Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-09-30 / 39. szám

terjedt volna irásom, ha részletekre is oly mértékben akartam volna kiterjeszkedni, hogy némely — különben sok jelességü — közlemények ellenében, mennyiben általam nem helyeselhetek, — megállhassak; — vagy ha csak általanosságban maradok : oly viszonzást vonok magamra, mint Csepely tanár ur. — így, szándékom szándéknak maradt. Olvastam aztán Tatay ur cikkét lapodban, Bartók Gáborét a „Sárospataki Füzetekben," kik sokat, mit én mondani akartam, sokkal jobban mondottak el s felszólalásomat, legalább nagy részben feleslegessé tették. Most, a kunszentmiklósi egyház elöljárósága (mely szintén algymnasiumot tart) — engem bízott meg, hogy nézeteit ez ügyben, lehető rövidséggel s inkább csak hivatalos alakban formulázzam. Talán szolgálok valami keveset az ügynek, ha ezen igénytelen nyilatkozatot közzéteszem, épen e napokban, midőn Pesten az egyetemes iskolai tanácskomány összeül s dönt. Im itt következik: „A kunszentmiklósi egyháztanács, mint egyszersmind a helybeli algymnasium elöljárósága, azon meggyőződésben van: hogy ugyanannyi tanerővel, mennyi eddig az Organisations-Entwurf-szerü algymnasium négy osztályához kívántatott, — autonomicus önrendezés falapján álló „hat osztályú középtanoda" sikeresen elláttathatik. Elhatározta ennél fogva, egyházi felsöségének, u. m. a dunamelléki egyházkerületnek helybenhagyását kérni azon szándékára: miszerint, eddig négy osztályú algymnasiumát, a küszöbön álló 1860—61. iskolai évre már öt osztályú, a következő 1861—62. évre pedig hat osztályú középtanodává emelendi, Isten segítségével! Tapasztalásból győződött meg ezen egyházi iskolai elöljáróság, a közelebbi években érvényben állt ministerialis tanrendszer célszerütlenségéröl. — Célszerűtlennek tartja azt 1) „mint olyant," mely nem természetes fejlődés utján nőtt ki a magyar protestáns egyháztörténelmi életéből, hanem mind annak, a mi volt, egyszerre mindenestől eltörlése után, tartalom s rendszer tekintetében merőben ujat állított helyébe; — célszerűtlennek 2) „önmaga," mint a mely egyfelől a szakrendszer által a tanítói erőket és a tanulók figyelmét egyiránt szakadozottá, Összefüggetlenné teszi, elforgácsolja s így sikerétől fosztja meg; másfelől egyszerre sokféle tárgyat vétetve föl, s kevés idő alatt aránylag sokat követelve, beosztása által csak az emlékezetnek tultömésére látszik célozva lenni, — az értelem, önmunkásság, és itélötehetség fejtésére s szilárdítására pedig épen nem vezet; — végre célszerűtlennek 3) „anyagi tekintetben," mert feleslegesen sok tanítói erő alkalmazásával, és így túlságos költséggel jár, mi még akkor is pazarlás volna, ha gazdagok volnánk, szegénységünket tekintve pedig, valóban nevetséges erőfeszítés. És midőn a kunszentmiklósi egyházi s iskolai elöljáróság e szerint a közelebbi évek tanrendszerét, eredetében, lényegében, s anyagi tekintetéből egyiránt célszerűtlennek tartja, — semmikép sem adhatja szavazatát ahhoz: hogy ezen rendszer, bár csekély és lényegtelen módosítással, megálljon s továbbra is fentartassék; hanem egyenesen azt óhajtja, hogy „azon elvi, gyökeres változás történjék," s iskoláink élete, — a korigényelte tökéletesítéssel, — de a régi tanrendszer alapján ott folytattassék, hol erőszakosan félbeszakítlatott vala. Nem ámítja magát ezen elöljáróság azon csalképzettel, mintha a régi rendszer egészen tökélyes lett volna; jelesen, tudja azt, hogy az kizárólag a humanisticus képzésre levén irányozva egészen elnyomta a reálisticus irányt, melynek pedig ma már szükséges szintén képviseltetnie ama mellett. Nem is szegül azért ezen elöljáróság a korigényelte javításoknak ellene ; s épen azért, hogy ilyenek lehetővé váljanak, nem kívánja oda kevesbíteni vissza meglevő tanerőit, hol azok egykor álltak; csak a meglevő tanerőkkel oda akarja emelni iskoláját, hol az egykor állt: t. i. hat osztályú középtanodává. Ily szempontokból indulva ki, nem helyeselheti azon előleges tantervet, mely hivatalosan köröztetett *), de melyben nem lát egyebet, mint azon ministerialis Entwurfnak, mely miatt önállóságunk évekig jajgatott, kevés változtatással, visszatükrözését; látja benne azon rendszer minden gyöngéit: a tanítói erők és a gyermeki figyelem elforgácsolását, az emlékezetnek súlyos tárgyakkal túltömését, az értelem-, önmunkásság- és judicium háttérbe szorítását, és végre a pazarló költségességet. Ilyen nézeteknek élőszóval is támogatására, küldi ezen elöljáróság, a sept. 20-án tartandó értekezletre, megbízottját. Kelt a kunszentmiklósi egyháztanácsnak, 1860. sept. 16-kán tartott üléséből." íme, ennyi az irat. En pedig még csak annyit teszek hozzá, hogy nézetem szerint minden egyetemes biozottmány túllépne teendői körén, ha legkisebb részletekig menő lecketervet, tárgy- és órarendet állapítana meg. Részemről elégnek tartanám kijelölni a tudományok terén azon határokat, melyekig a négyosztályu, hat osztályú, nyolc osztályú tanodáknak el kell vezetni növendékeiket. A részleteket az egyes iskolai igazgatóságokra, sőt némely tekintetben az egyes tanárokra kell bizni. Ez az igaz értelemben vett autonomia ; mert mindenben pontokat és alpontokat, paragrafusokat és rubrikákat, s végre egész codexet és tabellát csinálni, — nem az! És ha szükség volna, ez elv mellett kész volnék, a tisztességes vitatkozás terén sorompóba is lépni. Isten veled, viszonttalálkozásig. Kunszentmiklóson, sept. 17. 1860. Szász Károly. Hallgassuk meg egymást. A dunántuli reform, superintendentia f. év junius 12. és 13-kán tartatott kerületi gyűlésében, többek között ezen *) Az e végre előlegesen megbízott debreczeni tanárkar munkája. Sz. K.