haszonbér 4 fr. 95 kr. o. é.) 18. §. Az egyházvidékbeli Eklésiák kerestessenek meg egyházi úton, valamint a kebelbeli Patrónus urak és asszonyságok is keresztessenek fel, hogy nemes keblöknek sugallata szerint a vallás dicsőségére itt is áldozni szíveskedjenek. — Akárhonnan, akárkitől jövő ajánlatot, vagy végrendelet szerinti hagyományt is hálás köszönettel fogad a gyámintézet, és azt egy külön emlékkönyvbe beíratja. Az adományok a tökéhez mennek. 19. §. Minden évben, minden kebelbeli lelkész, az újév napját e szent célra való adakozás gyűjtésre használja hívei között. A gyűjtött segély a tökéhez teendő. 20. §. A mely kamat addig gyül, mig segedelmezendö özvegy, vagy árva lenne, vagy talán a segedelmezendönek illetékén még most felül maradna, az is csatoltatik a tökéhez, mely semmi esetben meg nem hiányositandó, sőt növelendő lészen. 21. §. Ha a pénztár jövedelme nincs olyan állapotban, hogy a betett tökével egyenlő segélyt nyújthasson, azon arányban történik a levonás a segélyből, a mely arányban vannak a tőkék egymáshoz, p. o. van 4 özvegy az 1-sö 25 pftos tökével. 2-ik 50 pftos tökével. 3-ik 75 pft. tökével. 4-ik 100 pft. tökével. Ezen négy rendbeli alaptőkék summája 250 pfra megyen, ámde kiosztandó segély csak 200 pft. lenne, tehát mindegyikből aránylag levonva, jutna az 1-sönek 20 pfr. 2-iknak 40 pfr. 3-iknak 60 pfr. 4-iknek 80 pfr. A mi csak a dolog világositására van feljegyezve. Világos levén, hogy a segélyezés sohasem állhat meghatározott összegből, hanem az intézet jövedelme, a segélyezendő tagok számától függ, és hogy az intézet pénztára gyarapodásával, a segélyezési összeg is növekedni fog. III. Fejezet. Gyámintézeti pénztárkezelés. 22. §. A pénztár kezelése azon summákkal kezdetik, melyeket a belépő tagok, a megerősítés után egy fél év alatt beadnak , és a melyek kegyes adományokból gyűlnek össze. 23. §. Pénzkezelő jelenleg, mig az intézet gyenge és fizetésre elégtelen lesz, olyan pénztárnokul választott társasági tag legyen, ki ezt kegyeletből fogja teljesíteni, külön számadást vezetvén az intézet ügyeiről; idővel a .társaság erősödésével, fizetéses pénztárnok választandó, ki elég hűséggel és biztosítékkal bírjon. Jelenleg t. Erdélyi Sándor lelkész ur bizatik meg pénztárnoksággal. — Ki is azon segélyeknek, melyek már eddig is nt. esperes ur által felvétettek, sőt a t. Csete Lajos urnái levő summáknak általvételére, és a szükségelt rovatolt kis könyvecskék és jegyzökönyvek nyomtatására felkéretik. 24. §. A beállani, vagy befizetni akaró tag azon körlevél után, mely a megerősítést tudtul adja, 6 hónap alatt jelentse magát az esperesnél, vagy pedig a gyámintézeti választmány elnökénél, nevének tagul íratása végett, az illető pénzt pedig, vagy kötelezvényt tegye a pénztárnokhoz, kitől egy felvételi könyvecskét kap, mely a tagságról és a pénz felvételéről nyugtat, s idővel is a segélyezendőknek előmutatandó okiratul szolgál. (Vége köv.) -Otw KÜLFÖLD. Egy pár szó a tübingái iskoláról. E lap körén tán nem fog kivül esni s nem lesz egészen oknélküli, ha egy pár szóban ismertetem a tübingai theologiai iskola irányát, mely az ujabb időkben — különösen az egyház történelem mezején — a legnagyobb hirre kapott. — Jelszava a legvastagabb rationalismus, mely szétront minden korlátokat s uj életre hozza a tévtanok legveszedelmesebbikét: a gnosticismust. — Megnyugtatásul szolgálhat azonban az, hogy valamint a legrégibb időktől kezdve, a legujabbakig minden tévtan sok tekintetben nemhogy ártott volna a keresztyén egyház tiszta szellemének, söt eredményeiben — a mennyiben annak képviselőit védelmezte s tevékenységre szólitván föl, a hittani tudományoknak uj s mindig eredménydus lendületet adott — épen hasznára vált: ugy a tübingai iskolának is — bátran el lehet mondani — a hittudomány jelen állapotja hálával tartozik. Németország, mely szétdaraboltságában a szomszéd hatalom erejének napontai növekedése miatt politikai tekintetben napról-napra nagyobb jelentéktelenségre sülyed alá, — a tudományban keresve kárpótlást, az irántai szeretetben valóban szépen egygyé olvadott s nagy hatalmassággá lön; de helytelen volna másfelöl tagadni azt is, hogy ama rendkivüli tevékenységnek, mely a hittudományok mezején a legújabb időben még itt is szokatlan mérvben nyilatkozik, — nem jelentéktelen oka a tübingai irány, mely visszahatást szült. De térjünk a dologra. Önök tudni fogják, hogy Hegel bölcsészeti rendszere épen oly viszonyban áll Schellingéhez, mint Aristotelesé Platoéhoz. — A mi ujat Plató szelleme teremtett, de részben mint földolgozatlan anyagot hagyott hátra, azt Aristoteles rendszerbe öntötte, bevégezte; igy Schellingét Hegel. Ennek dacára is azonban e kél tanítványtól sein lehet sok tekintetben elvitatni az eredetiség jogát, hiszen kétséget nem szenved, hogy mindkettőnek rendszere az emberi szellem teremtő erejének szép s örök bizonysága; de
