Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-08-05 / 31. szám

vizsgáltak számára ki vannak szabva a tárgyak, melyek a felső szakasz (division superieure) körén tu! nem terjeszkednek és tartalomra úgy, mint mennyiségre nézve a középszerű tehetségekhez vannak mérve, valamint az Írásbeli feladatok is. Ezen programm azonban, mégsem köti meg a vizsgálókat annyira, hogy a kérdések különféle idomítása állal az ifjak előmenetele alapos volta felöl meggyőződést ne szerezhessenek. A mi végre a belrend- és fegyelemtartást illeti, a francia lyceumok e részben többet kénytelenek teljesíteni, mint más gymnásiumok, a mennyiben a családi nevelés helyét is pótolniok és szorosabb értelemben vett nevelőintézeteknek is kell lenniük,minthogy a francia nép nagy része, valamint általában a családi élet. ugy a családi nevelés iránt bizonyos közönségesen ismert idegenséggel viseltetik. A fegyelemtartás főelvei, a katonai alárendeltség és szoros felügyelet. Fényitékül testi kényszer, p. verés, mint a melytől az egész francia nemzet iszonyodik, nem használtatik, legfölebb dorgálás, mely, ha keményebb is, méltósággal szokott járni. De másfelöl nem a bizalom, ragaszkodás, gyermeki engedelmesség az, mire az erkölcs- és rendfenntartó eszközök támaszkodnak, hanem leginkább a becsérzet, vagy becsösztön, mely a francia jellemnek ugy is kitűnő vonása. Az erkölcs- és akaratképzö eszközök jutalmakból és büntetésekből állanak, melyek fokozatosan így következnek egymásután. Jutalmak : minden héten felolvassa a proviseur egyszer az egész lyccuin előtt azok nevét, kik valamely tudományból a hét folytán jó osztályzatot nyertek; ki bizonyos meghatározott számú jó jegyeket érdemel, neve a becsülettáblára iratik, mely kitűnő díszéül szolgál a lyceumok (Besuchzimmer) látogatási teremnek; továbbá helyet nyer a becsületpadban; ki legtöbbször volt első, bizonyos félévi dijakat nyer. A büntetések fokozata a következő: a rosz jegyek nyilvános felolvastatása; büntetési dolgozatok, melyek többnyire gépi másolásból állanak azalatt, míg a többieknek pihenési idejök van ; büntetési dolgozatok az általános sétálásbani részvét helyett; a kimenetelre, vagy szülék, rokonok meglátogatására kért engedély megtagadása ; iskolai börtön ; az évi szünidő megrövidítése vagy egész megvonása; az intézetből való kizárás. A három felső fokozatú büntetést azonban csak a proviseur mondhatja ki. Ennyi az, mi a lyceumokban, mint tanintézetekben, az erkölcsi nevelést illetőleg megemlítendő. Egyéb katonai kimértséggel szerkesztett rendfentartási és egészségi intézmények a lyceumoknak, mint szorosabb értelemben vett nevelőintézeteknek jellemére tartoznak. A francia oktatási rendszer egész összefüggésében megolvasható az ,,Encyklopaedie des gesammten Erziehungs- und Unterichtswesens" című folyóiratban; ebből merítettük a francia lyceumok jelen vázlatos ismertetését. A helv. hitv. debreceni gymnasiumi tanárkar néhány tagja. (Folyt, követk.) KÖNYVISMERTETÉS. ü' 1 Nyíltlevél Ballagi Mórhoz. Édes barátom! Irád, hogy a mennyiben lapod 28. számába gr. Széchenyi István felett mondott beszédemről, oly „könyvismertetés" ment be, mely ellenem némi vádakat látszik emelni, lapod nyitva áll számomra, ha felelni akarnék: szívességedet megköszönve, ezennel igénybe veszem, mind a melelt is, hogy a felelet jobb részint szükségfeletti, mivel magok e vádak épen a szőnyegen forgó beszédből idézett állításaimat igazolják. Cikkírónak ugy látszik az esett mindenek felett zokon, hogy ki mertem mondani ezen igazságot: „a ki felkapkodott néhány emésztetlen eszmét, feltolakodik hogy a közvéleményt vezérelje;" és ime saját példájával igazolja állításomat, mert Z. Károly űr felszólal nem a maga nevében, hanem az erdélyi közvélemény nevében, magáról ugy beszél mint a császárok, uralkodók szoktak pátenseikben: „nos Zilahi Kár olyu

és csak amúgy ex tripode szórja fellebbezhetetlen Ítéleteit. Ezt pedig teszi ugyanazon Zilahi Károly, a ki a mult őszön a hírlapok mellett szétküldözött iratkájában nem átallótta volt „feltolakodni," hogy a m. akadémia „közvéleményét vezérelje!" Meglehet tán a lélekismeret szólalt fel szegény fejében, midőn beszédemet olvasá; hanem ekkor célszerűbb lett volna engem avval támadni meg „miképp merészeltem én öt egy templomi beszédben pasquillizálni ?" Mire aztán az egész olvasó közönség előtt ünnepélyesen deprecálva, mindenre a mi szent fogatkoztam volna, hogy én bizony beszédem írása közben sokkal nagyobbszerű tárgygyal voltam elfoglalva, mint sem Z. Károly ur eszembe juthatott volna. Az is roszul esik neki, miért intem én ifjainkat arra, hogy tanuljanak, készüljenek s csak is kellő előkészülés után lépjen fel az írói pályára az, a ki arra belső hivatást érez magában. Megvallom, nem képzeltem volna, hogy valaki józan fővel ez ellen egy szót is emelhessen; nem is tarthatom józannak azt az okoskodást, a mely átalános szabály ellen kivételekkel argumentál, mert hisz exceptio firmát regulám ; még gyarlóbb argumentatio, midőn Z. K. azt mondja Széchenyinek is jobb lesz vala, ha korábban kezd tanulni s magát gyakorolni. Hisz ez éppen mellettem szól; tanuljon az ifjú és gyakorolja magát, de ne törekedjék arra, hogy mihelyt megtanult irni (értem betiitvetni és papírra tenni egy két gondolatot) mindjárt felcsapjon vidéki levelezőnek és magát „per nos" titulálja. Ugyan is tanítói pályámon sokszor tapasztaltam, hogy a mely gyermekkel otthon vagy az iskolában elhitetik, hogy ö, lángész, kitűnő talentom és e biztatások nyomán mint szinbiráló, vidéki tudósító korán élvezi azon édes örömöt, mi munkáinak nyomtatásban megjelenésére szivét eltölti, az olyannak rendszerint elmegy kedve minden komolyabb tanulmánytól, fejét nem ismeretekkel, hanem meg tömi üres fantáziákkal, önhittséggel, s ha valamit imitt-amott felkapkodott, arról mindjárt azt hiszi, hogy azt csak ö és más nem tudja. Ezen lelki nyomorúságra akartam én figvelmeztetni ifjainkat, hogy attól óva legye* 31