Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-10-28 / 43. szám

a) a magyar költészettant (elméletét s minden versnemre) alkalmas gyakorlati példákkal. b) az irálytan különös szabályait, kiválólag pedig a prósa és szónoklat szabályait, vagyis az ide vágó tárgyak és eszmék feltalálására (inventio.) rendezésére (dispositio) s kiállítására (elocutio) vonatkozó fejtegetéseket és szabályokat, kellő s remekíróinkból kölcsönzött példákkal. 2) A magyar irodalom története oda mellékelt oly példákkal, melyek a korszakot képező íróknak ne csak munkái, de szellemök ismertetéseiil és az aesthetikai képzés segédeszközeül szolgáljanak. E tankönyvekül szolgálandó kéziratok a szerző nevét magában foglaló jeligés levél kíséretében a kitűzött határnapig, azaz 1862. januar l-ig Pestre a t. c. központi bizottmány elnökének b. Prónay Gábor urnák beküldendők, ki azokat a birálókul felkérendő Hunfalvy Pál, Greguss Ágost akadémiai tagoknak s Vandrák András, Breznyik János és Korren István tanároknak átadanja. A bírálók okadatolt véleményeiket 1862. május végéig a központi bizottmánynak küldendik fel, s ekkor az alkalmasnak talált munka szerzője a kitűzött pályadijt is átveendi. Ha egyik beküldött munka sem felelne meg a célnak, a dij ki nem adatik. Az alkalmasnak itélt munkák a szerzők tulajdona maradnak, ha csak a központi bizottmány tölök méltányos irói díjért meg nem veszi, olcsó kiadást eszköszlendő. gJ^T" A dolog közérdekében a többi lapok szerkesztői is felkéretnek, hogy ezen felszólítást lapjaikban is felvenni szíveskedjenek." Alázatos kérelem. A nénietlioni Gusztáv-Adolf-egyesület fenállása óta, folyvást és nagymértékben segedelmezte magyarhoni protestáns egyházainkat. Azon állítás, mintha ezen egylet legközelebb azt határozta volna, hogy ezentúl csak a patensszerü gyülekezeteket fogja gyámolítani, teljesen alaptalannak bizonyult be. Tény azonban az, hogy gymnasiumainkat nem fogja tovább azon mértékben segedelmezni, mint előbb. De ennek menthető oka van. Az egyletnek a gymnasiumok segedelmezése, szorosan véve nem tartozik köréhez. Az egylet akkor, midőn gymnasiumainknak a gróf Thun-féle Entwurf szerint kell vala szerveztetniök, ,,kivételesen" vélte gyámolítani azokat, hogy az államilag érvényes, úgynevezett „nyilvános" jellemet megnyerhessék , vagy megtarthassák. Most megszűnvén az ok, az egylet megszüntetendőnek vélte az okozatot is, s a pozsonyi lyceumtól elvonta azon 2000 ft. segedelmet, melyet annak évenként juttatott Ez által a pozsonyi lyceumban két tanárnak áljását vagy meg kellett szüntetni, vagy hogy fenállhassanak, a 2000 ftot más kútfőből fedezni. A pozsonyi követek a legközelebb mult egyetemes gyűlésen jelentették, hogy az annyira terhelt pozsonyi gyülekezet, mely évenként már is 24,000 fttal áldozik, az egyik tanszéket fedezni fogja, egyszersmind könyörögtek, hogy a másik tanszéket fedezné az egyetemes gyűlés pénztára. Erre a válasz az lett, hogy ezen pénztár azt nem teheti, mert nem birja, — hanem rendelkezés történt, hogy az év folytán „tán" maga a dunáninneni kerület, tán maga az egyetemes egyház oly állapotba ,jöhetnek," hogy „tán" esztendőre, e célra áldozhatnak „valamit." Nehogy ezalatt a tanszék megszűnjön, alulirt kötelezte magát, hogy az 1860— 61 -ki iskolai évre, az ezer forintot kiállítja, s azt, ha a hitrokonok eléggé nem gyámolitanák, maga zsebéből fedezendi. Ime tehát azon alázatos kérelemmel járulok az oktatás és nevelés barátaihoz, méltóztassanak engemet adott szavam beváltásában „mielébb" gyámolítani, s bármily csekély adományaikat bérmentes levelekben ily cím alatt: „Székács József superintendensnek, a pozsonyi tanszék számára Pesten" beküldeni. Megbizhatik bennem mindenki, hogy számolni fogok lelkiismeretesen, mert oly tanúm lesz, kihez gyanú nem fér — a mindentudó Isten. Nagyon szépen kérek minden könyörületes lelket, méltassa figyelmére könyörgésemet. Kelt Pesten, oct. 24. 1860. Székács József. Szerkeztöi keserűség. A szerkeztőségnek egyik legkeserűbb és sajgóbb oldala az, hogy a szerkesztő nem bírván mindentudósággal, a vidéki eseményekről hozzá küldött tudósitásokat bona fide közli s oly kelepcébe csúszik, melybe sem érdeke, sem viszonyánál fogva még gondolattal sem akarta magát keverni. Igy történt a sokszor emlegetett nyiregyházi ügygyei. Most annak vég stádiumán egy általunk mint ember és mint közhivatalnok is egyiránt nagyra becsült s igen tisztelt egyéntől hivatalos értesítést vettünk s közöltünk s ime! mily hangú feleletet, állítólag cáfolatot kell rá lapunkba fölvennünk! Szerk.