Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-01-12 / 2. szám

a) Felügyelni, hogy az istenitisztelet (melyet az egyház tagjai gyakorolni tartoznak) helyesen és illendően történjék. b) Saját iskoláik iránti gondoskodás és felügyelés, — hogy azokat a fiú- és leány-gyermekek gyakorolják, — a szegények pedig ingyen-tanításban részesíttessenek. c) Mindennemű alamizsnák és szegények felöli gondoskodás. d) Felvigyázás mindazon jogokra és mentességekre, melyekkel birnak a templomok, paplakok és iskolák telkei, — valamint a templomokra, papi és iskolai épületekre, — mint szintén az egyház fekvő birtokaira s bármi néven nevezendő javaira és jövedelmeire , azon köteleztetéssel, hogy egymástól számot vesznek, és az esperesi gyűlésnek számot adnak. e) A mi csak a minden keresztyéni szelídséggel gyakorlandó egyházi fegyelemre tartozik, a mennyiben az a helybeli presbyterium körét túl nem haladja. f) A felsőbb eonsistoriumok rendeleteinek figyelemben tartása és végrehajtása, s azokkali levelezés. g) A lelkész, iskolamester és kántor fizetésének beszedése, akár készpénzben legyenek azok, akár bárminemű termesztményekben meghatározva, melyek az egyezés szerint kellő minőségben és mennyiségben megadandók, — még pedig i\gy, hogy a hátralékok meg ne szaporodjanak. Azon esetben pedig, ha az egyház tagjai ellenszegülnének, — felsőbbek beleegyezésével polgári hatalom segítsége kéressék. h) Lelkész-hívás és elbocsátás joga az egyházat illeti, de a felsőbbek beleegyezésével, — oly módon gyakorlandó, hogy a nagyobb egyházakban, melyekben eddig is szokásban volt, nem minden család-atyáktól, hanem csak az egyház azon képviselőitől; kikre az régi szokás szerint bizatott, az eddig gyakorlatban levő módon szedessenek szavazatok. i) Az iskolamesterek és kántorok hívása és elbocsátása a felsőbbek előleges tudomása mellett gyakorlandó. k) Az egyház nevébeu mind tevő, mind szenvedőlegesen annak gondnoka vagy felügyelője folytat pert, — azonban ha a helybeli presbyteriumnak úgy tet szik, szabadságában állván az ügyködést az esperességi gondnoknak átadni. 1) Ugyancsak a presbyterium a helybeli egyház intézkedéseiről jegyzőkönyvet, a szükséges lehozásokkal, kellő alakban fog vezetni, s az egyház okiratait rendben gondosan megőrzi, és azokról mutató táblát készít. m) Azok, kikre az egyházat illető jövedelmeknek bevétele, vagy bárminemű kezelése bizatik, — és a kik az egyházban akármely alsóbb fokú hivatalt viselnek, a helybeli presbyterium által kiadandó és az egyházmegyei és kerületi gyűlések által helybehagyandó utasításokhoz magukat szorosan alkalmazói köteleztetnek. 7. Kanon. Az ágostai hitvallású evangélikusoknak a helvét hitvallásuak templomának közös használata, mint szintén azokban rendkívüli szent cselekvényeknek saját lelkészük által leendő gyakorlása, a helybeli presbyterium beleegyezése hozzájárultával megengedtethetik, valamint viszont a helvét hitvallásuaknak is hasonlóan,— a megengedő fél sajátjoga épségben maradván; — valamint az is szabados leend, hogy olyan helyeken, hol mind a két hitfelekezetű evangélikusok laknak, közös templomokat közös erővel és költséggel építhessenek, mind a két felekezet belegyezése hozzájárulván. Harmadik fejezet: Az egyházmegyei, vagy esperesi consistoriumról. 8. Kanon. Az egyes egyházak közötti kölcsönös összeköttetés, és az igazgatás tekintetéből ugyanazon legközelebbi felügyelés alá helyezett több egyházak alkotnak esperességet, vagy egyházmegyét; melynek felügyelés és igazgatás végett élén áll a világi felügyelő, vagy gondnok, és az esperes, kiknek melléjök adatnak a világiakból és a lelkészekből egyenlő számmal, minden helybeli presbyteriumok szavazatai által választott tagtársai az esperesscgi consistoriumnak; — fenhagyatván azonban azon jog, hogy rendkívüli, és az egész egyházmegyét, vagy annak nagyobb részét illető esetekben, minden külön egyház által választandó egy két küldöttek összehivassanak, de sohasem másként, mint az egyházkerületi consistorium előleges tudásával és beleegyezésével; ugy azonban, hogy ugyanazon egy küldöttbe több egyházak is megbízhassanak. — Az említett egyházmegyei eonsistoriumok annyiszor, a mennyiszer szükséges, de legalább kétszer évenként tartatnak. (Folyt, követk.) Visonta (Somogy) egyházi oldalról nézetve. Midőn t. c. Ráth Károly úr a Prot. egyházi és isko lai lap múlt évi folyama 25 dik számában felhívott minden protestánst, hogy ha valamely okmányt talál, mely a protestántismus törtenetére nézve használható lenne, arról ezen lapokban említést tegyen: saját gondolatimat látám kijelentve, saját kívánságomat, — mely régóta lakott szivemben, — teljesülve. Szíves készséggel engedek hát felhívásának s azon egyházat, melyben mint lelkész 24 év óta működöm, kivánom ismertetni, reméllvén, hogy ezen ismertetésem azok számára, kik a magyar protestántismus története nagy épületét készítni fogják, egy darab épületi anyag leend; reméllvén egyszersmind, hogy többen fognak lenni, kik példámat követve, hordanak öszsze anyagokat, melyeket az ügyes építők használni fognak.S vajha minél többen cselekednék ezt. Mert bizonyosan vannak az egyházak ládái sötét éjében, a por és moly sokasága között, oly — eddig még nem ismert — iratok, melyek ez, vagy amaz dologra nézve fényt deríthetnek. A visontai helvét hitvallású egyház, hihetőleg egy a legrégibbek közül édes hazánkban. Mert közel esvén Kálmáncsehez (Kálmáncsehi, Kálmáncsa), honnét szár-