Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-08-19 / 33. szám

meglátszik: egy protestáns gymnasiumnak, ily nem egész fogalmára állított tervet, egészben el nem fogadhatom. — S felteszem magamnak a kérdést: mi a gymnasium és miként kell beosztani? Azonban hihető, hogy valaki a gymnasium fogalmából a testi tehetségek kihagyását csekélynek tartja ! vagy talán ennek értelmet sem tulajdonít: mielőtt e kérdésre felelnék, a föntebbi értelmezés megérdemli, hogy jó oldalát kiemeljem. A reáliáknak, s humanisticumoknak miért kell folytonos testvéries ölelkezésben állni, bár egy kissé messziről, de helyesen van levezetve; ez ellen senki sem szól. ,,De a lelki tehetségek fokozatos és természetes fejlesztése, biztos uton haladása," ellenmondásra talál, mit Sebessi felhoz, s igyekszik is megcáfolni. így állítják : 1) A lelki tehetségek fokozatosan nem fejlődhetnek : mivel az egyes tantárgyak oly nagy mértékben, oly terjedelemmel taníttatnak, hogy a gyermek lelki tehetségének fokozatát túlhaladják. 2) A lelki tehetségek „természetesen nem fejlődhetnek, mert a sokféle tantárgygyal úgy elhalmoztatnak, a sok órával úgy befogatnak, hogy „terrnészetelleni" megerőltetéssel küzdenek; s mégis sükertelen. 3) „Biztosan sem haladhatnak,"1

a szakrendszer kii— lömbféle tanárai mellett. E vádakat Sebessi törekszik megcáfolni; de miután csakugyan a tantárgyak terjedelmében, aránytalan beosztásában, s a testnek egész mellőzésével — a sok óra számban — s a szakrendszerben rejlenek; bármi szép okokkal s postulatumokkal meg nem semmisíthetök. Csupán egy oly tanterv képes ez ellenvetéseket megdönteni, hol a tudományok kellő terjelme kiszabatik; a tantárgyak arányosan beosztatnak, s az órák száma, a lelki tehetségek fejlesztése mellett a test igényeihez mérve leszállíttatik; s a tanítás oly rendszerrel történik, mint ezt a gyermek és ifjú erkölcsi és tudományos fejlesztése megkívánja. Én nem vagyok azon tátos, ki minden tudomány fölött ítéletet mond; sokkal többre becsülöm Sebessinek nagy gonddal összeállított tantervét , mintsem hiányait egészben fejtegetném — ezt tegyék a hozzáértők — de annyit általában elmondhatok, hogy a tudományok köre szűkebbre szabandó, a tantárgyak arányosabban beosztandók, az órák száma mindenesetre leszállítandó, s a tanításnál a szakrendszer az osztályrendszerrel egyesítendő; hogy a gymnasium tanterve „fogalmának" megfelelő legyen. Ezeket röviden érintve engedtessék meg, hogy én is néhány kérdést tehessek, honnét kitetszik, mennyiben s miért térek el Sebessi tantervétől, s mindenekelőtt fölállíthassam a gymnasium fogalmát, s ebből néhány általános elveket elvonhassak. II. A gymnasium s beosztása. Azon szép és nemes okok között, miket Socrates Platónál, éltét megmenteni akaró baráti ellenében felhoz, legszebb és legnemesebb, midőn hazája törvényeit beszélteti. Ennek üdvös rendeletei között szól a „nevelésről," s ezt e két gondolatban foglalja : éxypé<J>at és éxTraidsuoat, feltáplálni és a gyermekkorból kinevelni. Ez értelme, ez feladata, ez titka a nevelésnek, s a hazának üdvösebb törvénye nem lehet, mint a mely bölcsen kiszabja, hogy a gyermek, miként tápláltassék fel, s a gyermekkorból miként növeltessék ki. A nevelést tárgyazó törvény csak ily értelemben alkotható ; a nevelésnél a test és lélek, a gyermek s ifjúkor, ily öszhangzatban tekintendő ! A cél pedig, hova e nevelést irányozni kell, nem az a száz meg száz, miről olvashatunk, s hallhatunk: hanem az „egy," mit Rousseau, a nevelés evangélistája, kijelentett : „C'est celui ineme de la nature — az a mi a természeté ! — Dans l'ordre naturel les hommes etánt egaux: leur vocatioa commune est rétet d'homme, et quiconque est bien elevé pour celui-la, ne peut mai remplir ceux, qui s'y rapportent." A természet rendében az emberek egyenlők levén; a közös hivatásuk: „emberré lenni," s bárki is jól van erre nevelve, nem lehet, hogy roszul töltse be mind azt, mi ide vonatkozik. E szép feladatot a nevelés kezdetéül az „elemiiskola," e szép célt, a nevelés végéül a „gymnasium" tűzte ki magának : tehát a gymnasium oly iskola, hol a föltáplált test, a lélek szerint idomíttatik, a lélek a gyermekkorból kineveltetik, s a teremtés koronája, a sok képességű testtel, érző szívvel s gondolkodó lélekkel mindenek fölött megáldott lény, „emberré növeltetik. — S mi kívántatik ide ? A test s lélek törvényeinek, a gyermek- s ifjúkor természetének ismerete, az ember fogalmának tudata. Csak ily elven lehet a gymnasium hivatását felfogni, s a gymnasiumot hivatása szerint rendezni: kik az élettel más szempontokból hozzák viszonyba egymást lerontó részletekbe bonyolulnak. Kik kifelejtik a testet, alap nélkül terhelik meg tudománynyal a lelket; kik nem ismerik a lélek törvényét, elölik a tudományok iránti természet hajlamát; kik nem ismerik a gyermek- s ifjúkor természetét, a sok tanulási órákkal elveszik az életnek e két legszebb szakát; kik előtt rejtély e szó, ember, elzárnak az ifjútól minden emberit (humanisticumot), csak emberré akarják a csupa reálékkal növelni. Én e törvényeket, e természetet, e fogalmat itt nem fejtegetem : majd az alkalmazásnál kitűnik, miként értem én. Csak annyit legyen szabad megjegyeznem, hogy a kik e fontos tárgyhoz szólanak: ismerjék mind a hármat. A tudományos férfiak ne ragadtassanak el a tudomány szeretetétől, a gymnasiumban, nem ez a legfőbb jó, nem az egyedüli cél, hogy tudományosak legyünk; hanem az, hogy életrevaló emberekké váljunk: engedjenek időt a gyermeknek s ifjúnak a tanuláson kivül az életre. A praktikus férfiak ne riadjanak vissza atsokféle haszontalannak látszó tantárgyaktól, a gymnasiumban nem az a legfőbb jó, nem az az egyedüli cél, hogy szakemberré képeztessünk, hanem hogy a test és lélek öszhangzón kifejlett erejével képesek legyünk kilépni azon térre, vagy iskolába, mely az élet valamelyik pályájára előkészít: engedjék meg, hadd tanulja a növendék 33