Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-09-30 / 39. szám

egyenlő szolgái vagyunk az egyháznak, kell hogy beneficiumaira is egyenlően jogositottak legyünk. Meglehet az érdem nem mindég leend jutalmazva; de könnyebben tűri mellŐztetését, ha ez nem jogcsorbitásból ered. Én hiszem minden jóravaló egyház beneficiumára egészen érdemes lelkészt igyekszik választani, ha nem, ? maga akarta, maga intézkedett igy, könnyebben belenyugszik, jövőre pedig bölcsebben választ. Mig más részről a hosszabb ideig segédkedni kénytelen, vagy szegényebb egyházban tengődő sem ziigolódhatik, a kivételt tevő törvény, vagy nem méltányló consistorium ellen, épen ugy jogosítva van elválasztatni p. Debrecenbe, mint Haranglábra, ha első nem találta méltónak magához, másik pedig igen, erről sem a törvény, sem a consistorium nem tehet, jogsérelmet egyik sem követett el rajta, érdemesítse magát p. Szentesnek ha papot választ, jogában áll méltányolni. Egyházaink képviselőik általi beleegyezésük mellett viselik a közterheket, s csak is így válik az rájuk nézve kötelességgé, tartozássá, nem pedig önkény parancs-szavára, ugy szinte csak maguk által választott lelkész fizetésére kötelezik magukat, nem lehet tehát választási jogukat sem megszorítani; ilyen megszorítás lenne pedig, ha becsülni, tisztelni tanult segéd- vagy helyetteslelkészeik elválaszthatásától eltiltatnának. A szabad-választási jognak olynemű megszorítása, miszerint segéd- és helyetteslelkészek sehol ne választathassanak addig, mig változni akaró rendes lelkész van nézetem szerint meg nem állhat, mivel a szabad-választási jogot ha nem egészen, de félig bizonyosan lerontaná. Ezen elv szerint az egyházak választási köre néhány változni akarókra szoríttatnék; hát ha az egyháznak, ezen változni akarók közül egyiket sincs kedve rendes lelkészül megnyerni? mi történik ezen esetben ? Aztán kérdem miként álapittatnék már meg ezen változni, vagy helyesebben választatni akarás nyilvánításának módja? Ügy-e,hogyvisitatio alkalmával, minden ilyen lelkész beírassa nevét, a választhatók közé, s ezen névjegyzék küldessék meg a választani akaró egyháznak? Ezen eljárás nem lenne jó, mert míg sok szerény, érdemeit feltolni nem akaró, inkább hallgatna, mint sem igy ajánlgatva magát se választassék el; addig néhány önhitt tolakodó minden alkalommal változásba helyezné, s a választhatók közé íratná magát. Vagy az elválasztatni óhajtó közvetlen az egyháznál jelentkezzék? Ezen mód által nem hogy kizáratnék, de sokkal inkább előmozdittatnék, sőt törvényesíttetnék a korteskedés. Talán az esperes, vagy consistorium szemeljék ki azon r. lelkészeket, kiket az illető egyházbai elválasztatással jutalmazni szándékoznának; mert mondjuk ki világosan, hogy a szabad választás ilynemű megszorításának más célja nem lehet. Igen de ezen eljárás alkotmányos magyar-protestáns egyházunk életébe fel nem vehető hivatal osztogatás lenne egyfelől , másfelől jogsérelmekkel összekötött, visszaéléseket eredményezhető, mert az érdek párfogását épen nem zárná ki. Ha pedig a választó egyház minden rendes lelkészt érdemre való tekintet nélkül szabadon híhat meg, ugy meghíhatja azt is, kit csak az áthenyélt hosszú évek toltak fel papi-censuráig, s a kegyelem elnézése látott el képesítő bizonyitványnyal, kénytelenségből, s csak azért tűrjük meg lelkészeink érdemes sorában, mert p. Jékét sem akarjuk előlkönyörgő nélkül hagyni, készültebb egyén pedig el nem fogadja, mert bár szegénykedni tud is, épen éhezni, vagy kapálni még sem akar, s már csak a protestáns lapra is szeretne előfizetni. Már ha az ilyen rendes lelkészt ki nem zárhatjuk a megválaszthatás jogából, nem lenne-e a legnagyobb méltánytalanság jól készült, szorgalmatos, erényes, egyházias, helyét dicséretesen betöltő, valóban érdemes, sok szép reményre jogosító h. vagy s. lelkészeinket, ezek kedvéért, azon ártatlanokon mert még ifjak, s nem rendes lelkészek, megfosztani egy ifjan elérhető érdemlett állás reményetŐl. A fennebb leirt rendes lelkész Halason sem lenne lelkész-koszorúnk dísze, virága. Emez utóbbi tökélyesbülést szomjazó tevékeny lélek azzá leend, csak ne kényszeritsük munkaképes ifjú erejét, a nyomorúság lélekölő rabságában elsatnyulni. Legyen tehát szabad lelkész-választás, maradjunk hivek alkotmányos magyar protestáns egyházi életünkhöz. Ne szenvedjen sérelmet sem egyházaink, sem rendes, helyettes- vagy segédlelkészeink egyenlő jogultsága. Ne fosszuk meg sem az ifjú, sem a koros érdemet a jutalmazó méltánylás, a bizalom szeretet általi elválasztatás reményétől, lélekemelő megtiszteltetés ez, mig á