Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-08-19 / 33. szám

A gyermeknek és ifjúnak lelki s testi nyugalmul, s fejlődésül esti 9 órakor le kell, vagy le lehet feküdni, reggel 6 óráig lehet nyugodni: tehát marad délelőtt 6 órája, délután 8, az az csupán tanul s taníttatik. Ha a gymnasiumnak csak ez föladata : ugy e tanterv helyes, meglehet, hogy egy két csüdagyermek kerül is ki az iskolából. Itt tűnik ki szemmel láthatólag a hiány, mit e tantervben az okozott, hogy a gymnásium fogalmából a test, ki van hagyva. Kik ezt csekélynek veszik vagy épen nem értik: most magyarázat nélkül megérthetik, hogy a 3-ik szám alatt elsorolt testi képességek számára is kell idő, de kell a „gyermeknek" a játékra, az „ifjúnak" a mulatságra is : külömben nem gyermek, nem ifju. — A tanórák középszáma tehát naponta négy, legfölebb öt, 20 — 25 óra hetenkint. Mellőzvén, hogy lehetőnél és kellőnél kevesebbet tanítani — hanyagság : örökös bűne a tanításnak a „sok" a mi csak a tanítandó tudomány s a tanuló lélek félszeg ismeretéből származhatik. A didactichus lángész abban tűnik ki, hogy tudja, mit kell kihagyni, hogy az egész mégis egész legyen, mit kell elmondani, kiemelni, hogy az egész mégis a legvilágosabban, s legrövidebben adassék ; oly formán, hogy a tanuló, a kézikönyv, vagy magyarázat után maga magát tökéletesíthesse, ismereteit elvekre vivén, kiegészíthesse. A tudomány ily felfogása, s ily előadása mellett a 20—25 óra soha se kevés, míg ellenkezőleg a 30—40 óra is soha sem elég. Exempla docent. Ki valaha megkísértette az órákat tantárgyak szerint beosztani, tapasztalhatta, hogy az egyes szakok, s tanárok igényei szerént, még a 40 óra is kevés lett. Tehát tanácsosabb az órákat az általam felhozott, vagy más jobb elv szerént meghatározni, s az egyes szakokat az órákhoz mérni, nem megfordítva. Más részről a tanítás és nevelés bár a legterhesebb — de még is művészi foglalkozás tartozik lenni. Az ifjúság ifju lélektől vezetendő. Ifju vidor lélekkel pedig tul terhelt órákban, tanítani, még a robotos lélek sem képes; ha mindjárt föl teszszük is azt, hogy [valaki oly képzett, miszerént magán tovább képezni nem kell. így a tanár hetenként 16 óránál többet nem adhat. — VII. Az egyes tantárgyak mennyisége és beosztása. A 4-ik szám alatt elvileg elmondtam e kérdés felelt általános nézetimet. Ezen elveknek megfelelő tantervet késziteni, egyesek részéről mindig csak kísérlet marad, — de a szakértők, egy tanácskozmányba összejővén, sikerrel elkészíthetik. E lapok mellett megjelent, nagy gonddal s szabatossággal összeállított „tanterv" alapul szolgálhat. Az egyes szakok beosztását az illetők, hagyják, vagy változtassák meg, belátásuk szerént: én csak az általam mondottakat ismétlem. 1. A lelkitehetségek alapján, minden osztályban legyen egy „fő" tudomány, az algymnasiumban nyelv, a fögymnasiumhan először az 5 6-ban irodalom, a többiben egyik vagy másik reál egész rendszerben. S adassék a nyolcz osztályhoz, a gymnásium teljes bevégzéseül a kilenczedik, hol a tudományok tudománya, a bölcsészet tanittassék. 2 Taníttassanak a tudományok a lehető legrövidebb, legvilágosabb mértékben s rendszerben. A kézikönyvbe csak annyi jöjjön, mit a tanuló magyarázat után, elengedhetlenül megtanulni tartozzék. Az órák száma 10—25-töt tűi ne haladja, hogy a tanítás a tanulással, a kötelezett tárgyak a nem kötelezettekkel, a test a lélekkel; a gyermek és ifju élet — az iskolával öszhangzó lehessen.-— Átengedve az egyes szakokat az illetőknek; engedtessék meg, hogy a nyelvekről, idevágólag pár szót szólhassak. Hogy anyanyelvünket tanítani kell: még pedig a lehető legjobban, kérdést se szenved, hogy a német is kell — a reális emberek eléggé bizonyítják; de a latin, s görög ellen nagy a kifogás, s erős a harc pro et contra. Én a gymnasiumról adott fogalmamhoz híven, e harcba nem bocsátkozom; mivel bocsátkoznom, s a sok alaptalan okokra felelnem nem is kell: csak annyit állítok ; a latin nyelv legméltóbb, hogy a nyelvek „tudományos" tanításában alapul vétessék, két oknál fogva; először mert gazdag, s szabatosan kidolgozott nyelvtana legalkalmasabb arra, hogy a nyelv ^általános törvényei a gyermek lélekbe nyomassanak, minden tehetségei mozgásba hozassanak, másodszor, kulcs a görög és nyugoti nyelvekhez. Hogy magyar nyelvünket nem vettem a tudományosan tanítandó nyelvekhez alapul: oka mert csupán gyakorlatin kívánom az algymnasiumban tárgyaltatni. A latin nyelv e természetéből kiindulva, a nyelvtanítást igy osztanám be. Az első osztályban kezdeném a latint, a 6-ikban a francziát, az 5-ikben a görögöt, a 7-ikben az angolt. Mert e nyelvek mind bel szerkezetük, mind szavaik után ily rokonságban, s összefüggésben vannak egymással. S ha nagyobb cél nem tűzetik ki, — a mint hogy az iskolában a sok tanulmány közt igazán nem is lehet — mint hogy e nyelveket megértsük: igen könnyen célt érhetünk. Ennél fogva a latin chriák, versek, magyarból görögre fordítások — elhagyandók; mert ez haszontalan sok időt elrabol, s csak a latin, s görög nyelvnek, célt tévesztett túlbecsülése követelheti. A francia s angol nyelvet gyakorlatilag tanulja meg a ki akarja, magán szorgalommal, vagy az életben. — Miért hagytam ki a németet? Félre ne értsen senki. Mint élő nyelv, gyakorlatilag tanítandó — s erre egy iskola nincs jelen tantárgyainak halmazában hivatva, mint tudományos nyelv alapul nem vehető, rokonságban csak az angollal van: tehát tudományosan, mint az angolnál nehezebb — ezután tanítandó. De igen is az intézetnek alkalmat kell adni, hogy növendékei e nyelvet — már az algymnasiumban gyakorlatin megtanulhassák; a mi nem is nehéz, minden városban van, ki e nyelvet beszéli, s illő díjazás mellett állithat egj tanszéket, hol gyakorlatin tanittassék. —