Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-07-22 / 29. szám

erről győződtünk meg a közelebbi napokban, a kísértés nehéz hónapjai folytán; hanem ezzel is együtt főképen arról, hogy az élet kívánalma minél teljesebb e. kill közjogot megalapíttatni vár a zsinattól. Az ehhez szükséges anyagszereket a belsőség fogja szolgáltatni, a hol már a „tudomány" is szót emel. Tenger el nem nyélé, a mélység színét sem látta, de csak nincs még ekkorig magyar prot. egyetemünk és abban kifejlendett e. jogi szak-tudományunk: hol vennők hát az irodalmat?! Azt ugyan nem mondhatjuk, hogy per absolute „non datur"; mert hiszen itt előttünk a beajánlandó kedves vendég: „Statutumok, a helv. hitv. felső-szabolcsi e.-megye részére. A gelei kánonok, e.-kerületi és megyei rendeletek, s az ország törvényei alapján. Il-ik kiadás. Sárospatak. 1859. kiadta Madán, sept. 16. 1858. Szilágyi János m. k. e tárgyban e.-megyeileg megbízott e.-m. ülnök."' Nehogy már most, a szerény kis nyomtatványt elővéve, vagy csak reá gondolva is, szánó mosolylyal tekintse a t. olvasó: tehát jó előre őszinte vallomást teszünk, hogy bizony kicsinyded mustár mag ez; hanem — gondos kertészet tel — nagy életfává növelhető, mostanra pedig így is mondható: növelendő, mert valóban kell, hogy növeltessék. Most még — csekély tudomásunkra — majd szintén egymagára állana ez pironkodva — az e. kül közjogot illető oly hatalmas irodalmi termékek mellett, mint Irinyi J., Blázy Lv

Kerkapoly K., Székács J. nem régiben és ujolag is megjelent nagy értékű munkáik; — s „elnézve borús szemmel nyugotra és vissza keletre" : nem talál többet a közel rokonságból, — azokat is majdnem félvér jogán, mint Szeberényi J. „Eszmetöredékek," Székács J. „Igénytelen nézetek,'4

együtt érve az ev. tanintézetek ügy-állása felől mellékelt jeles értekezéssel; — hanem legközelebbi édes testvéreid ismeri, mit a közméltánylat is oly szívesen fogadott vala: t. Makiári P. Lajos e.-m. jegyző úrtól a „Grömöri li. h. e.megyei, e.-kerületi törvényhozás utján kötelező szabályokat (S.-Pataki Füz. III. év f. 147. 272. 11.). — Es ezen idézetek folytán, kinek nem jutna eszébe ama siralmas tévelygés, midőn figyelemre se méltatva az itthoni saját kincsbánya dúsgazdagságát, külországi idegenbe — aranyfüstö aknázni ment az önmagát alkotmányozni akart felekezet; t. i. a „Codex Leguiti eccl. in rationem utrarumque ev. Conf. in Polonia et Litlivania" lön felvéve irányadóul a budai zsinaton. Hinc tanta mali labes! Már most könnyű belátni ama szerény figyelmeztetés becsét:: Minő nyereményhez jutand az egyetemes prot. hitfelekezeti alkotmányozó törvényhozás geniusa, ha ily részletességekből, melyek itthoni legsajátabb eredetiek, fűzheti egybe koszorúja gyöngyeit. Ha li. h. nt. f.-szabolcsi e.-megye példájára, számon adná a közérdekeltségnek — önkeblében és liazaszerte — minden e.-megye az ő belháztartását; — sőt jó lenne, hogy ugyanezt az e.-kerületek is tegyék, sajátos figyelmet szentelve a kebleik szérelmével ápolt fő- és alsóbb rendű tanintézetekhez való jogviszonyaiknak történelmileg — genetice és oknyomozókig pragmatice kimutatására ; és talán mindenik e.-megyéből csak egyetlen, körülbelől példánynak nézhető e.-közönség belmagán élete jogviszonyai- s történelmének előadásával — legkorábban és legkésőbben, például egy év alatt— kész lennének: a legbiztosabb Ariadne-fonálhoz jutnának , és a jogbölcseség kútfejéhez, mely ugyanaz a bölcsészeti többi ágakéival: az önismeret. Ez aztán, mint tudomány is nevet érdemelne közöttünk, és szakot alapítana, mígnem tanszékre is feljuthasson. Innét eshetnék a legtisztább öntájékozás arra nézve is: mely arányban elegyíthető és elegyítendő a magyar prot. e.-alkotmányban autonomia és centralisatio egymással? a végre, hogy egészséges alkotó- és tápelemmé váljék egyházi életünk légkörében. — A szerény kis jelenség, melyről itt oly nagy szó tétetik, egy 8-dr. 26 lapból álló nyomtatvány, 26 §§-okban. Első szakasz tárgyal (2 —13 §§.) a „Gyűlésekről, u. m. köz-, képviseleti-, és tanácsvagy törvényszéki gyűlés ; második szakasz (14—26. §§.) a hivatalnokok eljárása és kötelességeiről," s mindez azon értelemben, mint a címlapon jelölve adatik. — Ki nem látja át ? hogy midőn jó rendben lesz a házi belszerkezet, akkor a legpontosabb természeti következetességgel, és pedig elutasíthatlan örök szükségesség gyanánt jövend, a küldísz- s fénynek megadása szükségletével, egyszersmind annak kiegészítése is. — Élet és tudomány kívánalmai iránt közönyös épen a országi protestántismus lehet legkevésbb;^