Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-07-15 / 28. szám

Egy magyar protestáns egyetem mint életszükség. Homokalföldi. A szathmári és németi ref. egyházak és iskolák történetei Bartók Gábor. Fordítási kísérlet Ovid átalakulásaiból. Somosi István. Az ungvári helvét hitv. egyház történeti töredéke. Makay Dániel. A b.-keresztűri helv. hitv. egyház levéltárából. Barna József. A bázeli reform, egyház-szervezet. Misiéi Károly. Dr. Schenkel keresztyén dogmatikájának bírálata Legfelsőbb kézirat a protestáns ügyben. Szózat a protestánsokhoz Nemetországban és Németországon kivül Melanchthon Fülöpnek állítandó emlék iránt.... Valami az éneklés-danolásbani tanításról. Szénfi Gusztáv. Ovástétel. Egyetemes ref. népiskolai tanácskozmányi jelentés. — Előfizetés : egész évre (jan. — dec. 1860.) postai szétküldéssel 6 ft., a nélkül 5 ft., fél évre felényi. P. Néptanítók könyve,1

1

protestáns nevelési közlöny, szerkesztik és kiadják Szeberényi Lajos és Vince Sándor. Irodalmunk minden terén élénk mozgalom mutatkozott már akkor, midőn az egyházi irodalom mezeje parlagon állott, pedig épen ez van hivatva a vallásosság s közerkölcsiség előmozdítására, mely minden ország fenmaradásának legbiztosabb alapja. Azonban most már Istennek hála e téren sem panaszkodhatunk, mert vannak vallásos folyóirataink, lapjaink, s egymásután jelennek meg a vallásosság s hitbuzgóság ébresztésére alkalmas könyvek. Egy ily protestáns közlönyt mutatunk be a fentebb nevezett nevelési folyóiratban, melynek uj folyama 1. kötetének III. füzete fekszik előttünk. E füzet tartalmát korszerű értekezések, életleirások, könyvismertetések, bel- és külföldi ügyek ismertetése képezik. Óhajtandó, hogy e füzetek minden protestáns iskolatanitó asztalán feltalálhatók legyenek, mert csak kölcsönös eszmecserék és nézet megvitatások után haladhatni biztosan a nevelés tövises, de kellemes pályáján. Ezek tanítnak meg, hogy ini az általunk követett rendszerben jó vagy rosz, mi a követendő vagy elvetendő. Azért újra ajánljuk e folyóiratot iskolatanitóink figyelmébe. B. Figyelmeztetjük tótajku hitsorsosinkat, egy érdekes munkára, mely ,,a magyar protestáns egyház sarkalatos törvényei," tót nyelvre fordítva Liska pozsonyi tanár által. — A korszerű munka ára csak 10 uj kr. BELFÖLD. Nyíltlevél Dr. Ballagi Mórhoz. Az általad szerkesztett „Prot. Egyh. és Isk. Lap" ez évi 25-dik számát olvasván, itt látom, hogy a magukat rendezett örségi egyházak lelkészei—mint ök magukat nevezni a pátens visszavétele után is jónak látják — neheztelnek először a dunántuli egyházkerületre, vagyis ennek kormány-tanácsára ; másodszor az örségi egyházmegye világi hivatalnokaira; harmadszor tulajdon gyülekezeteikre , s haragúknak nagy voltában iitnck, vetnek, fenyegetnek. — De nézzük hát most, mi keserítő el kedélyüket ennyire ? Ugy lájszik, hogy az egyházkerületre azért haragusznak; mert ez jóhiszernüleg feltette az örségi helv. hitv. lelkészekről, hogy ök is, — mint a jogaik mellett állhatatosan megmaradt 8 egyházmegyei lelkészek, vagyis csaknem 270-re menő gyülekezet, — szinte megyéjükben levő 12 egyházaikkal nem fognak a közcéltól félre iramodni, — és talán azért is; mert nem előlegesen az esés (lapsus) előtt, hanem ennek utánna rendelt hozzájuk egy díszes küldöttséget, — pedig ök már a szükség idején segélyért kiáltanak, mint a rémült tanítványok. — Lehet, én felteszem, hogy némelyek a rendezett egyházak lelkészei közül, vagy (alán maga az esperes ur is kiáltanak, — de a hang a rémülés miatt, vagy nem tudom mi okból, oly siket lehetett, hogy az az egyházkerület füleihez nem jutott. I)e feltéve, hogy a segélykiáltás következtében* egyházkerületünk, vagy ennek kormányzója köztiszteletben álló püspök ur az általuk is ohajtott jézusi igéket elmondja: „Miért féltek kicsinyhitűek?" Nemde, a rendezett egyházak lelkészei tulajdon szavaival élve, nem ösztönzi-e a Felségnek esküdött törhetlen hüségök megszegésére ezeket? és nemde, nem ö segíti-e elszabadítani az ördögöt, vagyis a helv. hitv. örségi népet, láncáról? Haragusznak az egyházkerületre azért is; mert a csépi gyűlésről tudósító azt mo#dja. hogy az egyházkerület az őrségi egyházmegye esperesének eljárását bármi okból származott legyen is az, menthetetlennek nyilvánította. — Igaz, ilyesmi mondatott a gyűlésen, miután nt. esperes ur több rendbeli mentegetödzö levelei felolvastattak, melyekben ö magát tulságig igazolni akarván, nem hogy kimentené magát, söt sorai azon régi latin közmondást igazolták: „qui se valde excusat, se incusat." — De nem is vala szüksége a főtiszt, egyházkerületi gyűlésnek arra, hogy a nt. esperes ur eljárása ellen tanűk lépjenek fel, hiszen itt is áll az, a mi mindenhol, hogy „propria oris fassio plus valet quam centum testes," Továbbá haragusznak az örségi világi hivatalnokokra azért; mert ezek, „midőn a nyiltparancs velők közöltetett, ellenmondás helyett, nagy bölcsen hallgattak." — Ejh heh derék férfiak ezek a világi hivatalnokok, — bárcsak a magukat rendezett lelkész urak, különösen ezeknek esperese — ha már mint maguk is bevallják, kicsinyhitűek s tapasztalásom szerint országos törvényeink és kánonainkban járatlanoknak, s ekképen tehetetleneknek tekinthetők voltak — épen ezért az Isten szent szerelmeért! nagy bölcsen hallgattak volna; különösen azon oknál fogva is, hogy a nt. esperes urnák a politikai hatóság, nem pedig illetékes egyházi felsöbbsége által kézbesíttettek a ministeri rendeletek. — De elhallgathattak volna nagy bölcsen az örségi rendezett egyházak lelkészei a Prot. Egyházi és Iskolai Lapban közlött következetlenségekben és ellenmondásokban gazdag magukat igazolni törekvő nyilatkozatok-