Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)
1860-10-14 / 41. szám
sileg-, elegendőnek tartván a kimondott alapelvet: hogy az alsóbb években lehetőleg az osztályrendszer alkalmaztassák. A tanterv életbeléptetésére nézve: gondoskodott az egyh. ker. gyűlés a táblázatok 350 példányban leendő kinyomatásáról, melyek az illető helyekre szétküldetvén, annak életbeléptetése azonnal foganatba veendő. (E táblázatot 1. a mellékletben.) Az igazgatótanárságot illetőleg határoztatott, hogy az igazgatótanár a helybeli iskolai szék által évenkint választandó, választható maradván maga a defungált igazgató tanár is. Az iskolaiszék pedig áll a tanári személyzetből, s ugyanannyi választott igazgató tagból. A fő felügyeletet az egyházkerület az igazgató választmány által gyakorolja. apóst, fölségének f. é. máj. 15-kén kelt ismeretes kézirata azon édes reményre bátoritott bennünket, hogy az abban kimondott lelkiismeretszabadság malasztait nyugodtan fogjuk élvezhetni elvalahára : s most elszomorodva s fájdalmasan vagyunk tapasztalni kénytelenek, hogy a kegyes fejdelem atyáskodó jó akaratát meghiúsítják a politikai és pátensszerü egyházi közegek: mi ugyanis azt sem tudjuk, meddig terjednek bányakerületünk határai, mennyiben barsi, honti, zólyomi és nógrádi egyházmegyéinket az ugy nevezett pozsonyi superintendens folyvást magáéinak igényeli s azokban rendelkezik, törvényes superintendensünk utasítása pedig és körlevele, melyeket kinyomva akart az emiitett e.-házmegyékhez küldeni, el nem küldethetett. Az úgynevezett pozsonyi superintendens, ki magának a cs. k. pátensnek szempontjából is törvénytelen egyházi főnök s nemrég csak néhány pap által az egybegyűlt nép eltávozása után, zsandárok födözete allat lön hivatalába beiktatva, ö cs. k. fölsége által megerősíttetett; törvényes superintendensünk pedig tudomásul sincs mindeddig véve s a m. kormány rendeleteit nein közvetlenül, hanem olyan közegek által veszi, melyeket törvényeknek a mi szempontunkból el nem ismerhetünk. Egyházkerületünk a patensileg szervezett gyülekezeteket nem háborgatja: de a viszonosságot az ö részökről nem tapasztalja, sőt tudomására jutott azon aljas eszközöknek, melyekkel az ellenpárt nem az egyetértést, hanem a szakadást köztünk megörökíteni törekszik. Fel lön ugyanis mutatva egy, szláv nyelven irt s Beszterczebányán megjelent röpirat, mely egy paraszt képében a paraaztokhoz ez ügyben szól s fényesen bizonyítja, hogy az ellenpárt a legaljasb eszközök felhasználásától sem iszonyodik. Engedje meg Ön, t. szerk. ur! hogy e röpiratból, állitásom támogatására, nemieket közölhessek. Az 5. lapon többi közt ez áll: „Látjuk, hogy azok akarnak bennünket a pátens elvetésére rábirni, kikre jól emlékezünk még, hogy hajdúik által munkákra hajtottak bennünket, ostort csattogtattak fejeink fölött, mint Egyiptomban Fáraó poroszlói Izráel népének feje fölött; azok, kik közöl némelyek falvainkba jővén hajdúk által tereitették össze leányaink- és menyecskéinket és megszeplősítették azokat; kik közöl némelyek tiz év előtt akasztották s lövették hüségökért a szegény parasztokat. Ezek akarnak bennünket a pátens elvetésére rábirni, meglehet azon célból, hogy újra visszahozhassák a régi bánásmódot." A 7 1. ez olvasható: „Látjuk, hogy azon urak, a kik arról gyanúsítottak bennünket, hogy katholikusokká akarunk lenni, asztaloknál borkelyhekkel lakmározva, méltóságos kath. püspökökkel csókolkoznak s egymás egészségeért isznak. Hiszen láttuk, hogy azon urak, kik a buzgó lelkészekről azt hazudták szemtelenül, miszerint veres övük van már, legközelebb mult István király ünnepén az egész országból Budára özönlöttek a kath. körmenetre, és azou urak ö eminentiája bibornok prímás után, meglehet sokan olvasóval kezeikben, mentek. S ezen urak fennen hirdetik, hogy mi, a pátenst elfogadók, katholikusokká lettünk." A 8. lapon ismét ez áll: „Mi készek vagyunk kiontani vérünket, feláldozni életünket a vallásért, de önök nagy része, urak, vallástalan, és csak azon van, hogy templomainkat Az ág. val. bányakerületi közgyűlése. Pest, oct. 8-án 1860. nt. szerk. ur! A ft. ág. vall. bányakerület mai napon kezdette meg az idén már második érdekes (s melyik egyházi gyűlés e hazában nem volna jelenleg érdekes ! ?) közgyűlését, melynek köztudomásra méltóbb tárgyai- s végzéséről szerencsém van önt röviden tudósítani. Magát a gyűlést megelőzőleg, juliusi végzésünk folytán, az ur hazában szép számmal sereglénk egybe, lerovandók a kegyelet s hálaemlékezet adóját az egyházkerület egyik elhúnyt jelese, nt. Esztergályi Mihály csomádi lelkész s pestmegyei föesperes iránt, a ki a közel mult gyászos viharaiban rendületlen szilárdsága által nevét nem csak egyházkerületünk, hanem az öszves magyar protestantismus történelmében is hathatlanná s lelkesítő emlékűvé tette. Az egyházkerület kegyelete- s hálájának egyiránt szerencsés és ékes ajkú tolmácsa nt. Torkos Károly orosházai lelkész, békési föesperes és kerületi jegyzőnk volt. Kedvesen lepett meg bennünket ön egyházkerületének gyászünnepélyünk tárgya iránt mit. gr. Ráday Gedeon, nt. Szász Károly, Fördös Lajos és „Ön" tisztelt személyeiben küldöttségileg nyilvánított atyafiságos rokonérzelme , mely gyöngéd figyelemért egyházkerületünk Haviar Dániel szarvasi lelkész szónoklata mellett szintén küldöttségileg fejeztette ki önök gyűlése irányában szives és őszinte hála köszönetét A kegyelet adójának e lerovása után szokott tanácskozási teremünkben megnyittatván mélt. báró Prónay Albert és ft. Székács József superintendens ikerelnöklete alatt gyűlésünk, föpásztorunk bölcs óvatosságból papirosról olvasá fel hivatalos jelentését, számot adva a legközelebbi gyűlés óta általa végzettekről és figyelmeztetve a kerületet nem csak a maga kényes helyzetére, hanem egyházügyeinknek még folyvást bizony eléggé szomorú mivoltára. E szomorú mivolt valamint általában egész ág. vall. egyetemünkre, ugy kivált s különösen egyházkerületünkre nézve aggasztó színben tünt fel előttünk az egyházmegyei képviselők felszólalásai folytán, mert a dunamellékivel a mi egyházkerületünk van busitó állapotban. Ugyanis Ö cs. k.