Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-01-27 / 4. szám

magával következetes akar lenni, szükségkép tartozik tenni: akkor az egyes sz.-irók individualitásainak, az alaptárgyak különböző kútfők szerinti megismerésében, felfogásában, kornézetek szerinti tárgyalásában alig-alig engedhetnénk valami tért, a mikor aztán a sz.-iratban több, semmi harmonistikus és kimagyarázási kísérletek mellett össze nem egyeztethető előadásoknál, az inspiráltságra nézve nemcsak különböző fokozatokat, de ellenkezést is kellene elismernünk, — egyik előadást inspiráltnak, a másikat nem olyannak tartanunk, — mi pedig épen célellenes eredményre, t. i. a sz.-irat isteni tekintélye aláásásárafognavezetni.Nem foghatunk kezet, mert az ilyen új iskolai féle tlieologiai nézet, most pharizeusi grammatologiára vezethet, s nevetség tárgyává teheti a sz. könyvek magyarázóját, mire példa Kurz dorpati professor „Szenttörténelem" című könyvében a Bálám szamaráróli történet egészen betli szerinti magyarázása , emberi hangoni szólás tulajdoníttatván a szamárnak, hogy így ezen egész történet, mint valóságos csoda, az üdvintézmény körüli isteni működésnek vétethessék, mely felfogás magával az isteni bölcseséggel ellenkezik, nem lehetvén erről feltenni azt, hogy oly rendkívüli csodát állítson elő ott, hol arra legalább a mi felfogásunk szerint semmi szükség nem volt; — majd ama túlzó betühözi ragaszkodással épen ellenkező szélsőségbe, t. i. a nyelvtani értelmezésmód teljes mellőzésével az allegoriainak használására, mint ez az énekek énekével történik. így testvéresíti amaz új iskola híve a tüzet a vizzel, ottan-ottan, ott, hol a közép ut a mi nézetünk szerint legalább használhatóbb volna, a két egymással ellenkező szélsőségekben járván — s helyes-e ez ? igenis, ha az észszerű megítélésnek a logicai demonstratiónak nem engedünk helyet. Nem foghatunk kezet, mert nem hihetjük, hogy a kijelentés új iskolai modorban fogalmazása, a ker. hit. felélesztésére tapasztalt ovószerül szolgálhasson *) mint tisztárs ur állítjá. *) A keresztyénhez illő okos vallásos hit, véleményünk szerint, Istennek az emberliezi viszonya világos ismeretén alapulhatván, melyre a ker. vallás alapitója édes idvezítőnk tanított meg, egészen különbözik az igen tisztelt tiszttárs ur fogalmazása szerinti vallásos hittől, mely szerinte : szellemi szegénységünk boldog öntudata mellett, az isteni segélyhezi bizalomteljes ragaszkodásban áll. A vallásos hitet csak az határozhatja meg így, a ki azt állítja, bogy a logicai demonastrationak nem lehet meggyőződést szülnie, és ez nem egyébb mysticus hitnél, mely Tauler János és Kempis Tamás ábrándos követői hitének megjárja. Ilyen omplialopsychitai merengésre vezető hitet, magyar protestáns hitrokonainknak nem óhajtunk, s hisszük, hogy nem fogják többé ők, az ezen hitet vallók szájába illő, s kézen forgó énekes lcöuyvünkböl igen méltán kihagyott régi éneket; ha pokol nem volna, menyország sem volna, mégis szeretnélek — öntudatlan sz. elmélyedéssel hangoztatni. Es bizony mi is a legszívesebb öszintességgel kénytelenek vagyunk fájlalni, hogy ezen mysticus irányú hitet, melyet, mint a Tudjuk ugyanis, hogy az efféle theologiai nézetek sem az igaz keresztyéni szeretetet, melyben kell kimutatni magát a hitnek, elő nem mozdította, ellenkezőt kimutatván Baumgarten rostocki egyetemi tanárnak, hivatalától ártatlanúl történt elmozelíttatása, sem keresztyénhez illő okos, vagy mindeneket megpróbáló hitet elő nem állíthat, bizonyos íevén, hogy a mecklenburgi evangélikusok, dacára az efféle hittani nézeteknek, nagyon gyéren látogatják a templomokat, s alig néhányan vesznek részt a sz. vacsorában. így lévén a dolog , valamint nem szégyeneljük mi Feneion Guyon Mária-féle perből világos, még a római curia is kárhoztatott a XVIÍ-ik század végén (XII. Ince) , az új iskola a tanintézetekbeni közönséges tanításra felerőszakolni törekszik. —- Legyünk egymás iránt türelmesek. Csak a keresztyénhez illő igaz vallásos hit, mely istenhezi viszonyunk világos ismeretén alapul, s mire, mint fenebb már mondottuk, Kiisztus tanított bennünket , járja és hassa át gondolatinkat, lelkünk érzelmeit vagy indulatainkat s a mi ezeknek kifolyása tartozik lenni, akaratunkat, legyen bennünk élő és munkás, maga az ezen vallásos hitkörüli tudományos vizsgálódás, hittan vagy dogmatica lehet különböző, bár mit mondjon is erre az i'ij iskola, mely a dogmaticai nézeteket magával a vallásos hittel ugyanazonosítani szeretvén azt, a mit ö tanít épen azért nevezi keresztyén hittannak. — Mert már az apostolok vallásos hitrőli tanaiban is mutatkozik különbség, s a régi ker. egyházi tanítók is, mint alexandriai Kelemen és Origenes, megkülönböztetik e kettőt egymástól, s a vallásos hitet épen azért nevezik marig az e körüli tudományos nézetet pedig yvcoais névvel. De nemcsak különbözhetnek a dogmaticai nézetek, melyeknek nem lehet más céljok, minthogy a vallásos hitet tudományosan :s erős ós mozdulatlan alapra fektessék, hanem változniokis kell, nemcsak azért, mert a dogmatica vallásos hitrőli tudományos előadás levén, a tudomány természetéhez képest annak , mint tudománynak, az emberi ismeret és míveltség fokozatához képest változás nélküli állapotban maradni nem lehet, lianam azért is, mert a protestántismus, ha magával következetes akar maradni , a vallásos hit körüli szabad tudományos vizsgálódást el nem tilthatja. Ennélfogva ne higyjük azt, sem másokkal elhitetni ne kívánjuk, hogy egyik vagy másik dogmaticus nézet, vagy mint az új iskola óhajtaná, egyedül az ö nézete lenne igaz, s ennélfogva minden iskolákban tanítandó. Mert ez, mit még az uj iskola egyik hatalmas vezetője, Ebrard sem fogadhatott el egészen, a mennyiben 1851-ben kijött ker. hittana élőbeszédében, magát Coccejus és Burmann után menve, a reformátusok dogmaticáját előbb vinni törekvőnek (weiterführend) nevezi; valódi protes tántismus elveibe ütköző tan, s elébb utóbb nem isteni, mit az ó-iskola protestáns elveihez liíven egyedülinele ismer, hanem emberi tekintélyen alapuló vallásos hitre (stabilismusra) vezethetne, melynek kiszámíthatlan szomorú következményeit, nem egy protestáns híttanárnak, de protestáns embernek sem szükség fejtegetni.