Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-08-19 / 33. szám

az ápoló kegyelet érzete a szívekben: a felekezet nagyjai csaknem mindnyájan jóltevői lettek a sárospataki főiskolának. Majd a „lelkes egyházi férfiak" által, kik a zsinatok alkalmával gyűjtöttek segélyt, buzgón aj-ánlották "híveiknek a főiskolát, szívökre kötvén annak sorsát, „lejebb szövődtek a kegyelet szálai? lefutottak a néposztályok legalsó rétegéig," s ott az anyagi segélynek folyvást megujuló, s mond­hatni, kiapadhatlan forrás nyilt meg, s „lett az iskola a nagy közönség tulajdonává.4 ' Az iskola virágzása és szerencsés fejlődése legszebb bizonysága a bölcs kormányzatnak, s érdekes tudni, minő alakban gyakoroltatott a fel­ügyelet a főiskolában. Egyházi és világi felügye­lők voltak a legrégibb idö óta; elsőben a pataki egyház lelkésze s különösen a zempléni esperes és négy egyházmegye Ung, Zemplén, Abauj és Borsod közgyűlésé vagy zsinata. Megerősítette ezen jogot I. Rákóczy György 1621-ben. O volt a patrónus, a közvetlen felügyelet egy részről a zempléni esperesre bízatott. A Perényiek és Rá­kóczyak, mint az iskola tulajdonosai saját szemé­lyükben gyakorolták a főfelügyeletet, képviselőik lévén az általok kinevezett világi gondnokok, igy Lorántfy Zsuzsána alatt Zákány András. Hivatal­ból első főgondnoka volt az iskolának Bocskay István, zempléni főispán. Azon időből veszi kez­detét ez intézkedés, midőn a pátronátus joga és kötelessége megoszlott a jóltevők közt s több egyesekre ment át; ez idő óta világi fő és algond­nokok az egyházi gondnokkal közösen gyakorol­ták a felügyeletet. íme, „az iskola küszöbén látjuk az egyházi és világi elem legelső szerencsés talál­kozását a közügyek vezetésében,'1 s ez annyira a protestántizmus természetéből van véve, hogy minden elméletet megelőzve, annak életszükségé­ből egyenesen, mintegy ösztönszerűleg fejlett ki és valósult meg. Midőn az egyház közigazgatási rendszere lassanként megalakult, egy közös egyházi fel­ügyelőség alá helyezkedtek a megyék, a supe­rintendens a pataki anyaiskola egyházi főgond­nokává lett. Ekkép egészíti ki és ellensúlyozza egymást ezen a fokon is protestáns közigazgatási rendszerünkben legnagyobb szerencsével az egy­házi és világi elem közös egysége. Az egyházkerület legelső superintendense Szentgyörgyi Sámuel (1735j nem volt főgondno­ka az iskolának, hanem az utána következő Csáji Márton 1745-ben. Ő vele együtt 1860-ig, tehát 115 év lefolyása alatt összesen hat főpásztor vi­selte a díszes főgondnoki hivatalt, mig az egyházi algondnokság folyvást az alsó zempléni esperesnél volt, első világi algondnokul 1652-benKlobusicz­ky András rendeltetvén, e hivatal a Comenius javaslatára állíttatott fel, mi a tudós férfiú gyakor­lati életbölcseségére mutat. E hivatalok folyvást működésben voltak a főiskola üdvére az 1848 eseményekig, midőn a világi fő- és algondnokság felfüggesztetvén, egy főiskolai bizottmány neveztetett ki az ügyek ve­zetésére, melynek világi elnökségében egyesítte­tett mindkét hivatal, mig e folyó év tavaszán az egyházkerület tettleg visszahelyezkedett az 1848 előtti törvényes állapotra, betöltvén az egyházak szabad választása utján a superintendensi, vala­mint a világi fő- és algondnok hivatalokat. A mi a szellemieket illeti: Sárospataknak kevéssel a mohácsi vész után 1530 körűi alsóbb rendű protestáns iskolája volt, mely 1550-ben már főiskolává lett, Gyors fejlődésének nyilvános bizonysága, hogy már 1543-ban tanulás végett külföldi ifjak is meglátogatták, elsőben egy, két, majd a Lorántfy Zsuzsána idejében hét tanítóval s ugyanannyi osztálylyal; 1549-sen már hittan, latin és görög irodalom taníttatott Sárospatakon. Főgond az egyháziakra fordíttatott, ugy mindaz­által, hogy azokat a világi nagyok is kitűnő szor­galommal tanulmányozták. Célúi tűzetett ki az elméleti alaposság, klasszikus miveltség, formai tökély és a gyakorlat. Őseink nem kívántak szp­batudósokat nevelni: a szószékre és a kor szelle­ménél fogva divatos hittani vitatkozásokra nevel­t ték az ifjakat. Es e vitatkozások komolyak voltak. Zsámbár egy alkalommal csak azon feltétel alatt bocsátkozott vitatkozásba, hogy a ki legyőzetik, fejét veszítse. A Luther értelme korán a Kálvin nézeteivel cseréltetett ki. Az iskola csak hamar virágzó álla­potra emelkedett s folyvást magába vette a fejlő­dés és haladás azon elemeit, melyek a külföld szellemi mozgalmainak irányt és emelkedést adtak; nem lehet másként, midőn nagyjaink gondolko­dásából és segélye által a főiskola régibb tanárai közül többen tíz évet töltöttek a külföld tudomá-

Next

/
Thumbnails
Contents