Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-10-14 / 41. szám

7. Szünidőül a tanári értekezlet javallatára julius és aug. hónapok ajánltatnak. 8. A jövő egyetemes gyűlés helyéül Debrecen, határidejéül 1861-ik april 4-ike tüzetett ki oly módon, hogy a megjelenés napja apr. 3-ika legyen. 9. F. évi sept. 24-én Debrecenben tartott egyetemes értekezleten az egyházi gyűlések képviseleti lábra állítása elhatároztatván, indítványozza a választmány, hogy a főiskolák a ker. gyűléseken szavazati joggal felruházott képviselőkkel bírjanak. Szerh. Szerény észrevételek a népiskolák ügyében. Sokfélekép okoskodtak már tudósaink és magas kormányférfiaink a népiskolák rendezése és felvirágoztatása ügyében ; — pénzt, fáradságot,—söt itt-ott büntető szigort sem kímélve, ki akarták vinni, hogy az iskolák állapotának jobbra kell fordulnia. Én azon álláspontról, hol évtizedek óta szinte a tanítás és nevelés ügyével foglalkozom, az egész magyarhoni protestáns népiskolák lendületét s emelkedését, be nem láthatom, — sem főbbjeink e célra tett erőlködéseik valódi sikerét, az összes népiskolák ügyét illetőleg, nem tolmácsolhatom, — csupán a vidék néhány iskolái szemlélése, a hírlapok töredékes közlése és saját működéseim eredménye után következtetve, nyilváníthatom, hogy a népiskolák ügye honunkban még nem jutott mindenütt kivánt eredményre. Ezen sikertelenség okául legtöbben az iskolatanitókat szeretik és akarják szégyenköre állítani, — mások az iskolai tankönyvek célszerütlenségében vélik' rejleni az akadályt, — ismét mások a csekély díjazást hozzák fel mentő okuL — Nem lehet tagadni, hogy mindenik félnek van valami igaza, de nem oly lényeges, hogy az által a kárhoztatott ügy véglegesen elitélve volna; mert vannak tanítók, kik feladatukat tökéletesen értve, s ügyszeretettel működve is, nem mutathatnak fel ohajtott sikert; a tankönyvek hiányán kéziratokkal, szóbeli előadásokkal az ügyesebb tanítók iparkodtak segíteni, — azonban minden jóakarat és szorgalom mellett is a vizsgálatok alkalmával itt-ott kirítt a sületlenség; a jó fizetésű tanítók gyakran elvesztik minden türelmüket, és átkozzák azon napot, melyen tanítói pályára szánták magukat. Én a népiskolai oktatás csigalassúságát, rákmenetelét, vagy épen fenakadását, — valamint a tanítványok értetlenségét és a jó fizetésű tanítók lehangultságát főkép : „a rendetlen és elhanyagolt iskoláztatásban" keresem és találom fel; — ez olyan erős köszirt, melyen még a legügyesebb tanitó vasakarata is megtörik; — olyan víz alatt lappangó zátony, melyen a nevelés és oktatás legjobban készült és felszerelt hajója is csak kínosan halad, vagy épen fenakad; — söt olyan veszélyes örvény, mely minden szép terveket, jutalomtételeket, s minden tanítói buzgó hajlamot elnyel. Lehetne-e rendetlen iskoláztatás mellett a „népiskolai szervezet" bármelyik cikkének is eleget tenni s megfelelni ? Ha a gyermekek egy időben föl nem adatnak iskolába, lehet-.e őket beszéd- és értelemgyakorlatok utján iskolába és figyelemre szoktatni, s a tudományokba észrevétlenül, kellemmel bevezetni ? — irvaolvastatást, hangoztatást csak meg is kezdeni ? — a számtanban lépésenként , sikerrel tovább haladni ? — Hát a szemléltetni való tantárgyakkal, — történet- s vallástannal lehet-e sikeresen boldogulni, ha a tavaszi, nyári és őszi tanórákat a tanoncok oly boszantólag elhanyagolják, s rendetlenül hallgatják, hogy egy-egy osztályban naponként alig lehet a népesebb helyeken is ötöt-hatot látni, de ezek is csak egy-két nap hallgatják a leckéket, s otthon foglalkozásuk adódván, ismét eltűnnek, — helyükbe jön elö megint olyan, kit hetek óla sem láttunk; — így származik aztán az értetlenség, tudatlanság és az otromba magaviselet. És ezen kárhozatos rendetlenséget többen a tanítói személyzetnek szeretik felróni, pedig legtöbbször igen hibásan; mert az iskolatanitónak nincs annyi hatalma, hogy növendékeit baromörzéstöl, mezei és házi foglalkozásoktól visszatartóztassa és iskolába parancsolja; — nincs annyi felülemelkedő tekintélye, nyomatékos szava, hogy a szüléket a pontos iskoláztatásra ösztönözhesse, az engedni nem akarókat sikerrel megfedhesse, s talán némely esetekben büntethesse; ellenben a lelkész ur a presbyterekkel és a község elöljárókkal egyetértve, sok hátráltató akadályokat legyőzhet, s a tanitó szorgalmát és ügyességét is igénybe véve, az iskolaügy szerencsés fejlődésére nézve, legtöbbet tehet: miért is az egész protestáns olvasó közönség előtt— ügyünket védve — kénytelen vagyok leplezetlenül s őszintén bevallani, hogy a hol már annyi előkészületek, tervezgetések , alkalmas segédkönyvek s anyagi javítgatások mellett is szembeszökőleg hiányos és sikertelen az iskolai oktatás : ott főleg „a fensöbbek hiányos felügyelete s kárhozatos részvétlensége okozza a sületlenséget. Tegye meg hát minden gyülekezetbeli elöljáróság azt a kis fáradságot, hogy a beiratás napját meghatározván és szószékből kijelentvén, kisérje figyelemmel, váljon az iskolakötelezettek együtt vannak-e ? Nincs-e oly szüle, kit meghívni, vagy hathatósan tanácsolni kellene ? A nagyobb gyermekek is tavaszszal nem hagyták-e félbe a szorgalmat ? — Azonban, ha valakit rendre utasítani szükséges , ne mondja a felügyelő , hogy „a tanitó kendet bevádolta," hanem mondja ezt: ,,én ezt vettem észre stb.," igy sok kellemetlenségnek s viszálkodásnak eleje vétetik, — különben is akad a tanítónak elég kellemetlensége az iskolateremben, ha szülékkel nem ízetlenkedik is. — Az illető t. lelkész űr, minden nagyobb szertartás, különös formálitás nélkül, mint megszokott kedves vendég, minél sűrűbben meglátogathatja az iskolát, a tanórak megszakítása nélkül széttekinthet, kérdéseket és észrevételeket tehet, s csak havonként, vagy nagyobb szükség esetében jelennék meg az elöljárókkal iskolában, a sikerről vagy akadályokról bővebb tanúságot szerzendök. Eröszakolás, egy rámára szorítás, a protestáns elvekkel épen nem egyez meg; nem lehet a sokbajú, elgyermekesedett, szegény apát űgy sürgetni, kemény szavakkal dorgálni, vagy talán büntetni, mint