Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-07-15 / 28. szám

úe emberckkeli kellő bánásmódja nincs stb. Már ha a gyükezetbe azért nem juthattak, mert a választás őket nem érte nem pedig- azért, mivel megválasztásuk az egyházi felsöség által bizonyos kétes érvényű statútumoknál fogva meg nem erősíttetett, nehéz sorsukkal könnyebben kibékülhetnek. „4-dik syllogismusa" Q£)-nak. Ha a helybeli káplánoknak meghivhatása mellett is, megvesztegettethetik a szabad választás: ugy a helybeli káplánoknak lelkészül meg nem adását ne is tekintsük a szabad választás megszorítása gyanánt. Már pedig megvesztegettethetik; mert az esperesek, consistoriumok vagy az özvegyek olyan egyént tehetnek a gyülekezetbe káplánnak, kit oda lelkészül becsinálni óhajtanak. És igy semmi sérelem, ha a helybeli káplán lelkészül meg nem adatik. Ezen egész okoskodás azon fölvételre van fektetve, hogy a ki valahol káplán, azt ott, ha szabad volna, mindenkor okvetlenül megválasztanák lelkésznek. Azonban ez nem áll, mire elég példákat hozhatni fel azon superintendentiák köréből, melyekben a helybeli káplánnak megválasztását semmiféle statutum sem gátolja. És igy az egész okoskodás összedől. De különben is azon körülmény, hogy a helybeli káplánnak megválaszthatása mellett is lehetnek visszaélések, mit én múltkori cikkemben sem vontam kétségbe, jogossá épen nem teheti a szabadválasztásnak QO által sürgetett megszorítását. S hogy a káplánok consolálva legyenek, azt ajánlja QO, minden évben más vidékbeli gyülekezetbe kellene őket rendelni, hogy egyébütt is ismerhetnék őket s igy szerencséjüket annál biztosabban megtalálhatnák; de különben is u. m. „a valódi nagyság lefénylik a Kárpátoktól az Adriáig ;" és igy a valódi jeles káplán, ha a helybeli gyülekezetbe nem adatik is meg, a Kárpátoktól Adriáig valamely más gyülekezetből nyerhet ujabb meghivási szerencsét. Ez nagyon csekély consolatio, még akkor is, ha QO a káplánok felett ejteni akart élcével azt keserűvé nem tette volna is. Kárpátoktól Adriáig lefénylö érdemeket azt hiszem káplánaink legjelesbjei, sőt leghiubbjai sem igényelnek maguknak ; de általában véve a prot lelkész érdemeiről, melyeket inkább a csendes bokrok tövében nyíló ibolyához, mint az épen a Kárpátoktól Adriáig fényeskedő naphoz vagyok hajlandó hasonlítani, más fogalommal is birok. Egyébiránt ha a lelkészi érdemnek elválhatlan sajátsága az ily messze kiható tündöklés : akkor meg nem foghatom, hogy erre Q£) miért nem reflectált szabadversenyröli nézeteinek fejtegetése közben is ? Hisz miért félti ekkor QO a r. lelkészt a helybeli káplán irányában a szabad versenytől ? A rendes lelkészek valódi nagysága még inkább mint a kápláné lefénylhetik a Kárpátoktól Adriáig. „5-dik syllagismus." Gondoskodni kell, hogy 10—15 éves káplánaink ne legyenek. Úgyde, ha teljes választási szabadság volna, sokszor az ifjabb káplánnak választatnának meg s tán épen a vízszinen uszó üres fejűek; míg ellenben a jelesek 10—15 évig is elkáplánkodhatnának. Ennélfogva sem a helybeli, sem általában az ifjabb káplánok megválaszthatását nem kell megengedni; mert akkor nem lehetne gondoskodni az idősebb káplánokról. Ez az okoskodás mindenesetre nemes és philanthropiai igyekezetről tesz tanúságot; csakhogy a hol jogról van szó, ott a kérdést nem a philanthropia, hanem az objectiv igazság fórumán kell eldönteni. Bármely philanthropiai érdekből idegen jogon sérelmes megszorítást elkövetni nem szabad, sőt a philanthroptól, ha e nevet teljes mértékben kiérdemelni akarja, mindenekelőtt az idegen jogok teljes tiszteletben tartását kívánjuk meg. Philanthrophiából én a magam jogaiból leengedhetek; de más jogait nem nyirbálhatom meg, mást nem kényszeríthetek arra, hogy jogainak megcsorbítását elszenvedje. Látszik, hogy ezen syllogismusban álláspontja már változik. — Kezdetben csak a helybeli káplánok megválasztathatása ellen küzdött. — Azután általában a káplánok ellen, kiakarván azokat végkép zárni a lelkészekkeli szabad versenyből. Most pedig már a káplánok között is osztályokat csinál s küzd az itju káplánok ellen, hogy aztán a végső conclusióban kimondhassa azon merész tételt, mely a szabadválasztást megsemmisítené s gradualis promotióvá törpítné. Sajnálni lehet, ha — mint fájdalom tapasztaljuk — valaki 10—15 évet is kénytelen káplánságban tölteni s nagyon ajánlandó, hogy az ilyenek érdekében az egyházi felsöség erkölcsi hatását a megürült lelkészállomások betöltésénél közbevesse: de hogy szabadválasztást korlátozó, söt megsemmisítő kényszer szabályokat hozzon, ezt a igazsággal és jogiránt tartozó méltánylattal megegyeztetni még akkor sem volnék képes, ha magam is a 15 éves káplánok közé tartoznám. Különben, ha QfQ-nak azon tétele áll, hogy a gyülekezetek káplánaikat rendesen, söt okvetlenül megválasztanák lelkészükül: akkor az idős káplánok lelkészeire mozdításának legkönyebb, és a szabadválasztással is legkevésbbé ellenkező módja az lenne, megengedi a helybeli káplánnak lelkészül megválaszthatását, s az idősebb káplánokat üresedésbe jött vagy üresedésbe jöni biztosabban vélhető gyülekezetekbe rendelni káplánul. A vízszinen uszó üresfejűekre haragszik QjQ; bizony én magam sem kedvelem őket; de azt sem hagyhatom szó nélkül, ha ilyeneket az egyházi felsöség a vizsgálatokon átbocsát, ordinál és a vocabilitatis jussal felruházott. De ha felruházta e joggal azokat, az egyházi felsöség iránt tartozó engedelmességünk megtagadása, s épen bizonyos independentisticus féktelenségre, a mitől pedig QO velem együtt annyira tart, vezethető elhajlás nélkül nem tagadhatni, miszerint azok is épen oly testületi joggal birnak, mint a vízalján úszók. Különben a gyülekezetek a legszabadabb választás mellett is nem oly sűrűen követnek el oly goromba hibát, hogy, üres fejűeket s merőben érdemetleneket ültetnének lelkészhivatalukba. Minden gyülekezetben, főleg az előkelőbbekben meg van azon igyekezet, hngy nekik különb lelkészök legyen, mint a szomszédnak; csakhogy a gyülekezetek sajátos felfogásaik szerint mérik a lelkészi jelességet, mit föltétlenül kárkoztatni nem is lehet. Van sok jeles és tudományos lelkész, ki azonban az unalomig rosz szónok. Más, a ki tán tűrhető szónok; de csupán elméletekkel s nem az élet gyakorlati oldalával foglalkozó. Harmadik, a ki tán az élet gyakorlati oldalára is fordít figyelmet;