Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-08-05 / 31. szám

nyugtalanul várta annak kimenetelét. Ismét hozzá akart fogmi az olvasáshoz, de nem mert, mintha attól tartott volna, hogy ismét harmincnyolcévi kinra itéli azt, kit földfeletti örömök között látott meghalni, azután lelke mélyében egy Idmondhatlan vágy mozdult meg — Vértanú!? miért ne ? de mi mellett ? Hol az ügy, melyet védni, a mester, a kit követni, az Isten, kiben meghalni tudna, vagy akarna a világ fia. Az, a mi öt megalázta, ennek az embernek alázatossága volt, ki érette halottaiból feltámadott. Mi nagy különbség ennek az embernek hite, lelki ereje, és a földi erény snapi ragyogása között? Nincs egy szó az egész történetben, nincs egy emlékezés, mely oda mutatna, hogy Ö embereknek Irt, ő hitéért, Istenéért irt, szenvedett és halt meg. Még csak nevét se irta oda. Nem elég volt-e neki, hogy Isten tudja, ki •volt o ! Bizonyosan sokszor kellett neki magát megkeményitnle, mikor a szabadulás égető szomja lelkét gyötrötle; de mind ezen nehéz harcokról és győzelmekről nincs egy betü. Ha győzött, Istennek adá a dicsőséget, meggyőzetve, legelvetemültebb árulónak tartotta volna magát. Ö volt a hü szolga, ki mindhalálig hü maradva semmi rendkívülit abban nem talált, hogy ö ura akaratát egész a halálig teljesítette. Ö volt az űtas, ki folytatta útját tövises virágok között egyenesen tartva a cél felé. És ki inutatá meg ezt a célt a börtön emberének; ki tanitá meg nem kétkedni tulajdon szivében, mintha szemeivel látta volna ott a célnál a pályabért. Egy könyv, mellyet ajkaihoz emelt, még akkor is, mikor már szemei olvasni nem láttak s könyek hullottak a néma betűkre, egy könyv, melyet foglyunk, a csodálatos sirkö alatt talált meg — egy könyv — a biblia. Czegléden Jul. 12. 1860. Dobos. Lelkész és tanitó urakhoz! Az ,,Ev. Woehenblatt" s szerkesztője előfizetési felhívásában felszólította a haza protestáns lelkészeit s tanítóit, hogy pártolják öt azon fontos vállalatában, mely szerint a prot. keresztyének házait cifrázó torzképek helyett, ö a reformatio bajnokai képeit kívánja adni, jelesül előfizetést nyit: Wiklef, Husz, Luther, Melánchthon, Hutten, Ulrich, Spalatin, Zwingli, Kálvin, Béza sat. reformátorok arcképeire következő feltételek alatt: minden egyes kép ára 25 uj kr. Öt egyszerre vett kép ára lfr. Minden tízre 1 tiszteletpéldány adatik. A ki 100 képet rendel meg, Luther nagy képét kapja ajándékul. Az előfizetési pénzek jul. végéig említett szerkesztőséghez küldendők. Minthogy azomban a már eddig is nyilatkozott váratlan részvét oly sok kép megrendelését tevé szükségessé, hogy azok augusztus vége előtt el nem készülhetnek, s igy azokat september hóban az előfizetökhez juttatni teljes lehetetlenség: e késedelmezésért kárpótlásul a gyűjtőknek nem minden 10-ik hanem minden 5-ik példány után fog a aiev. szerkesztőség ingyenpéldánynyal kedveskedni. Egy-Segédszerkesztök : Dr. Székács J, és Török P. szer s mind ezennel az előfizetési határidőt is meghosszabitja. Mi láttuk e díszesen kiállított s magyar aláírással ellátott képéket s mondhatjuk, hogy nemcsak a közpolgári, hanem a nagyobb házaknak ís valódi díszére szolgálhatnak. Ezzel kapcsolatban egy ehhez hasonló, nagy fontosságú vállalatra figyelmeztetjük a lelkész s tanitó urakat s ez Osterlamm K. ur vállalata, ki Boross Mihály kidolgozása után nemcsak a külföldi, hanem a hazai reformátorok életrajzát is szándékozik apró füzetekben kiadni. A még ez évben megindulandó vállalatról szóló programm rövid időn szét fog küldetni. U. A ,.Pécsilapok" írják, hogy az ottani ev. lelkészt több hive megkeresé, hogy ezután a templomban magyarul is szónokoljon, mely felhívásnak a lelkész ur aként tesz eleget, hogy ezután egyik vasárnap magyarul, a másikon németül fog szónokolni. Aszódról, julius 30-dikáról írják: „Főtiszt. Székács József superintendens ur tegnap útnak indult Miskolc felé, az ujjonnan választott tiszai superintendenst hivatalába fölavatandó. Aszódi és domonyi lakosokból alakult lovas bandérium fogadta mintegy fél órányira innét, és bekísérte ide Aszódra, hol szintén ünnepélyesen fogadtatott. Estve 60 háromszínű lámpa világítása mellett (mert ily helyen a szalma-födelek miatt veszedelmes volna fáklyákkal járni) a lakosok nagyobb része, zeneszó kíséretében, rendezett menettel b. Podmaniczky Ármin kastélya szép udvarába vonult, hol a tisztelt főpapnak helybeli tanitó M. ur a népesség érzelmét kifejezte, mire a megtiszteltetett érzékenyen és meghatólag felelt. A „Szózat" eléneklése után, a sokaság megint szép rendben visszaindult." Adakozás. Kámori Sámueltől egy szentirásmagyarázati értekezés jelent meg Pozsonyban: „Goel vérbosszús, kiváltó, szabadító = rokon." Egy ív nyolcadrétben. Ára 10 kr. o. é. Tiszta jövedelme a Pesten fölállított ág. hitv. protestáns központi pénztár javára van szánva. E munka szerkesztőségünknél is kapható, mint a hová 200 példány küldetett. Az ungi ref. egyh. m. részéről magyar akadémia palotájára beküldetett 27 fr. 64 kr., a Melanchthon emlékére 9 fr. 69 kr. A csobádi egyház részéről a szűkölködő horvátok számára beküldetett 4 fr. 15 kr. Báthory István N. vátyi leik. A. Melanchthon-emlékre 30 krt. Nagy János N. Korpádi leik. a pesti árvaházra 2 ftot.. Nyomtatási hibák. A mult számban: 942 i. 13. sor: vitájára, olv: vétójára. 946. 1. 13. sor: a cultura, olv: a cultus. Felelelős szerkesztő s kiadó : Dr. Ballagi Kór. lónál, (Egyetem utca) 2. sz.