Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-10-14 / 41. szám

éles és esipös élenek sajátságos vegyületét csudáljuk benne. Fölismerve: gazdag képzelet és éles éle. Evvel összekötve van nála a sok olvasottság és alapos tudás; a legellensé­gesebb irányokbai elmerülés, az azokbani tájékozás és önfölismerés. De föhibája mind e mellett az, hogy nem bir erővel a fiatal emberben meggyőződést előhozni, mert bár széles kiterjedésű tudományossága és nagy olvasottsága következtében azon számtalan idézések a pogány Írókból, egyházi atyákból, az újkor nevezetesebb férfiainak müvei­ből, a tapasztalati életből, költőkből és bölcsészekből, me­lyeket a mondottak megerősitéseül felhoz, s melyekkel min­den egyes előadása ugy Erkölcstanában, mint Encyclope­diájában és Szentírás magyarázatában oly gazdag, — bámulatra ragadnak, — de minthogy épen ezek nála a támogató okok, távol vannak attól, hogy meggyőződést eszközöljenek, s távol attól is, hogy tanítványai — hacsak önállósággal már nem birtak — arra általa szert tegyenek. Müller már bizonyos és határozott irány képviselője. Benne az orthodoxia, de igen szelid formában Schleier­macherra támaszkodik. Müller alapos tudományossággal és éles értelmiséggel biró férfiú. 0 szellemdűs dogmaticus. Müvei tartalomdűsak, szoros rendszert követők, s azt ke­resztülvivök. E mellett tanúskodik azon tény is, hogy egyedül egy müvének. ,,A bünrőli tan" című könyvének tulajdoni jogáért 40,000 tallért Ígértek neki, melyben a bűnnek eredetét, erejét és hatását az emberre a legnagyobb alapossággal tárgyalja. Schleiermacher volt legbuzgóbb előmozdítója az 1817-ben Poroszhonban létre jött Uniónak. Azon állításá­val, ,,hogy a protestantismusban csak az lehet lényeges, miben mindkét vallásfelekezet valóban megegyez, a külön­böző vallásfelekezetek egyházi egyesülésének utat jelölte ki. — Tanítványai három részre szakadtak. Az elsőbe azok tartoznak, kik az unió alatt nem értenek egyebet, minthogy a fejedelem főfelügyelete alatt mindkét felekezetbeli férfiakból egy választmánytanács ala­kuljon, mely az egyház külső ügyeit vezesse, — a belső ügyek vezetése azonban magukat a vallásfelekezeteket, azoknak községeit illeti. Ez tehát nem egyéb, mint egy külső, látszólagos unió, mely csak azon férfiakban van képviselve, kik az egyházi választmánytanácsban részt vesznek. Ezek élén áll Hengstenberg, s ezek az u. n. Con­foederationalisták. A másik rész meg nem elégszik ezen látszólagos unió­val, hanem ők „tan- és vallástételi" uniót sürgetnek. Ezek Schleiermacher után indulva azt állítják, hogy a két fele­kezet között a dogmákban nagyobb az egyetértés, mint a nem egyetértés. A lényegesekben mindkét felekezet egyet­ért. A nem lényegeseket elhagyva, a lényegeseket pedig szorosan megalapítva és meghatározva akarják az uniót létesíteni. Ezek az egyetértő (consensus) uniót sürgetők. A harmadik rész még ezeknél is tovább megy. Ide az unió azon pártolói tartoznak, kik elvöket legélesebben és legkövetkezetesebben vitték keresztül. Ezek minden mos­tani létező, — ugy lényeges, mint nem lényeges ellen harcot indítanak. Törekvésüket nemcsak a vallásfelekeze­tek különböző jelvényeit (symboluma), hanem általában a régi protestántismus jelvényei, — sőt minden dogmaticus formák kötelező és lekötő tekintélye ellen is irányozzák. Ezen párt férfiai az unióban az egész symboltheologiának átalakítását és legyőzését sürgetik ; nem maradnak a leg­közelebbi tények felületén, — nem, — hanem annak utolsó okaihoz mennek vissza; egy szóval, ők a két vallásfeleke­zet különbségeinek megszüntetéséből egy uj közös vallás­tételt, uj felekezetet alkotni akarnak, nem sejtvén, hogy így két felekezet helyett könnyen három támadhat. Ezek az u. n. negatív, vagy antidogmaticus unió hivei. Müller a consensusunio hive. Ö Schleiermachernek felebb emiitett állításából indul ki, s ,,Az evangyélmi unió, annak lénye s isteni joga" című müvében rendszeresen fejtegeti: mi lényeges és nem lényeges a két vallástétel­ben. Szerinte nagyobb az egyetértés, mint a nem egyetér­tés. Egyetértés mindkét vallástételben a szellemileg egye­sítő hatalom. A különbség nem elvi, hanem csak tudomá­nyos ; nem általános, hanem egyéni. A nemegyetértés csak a lényegteleneket illeti, — s ide számítja ö az urvacso­ráróli tant, mert szerinte Luther és Kálvin az urvacsoráról szóló tanának különbsége is csak dialecticus modorú, ugy, hogy azt maguk a theologusok sem tudják jól megkülönböz­tetni, s a kettő között biztos határokat vonni. Az unióra vonatkozólag egy consensusformulát maga Müller dolgozott ki, melynek határozottabb kifejtését a jövőre bizza. Benne a közös dogmák összes tartalmát, a két vallástétel lényeges ismérveit találjuk ; — a nem lénye­gesekbeni eltérést — milyenek az úrvacsora kiszolgálta­tása, a lelkészi felavattatás stb. helyi viszonyok és körül­mények szerint az egyes gyülekezetek, eme vagy ama val­lástétel szerint tetszésük szerint rendezhetik el. Schleiermacher alaptételéből indulva ki, egészen e pontig kiséri a két vallástétel lényeges és nem lényeges ismérveit, s a fentebbi modor szerint törekszik a kettőt egyesíteni. De egyszersmind tán itt fekszik Müller leg­gyöngébb oldala is, s nem hibásan gondolkoztak ellenei, midőn azt állították, hogy ezen egyetértő unió által, melyet ö létesíteni törekszik, a vallástételek eddigi tekintélye meg­szüntettetik; mert, ha azon jelvények (symbolumok), me­lyek eddig az egyház jelvényeinek tekintettek, ezentúl csak községi jelvényeknek tekintendők, miután nem mint az egyház általános öntudata, de csak mint a községek egyedi tetszése léphetnek életbe, ez által igenis, ha nem is a vallástétek tartalma, de legalább azok épsége (integri­tása) egészen megsemmittetik. Thebusz J. (Folyt, következik). Segédszerkesztők : Dr. Székács J. és Török P. Felelős szerkesztő sjuadó ^Dr. Ballagi Mór. Pest, 1860. Nyomatott Engel és Mandellonál, (Egyetem utca) 2. az.

Next

/
Thumbnails
Contents