Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-10-21 / 42. szám

A politikus hatóságok tisztjei föl akarták használni hivatalos állásuk tekintélyét a pátens érdekében. Szent-Miklóson a megyei főnök letiltotta az egyházi gyülekezetet; én, kinek elnöklete alatt az egyháznak egybe kellett volna gyűlni, fölfolyamodtam az ország guberniumához, én igen későn kaptam tagadó választ, a megyei főnök kapott igen korán collaudatoriumot. A szolgabirák végig járták az egyházakat, összecsőditették a népet, de alig kezdtek hozzá a pátensről szólani, a nép által magukra hagyattak. Bocabányán az egyház tulajdonához tartozó úgynevezett papirétnek egyik részét a megyei hatóság foglalván le nyilvános útnak, az egyház kártalanításért folyamodott, és ilyen választ kapott: „Nachdem síeli die Bocaer Gemeinde nicht coordinirt hat, wird solche für nicht existirend betrachtet." — Sőt arra is volt példa, hogy egy jámbor földmivelő egy magánpanaszszal elment a szolgabírói hivatalba, és a szolgabírói segéd azon szavakkal fogadta: „Szervezte-e magát a te egyházad?" „Bizony uram nem." „Elmehetsz háta papodhoz, én neked igazságot szolgáltatni nem fogok." És a nép—de mit is szóljak én a népről, a nép mindenütt egyforma, t. i. jó, ha tévútra nem vezették. Ezen népnek azt mondták, hogy a pátens parancs, kemény, megmásíthatatlan parancs, mely ellen még kéröleg sem szabad szót emelni, — és nem levén sok helyütt ember, a ki fölvilágosítsa, meghajolt a parancs szigora előtt; sok helyütt -ellenben, bizonyos belső sejtelemnél fogva, nem nyilatkozott, míg akár mások tanácsát ki nem kérte, vagy pedig mások példája után nem indul, mert urak, a mi népünk fél az újításoktól, a mi népünk a régihez ragaszkodik, mert tapasztalásából tudja, hogy minden cserénél csak vesztett, roppantot vesztett. Ellenben a hol ezen népet a pátens következményeiről fölvilágosították, különösen a hol azt mondták neki, hogy a pátens által örök időkre el van temetve az egyház ítutonomiája, és a hol megmagyarázták: mi légyen ezen autonomia: nem használt ott többé sem hízelgés, sem kérés, sem fenyegetés, sem pedig a bíróságok elrettentő nyomozása; ott örök időkre a pátens keresztülviteléről le kelletett mondani; — ott a nép oda nyilatkozott, hogy az erőszaknak nem állhat ellen, de se nem választ, se pedig magát nem választatja. Ezen nép, urak megjelent kiküldöttjei által az esperességi gyűléseken, különösen egy községből, a melynek fölügyelője nem volt, sőt a hol egy jkaputos ember sem lakik s igy nyilatkozott „Urak, mi a iót újságból azt olvastuk ki, mintha Csorba szervezte volna magát, és miután mi ezt szégyennek tartjuk, miután mi a pátenst el nem fogadtuk, s azt magunk jó szántából el sem is fogadjuk soha, kérjük az urakat, hívják ezt vissza, s 3'endelkezzenek, miszerint ezentúl az újságokba csak az Írassék, a mi igaz. — Ezen nép megjelent egy helyütt a % maga inspectoránál s azt mondta neki „Uram, mi tudjuk, hogy a szomszéd falunak urai ellen nyomoznak, sőt azt is mondják, hogy azokat el is fogják zárni, mi nekünk jövő vasárnap gyülésünk lesz, ne jőjön az ur oda, mi ott leszünk mindnyájan, de mihelyest papunk a pátensről szólani fog, kitakarodunk, bennünket ezért fenyíteni nem fognak, holott az urbajba keveredhetnék." Ezen szegény nép, urak, hallván, hogy némelyek közülünk nem csak fogságra, de a költségekbe is el volnának Ítélve, oda nyilatkozott, hogy nem oszthatja ugyan az urakkal a fogságot, de habár garasonkint is, össze fogja gyűjteni azon összeget, melybe őket el találják marasztalni, s nem fogja megengedni, hogy azok pénzbeli veszteséget is szenvedjenek azon vallásért, a mely velők közös. — Agitáltak ezen nép között a szláv nemzetiséggel, de ez, urak, most egy tompa fegyver, ez többé nem fog, ezen komédiának a felföldön igen kevés a szereplője, publikuma pedig épen nincsen. És ez volna hangulata a népnek a pátens irányában. A dolgok ezen állása közepett leérkezik a május 15-ki leirat és hozsannát kiált neki az egész protestáns világ, s örömittasan a visszanyert lélekismeret fölött elhallgatnak a sajgó kebelek, s bizonyságául annak, hogy a pátenst csak szigora hozta életbe, el esnek tőle rendre az egyházak, a kerületek gyülekeznek, kerületi elnönök választatnak,és előkészületek történnek az egyetemes gyűlésre. A dunamelléki kerület is tizenkét év óta sajnosan nélkülözött szabadságát élvezendő, julius 12-én gytil össze Pozsonyban, öröme azonban a legérzékenyebben zavartatott meg. Mert a gyűlést megelőzőt reggeli órákban a rendőrség részéről, hivatkozva egy felsőbb helyről nyert parancsra, kinyilatkoztatott, hogy gyülésünk törvénytelen, hogy határozataink törvénytelenek, hogy azok a felsőbbség által figyelembe vétetni nem fognak, ha azonban a kerület mégis egybe akarna ülni, mindaddig, mig az egyházi kérdések teréről le nem lép, háborgattatni nem fog. Mi ezen fölolvasott, de nekünk Írásban ki nem adott rendőri parancs okát magunknak megmagyarázni nem tudtuk, a melyben a kormány tiltatkozik gyülésünk ellen, és azt még sem akadályaztatja meg, — azon kormány, mely csak néhány héttel azelőtt Sáros és Szepes megyékben néhány tagból álló gazdasági egyesület egybeülését a csendörséggel oszlatja föl, azért, mert nem tartja törvényesnek ; szásznegyvenezer embernek megengedi képviselöjök által representativus összeülését, és azt azon percben törvénytelennek nyilvánítja. Ha törvénytelen volt a mi gyülekezetünk, megfoghatatlan, hogy annak összeülését nem akadályoztatta, és ha annak egybeülését nem gátolta, újra megfoghatatlan, mért nyilvánította törvénytelennek. De nem is tudtuk mi azt megegyeztetni a május 15-iki leirat szellemével, a melyben a lélekismeret szabadsága mondatik ki, a melyben azt mondja a Felség, hogy alattvalói aggodalmukat, mintha a pátens által meggyöződésökön erőszak tétetni céloztatnék, meg akarja szüntetni, — és ha ez volt a május 15-ki leirat szelleme, kérdeztük egymást, mért van az, hogy épen csak a dunáninneni kerület híveinek a lelkiismerete ezentúl is maradjon lebillincselve, s miért eröszakoltassék pusztán a mi meggyőződésünk. S végtére a kormány tiltakozásának okát a máj. 15-ki leirat ezen szavaiban hittük rejleni: „Az uj-verbászi és a pozsonyi kerületek jelenlegi állásukban meghagyan-