Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-10-07 / 40. szám

Adjuk meg neki a tűznek melegét, — és ő nem menend a bolygótűz után. Emlékezzünk meg: hogy elhunyt lelkészeink és iskolatanitóink özvegyei, — apátlan és anyátlan árvái — könyűs szemekkel esdik évről évre az édes anyától, egyházunktól a gyámolitást. Es kapnak is. De elegendöt-e arra, hogy ne nyomorogjanak? Es méltót-e a családhoz, mely negyedfél százezer lélekből áll? Es ne feledjük : mikép a gondviselés az anyák kezeibe tette le az emberiség sorsát. — Az anya ad gyermekének szivet. A szív, minden érzelemnek forrása, tehát a vállásosságé is. Egyházunk is egyénekből áll, mint minden testület a világon. — Es egyházunknak azon tagjai, kiket ezen özvegyektől, ezen árvák soraiból nyerünk, tekintélyes számmal vannak, s sok tiszteletreméltó állást foglalnak el egyházunkban. Azok özvegyeiről gondoskodnunk hát — kik örökös nélkülözésekkeli szakadatlan küzdés közben a „köznek/1

azaz, minmagunknak szolgálva hunytak el — s annál inkább ezek árváiról, ha az anya is kidőlt. Isten, az emberiség, önfentartásunk és a becsületnek minden törvénye egyiránt parancsolja. Emlékezzünk meg: hogy tanintézeteink — s ezekben működő tanáraink — a pesti papnövelde, a pesti gymnasium, a szarvasi és verbászi gymnasiumok — de főleg a selmeci fötanoda — mind azt kiáltják: segíts jó anyánk, Bányakerület! mert Összeroskadunk. A selmeci fötanoda azért főleg: mert ez ki van véve az egyház, az esperesség közvetlen hatósága alól, s helyezve egyenesen, per eminentiam a Bányakerület anyai gondoskodása alá. A mult évben 3000 pftnyi segélyt igért a kerület főtanodájának. Nem adott egy garast sem. Mert nem adhatott. Következése az: hogy két tanár odahagyta az intézetet. Mert a nélkülözés fáj. És Ígéretből élni nem lehet. Most már october elején járunk. — October elsejével kezdődött a tanév. Milyen kilátás a jövőre!? Es pedig ne feledjük: hogy valamint az édes anya szivet ad gyermekének — úgy adjuk meg tanintézeteink, gyermekeink lelkének a szárnyakat — melyekkel, mint a nagy költő szól, a lélek odáig röpül fel, a hol már nincs világ, S uj világot teremt mindenhatósága. Végre, emlékezzünk csak egyről még a sok között, arról: hogy vannak lelkészeink és sokan, kérem! kiknek évi minden jövedelmük nem teszen 100 forintnál többet. r Es vannak iskolatanitóink, és sokan, kérem! kiknek évi minden jövedelmük nem megyen többre 40 forintnál. Egy szekeres béresnek sokkal nagyobb — bizton mondhatom, két annyi a bére — mint sok lelkészünk évi jövedelme. Es a konyhaszolgálónak rámegyen évi bére annyira, mennyi iskolatanitóink közül, nem egynek, sem nem kettőnek, évi minden jövedelme. Es ne feledjük: hogy a mesterek, a kik gyermekeink lelkének ama végtelenig repülhető szárnyaiba az egyes tollakat idomítják, — a lelkész és tanitó, — a mesterek, kik gyermekeinkben a sziv érzelmeit odáig fejlesztik, hogy tetteket szüljenek, apotheosisokra méltókat, — a lelkész és tanitó. — Ha van életünknek diadalünnepe, ha van családi akár öröm-, akár gyászünnepünk, mindegyiknél szentesitőül a lelkész áll ott és a tanitó —. Es kik azok, kiknek, midőn Isten házába megyünk, erő-, egészség- és boldogságért jelen, — s üdvért jövö életünkre imádkozni, az imát és éneket utána mondjuk ? a lelkész és tanitó. Szentesitői hát és osztályosai minden örömünnepeinknek, vigasztalóink, midőn gyászba öltőzénk, vezetőink és oktatóink az Istenházában — szóval, kik velünk és mellettünk vannak bölcsőnktől sírunkig, lelki atyáink és tanítóink,hogy állanak ők kegyeletében gyermekeiknek az Úrban? Felelet: A béresnek két annyi a bére, mint sok lelki atyának jövedelme — és a konyhaszolgálóé több mint a tanítóé. Si ad honestatem nati sumus, ea, aut sola expetenda est, aut certe omni pondere gravior habenda, quam reliqua omnia. Mondja Róma aranykorának ünnepelt szónoka. Engedheti-e a „honestasu

, hogy ezeket így tűrjük továbbra is ? Ha egyházunk fenállása kedves és szent előttünk, nem. Ézen segitnünk kell rögtön. *