Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-10-07 / 40. szám

búcsúztatóit felemlíteni. — Legközelebb ily cimü munkára hirdettetik előfizetésre felhívás ó-budai r. lelkész Czike Dániel ur részéről, mely is a nt. szerkesztő ur által előlegesen ajánltatik *)> Ennyi s még több megjelent munkák nem egy nagy hézag betöltésére mutatnak-e ? Es kik számosan e munkák közül megszerezték némelyiket, azért szerezték-e meg, hogy a Hübner Kátéja mellett a moly s por által emésztessék, nem inkább azért-e ? hogy adandó alkalommal a használhatókat felhasználják. Ha e kanon érvényes egy megyében, kötelező erejűnek kellene lenni országszerte; ha állana e törvény, bizony oly sok jeles szerzők hiába nem vesztegették volna a drága időt minden haszon és cél nélkül; ha botrányt okozó, vallásossággal, erkölcsiséggel össze nem férők volnának a búcsúztatók s bucsú-énekek, rég betiltattak volna hazaszerte. Hiszszük, reményijük, hogy e „de nobissine nobis"féle fontos ügyben, valamint általában a népnevelés s tanítók ügyében üdvösen intézkedni az óhajtva várt zsinat fö-föteendöje lesz. Vida Józsefiéi, tanitó. A nyíregyházi [presbyterium ügyének mibenléte a superintendensi egyházlátogatás adatai nyomán. (Folytatás). Apolta 3) azon vád által, hogy az evangyéliomok és epistolák tanítása az iskolákban elhanyagoltatik. S honnan e vád ? Onnan, hogy nem az evangyéliomos kis könyvecskéből, hanem magából az uj-testamentomból taniták azt tótul és magyarul a tanítók. Ápolta 4) az által, hogy a tanítókat roszaknak, hanyagoknak becsmérelte, kik az ifjúságot elhanyagolják s kellőleg ki nem képzik. És igaz-e ez ? Csaknem minden iskolában, leginkább pedig az elemiekben van Nyíregyházán 150—200—240 gyermek s ezen gyermekek, mint a hiteles évkönyvek bizonyítják , felmentek november- és decemberben iskolába, sokan januarius- és februariusban is s már húsvétkor vizsga volt s elhagyták az iskolát, avagy lehet-e ily iskoláztatás és ennyi tanítvány mellett minden szorgalom és erömegfeszitéssel kellő kiképzést várni a tanítóktól. Véleményem szerint, hol igy áll a dolog, olt nem a tanitó, hanem a lelkész hibás, kinek szigorúbb iskolába járást és tizhónapi tanítást eszközölni volna szent kötelessége. Ápolta 5) a nemzetiség bolygatása által. Ez Nyíregyházán előbb soha sem volt tapasztalható, s most annyira jutott a dolog, hogy a tót egyháztagok a miveltebb részt gúnyból nevezik magyaroknak, s a magyar névvel a roszat mintegy természetnél fogva összeforrva gondolják. Ezek tények, s hogy ezen tettek nem krisztusi szellemet tanúsítanak, nem a jézusi hit kifolyását, melyet Jeszenszky ur oly sokszor penget ajkain, nem az autonomia tiszteletben tartása, azt mindenki önként látja, Jeszenszky *) Tiszt. Czike ur munkája nem tartalmaz búcsúztató énekeket. Szerk, urnák, ha egyházának java, mint |azt hirlelé, csakugyan szivén feküdt, és az autonómiának oly igen nagy barátja volt, mint azt Miskolcon is állitá, midőn a presbyterium rövid időre elhalasztást kivánt, nem kellett volna az Önkény terére lépve az autonomiát lábbal tapodnia; nem kellett volna az egyházban a viszály, egyenetlenség, bizalmatlanság és gyűlölség tüzét szitnia, hanem eszélyesen be kellett volna a történendőket várnia, s ha huzamos ideig nem történt volna semmi, és abból az egyházra veszély háromolt volna, akkor az esperesség és kerület utján kellett volna orvoslást keresnie, nem pedig a kellőleg fel nem világosodott népet fellázítva tévútra vezetnie, s midőn a baj fejére nőtt, segélyért a polgári hatalomhoz folyamodnia, és az egyházat ujabb kellemetlenségek és bonyodalmakba kevernie. „Az ö gyümölcseikről ismeritek meg őket", azt mondja Krisztus. Azt lehetne ezek után kérdeni, váljon mi haszna lett mind ebből Jeszenszky urnák ? Az, hogy lelkészi állomásáról leszorítva, jó hírét s nevét pellengérre téve, s családja jóllétét megrontva, 4000 uj forint kikötése mellett oly szerződést írt alá, melyben neki Nyíregyháza körül csak 15 mérföldön tul engedtetik meg a letelepedés vagy hivataloskodás. Nem meggyalázó feltétel-e ez, különösen lelkészre nézve. Azt lehet, söt kell még kérdeni, mi haszna lett önkényes eljárásának , viszályt szitó tetteinek az egyházra nézve ? Az először, mi fölött minden jó lelkű embernek szive fáj, hogy kerületünk legnépesb és legfényesb egyházában, hol a templomlátogatás oly dicséretes, lelkészek iránti kegyelet oly otthonos vala, a lelkészek iránti tisztelet a vallásos nép kebelében csökkent s tán huzamos időre van megingatva. Az továbbá, hogy az értelmiség iránti őszinte bizalom és szeretet, mely előbb uralkodó volt, a nép kebeléből ki van e viszályok által irtva, s így legjobb akaratjuk mellett sem eszközölhetik az egyház javát és felvirágzását oly mértékben, mint óhajtják s eszközölni szeretnék. Az végre, hogy a vallásos buzgóság az egyházban nem emelkedett, hanem fogyott, az adakozási készség csaknem végkép elenyészett, minek bebizonyítására elég legyen annyit felemlítenem, hogy az egyház részére egyesektől több év óta önkénytes adakozás nem történt, a perselypénz 1859-dik évben 12,000 lélektől 60, az offertorium 48 o. é. ftot tett. Valóban méltán vevé Máday superintendens ur elérzékenyülve a nyíregyházi gyülekezettől e szavakkal búcsúját : „Mint Jézus sírt Jeruzsálem fölött, ugy sír az én lelkem az egyenetlenség és viszály által, jólét és vallásos buzgóságban sülyedésnek indult nyíregyházi fényes gyülekezet fölött; valóban méltán inté atyailag a gyülekezet minden hiveit: „hogy a szeretet lelkét felöltözve s kebleikben a testvéri jóakarat és egyetértés szellemét meghonosítva, távolítsák el az egyház fölött lebegő veszélyt s építsék mindannyian a szelídségnek lelkével szent és fedhetetlen élet által a Krisztus anyaszentegyházát." A ki a nyíregyházi