Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-08-26 / 34. szám

tetéséröl, még pedig mielébb, s az évenkénti egyházlátogatás a magtári számadásokat is figyelmére méltatná. De hogy a „takarék-magtárak ujdon alakítása rendszeresen történhessék: a már g.-löki egyházban érvényre emelt alapszabályokat , röviden formulázva bátor vagyok felmutatni, tájékozás kedvéért: „miután n. n. egyház egyes tagjai, tapasztalatilag meggyőződtünk arról, hogy ingatlan vagyon nélkül szűkölködő egyházunk magát kellő virágzásban, a kor igényelte teljes díszben fentartani, a népnevelési költségeket fedezni, csak ügy képes, ha az Isten dicsőségére a tiszta szív s lélek sugallata után összeadott vagyon pontosan kezeltetik, okos gazdászati szabályok szerint intéztetik: egyházunkat biztosítandó egy célszerűen kezelendő „takarék-magtár" felállítását s állandó föntartásál határoztuk el. Mely takarék-magtár alapszabályai e következendőkben alapíttattak s fogadtattak el általunk: 1) A begyülendő, vagy már létező, gabonamennyiség, mint a takarék-magtár kezdeményező tőkéje kamatozás végett a részvényesek közt kiosztandó. 2) Részvényes e takarék-magtárban csak az lehet, ki az intézet alapszabályait aláírja, s azok pontos megtartására magát kötelezi. 3) Ki a kötelezett tagok közül az alapszabályok valamelyikét megrontja, az az intézet részvényese megszüuik lenni, s annak jótékonyságában többé nem részesül. Különösen, a ki vagy a kivitt gabonatökét, vagy annak kamatját, az egyházi tanács által eleve meghatározott időre be nem adja, az többé uj kölcsönt nem kap, — és a régiért azonnal megpörlendő, — kivéve a közveszély idejét, hogy így e jótékony intézet egyes hivek eladósodását maga után ne vonja, és senki kárára ne szolgáljon. 4) Az intézet gabonája minden év tavaszán kiosztandó a szűkölködők között; a mely rész ezektől fölmarad, azt birtokaránylag kötelesek a jobb módú részvényesek is kölcsön — a megszabott kamatra — kivinni; és szinte minden őszkor behajtandó. 5) A kamatláb minden 4 p. m. után 1- vagy % véka. 6) Részvényesei az intézetnek csak a helv. hitv. hallgatók lehetnek. 7) A takarék-magtár mindaddig életben maradand, míg csak részvényesei végkép el nem apadnak s meg nem fogynak. 8) A takarék-magtár alaptőkéjének minimuma : p. m. buza, rozs, árpa, zab. 9) Az alap minimumán felül kiosztható összegtől a mi fölmarad, az mindég pénzre fordítandó, s a közpénztárba beszolgáltatandó. 10) A t.-magtár ezen alapszabályok szerinti kezelése, pontos, s lélekismeretes vezetése az egyháztanács kötelessége ; a hivatali eskü formában is mindig érintendő. 11) A t.-magtárrali számadás évenként egyszer, vagy kétszer is, a részvényesek előtt felolvasandó s tudomásukra juttatandó. 12) Ha a részvényesek valamelyikének észrevétele, s kifogása volna a magtár netalán hibás kezelése ellen: az illető lelkész előtt bejelentheti, ki azt az egyháztanácscsal, vagy szükség esetében minden részvényes taggal közli. 13) A részvényeseknek holtuk napjáig visszalépniük nem leend szabad; de kötelezettségük fiaikra csak az alapszabályok aláírása által terjed ki, haláluk esetében. Eddig az alapszabályok elmélete. Ezek birása — hitünk szerint — a kezdeményezés nehézségeit tetemesen könnyíti, s a t.-magtár kezelési munkálatokban biztos vezér gyanánt szolgálnak. Ha azért a prot. egyházat ügy nézzük, mint egy oly nagy testet, mely életszerves működéssel bir — mint oly épületet — mely az örökalapon, Jézuson, ingatlanul nyugoszik, melyben milliók léleküdvöket munkálják az Istenige fényénél: akkor az előszámlált fogyatkozások előrehaladásában akadályozzák, az említett hiányok, bajok, ferdeségek, meg annyi sebek az épület falazatán. Itt az idő, hogy az apostol szerint , mindeneket megvizsgáljunk, a mi jó, azt megtartsuk; a mi pedig a kor szelleméhez képest, avult, hibás, igazítsuk. Újból létesítendő intézményekkel oda hatni igyekezzünk, hogy a nehéz idők viharaiban kóranyaggal saturált egyház nagy teste kiépüljön, egészség-, életvidorság-, frisseség-, megelégedés ömöljön el minden tagjain; hogy ezen a lelkiüdvünk épülete, díszben bozzá illő méltóságban ragyogjon, s erödusan, szilárd kitartással állhasson a pokol kapuinak is ellent. Ha még most is ezt mondjuk a resttel: „egy kicsinyt aludnom kell, egy keveset szunnyadnom kell, egy kevéssé kezemet össze kell tennem az aluvásra!" Azonközben eljő, mint könnyű utonjáró, a mi romlásunk-, veszedelmünk-, s nyomorúságunkon nevet és csúfol, kinek beszédét be nem vettük, jó tanácsát megvetettük. Akkor segítségül hívjuk Istent; de nem hallgat meg: reggel keressük, de nem találjuk meg. Hogy azért magunk okai ne legyünk a jövendő gonosznak: keljünk fel — ne szunnyadozzunk — lássunk munkához. Isten munkát jutalmaz, nem heverést. A munkásnak, nem a heverönek igérte: „hívj segítségül engemet, megsegítlek tégedet." —Isten szent neve segítségül hívása mellett azért bátran előre, léha gyáván ne maradjon senki hátra. Molnár Sámuel ref. lelkész. Néhány szó m prot. egyházi térképekről. Mindenre vannak már földabroszaink. Hány dioptra és rajzón fárad abban, hogy minden tenyérnyi tér felmérve, képben álljon a szem előtt; mily gombaként termett a krimi és olasz háborúk alkalmával a sok csataszinhelyi abrosz, és az újságolvasót támogató madártávlati rajz; egyedül a m. prot. egyház nem bir még (legalább tudtommal) *) saját *) Örömmel fogadnám, ha valaki az ellenkezőnek bebizonyításával ebbeli tudatlanságomért rám pirítana. Igaz, hogy valami már történt, vagy akart történni e részben. Mert ha nem csalódom, a negyvenes évek valamelyikében a dunántuli ev. ág. kerületi gyűlés által, a jegyzőkönyv szerint t. Geyer győri tanár ur azon ajánlata,