Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-07-15 / 28. szám

Harmadik évfolyam. © 28. Pest, julius 15.1860. PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP SZERKESZTŐ- ES KIADÓ -h i v a t a I : Lövészutcza, 10. szám. 1. emelet. ELŐFIZETÉSI DIJ : Helyben : házhozhordással félévre 3 frt. 50 kr., egész évre 7 forint — Vidéken: postán szétküldéssel félévre 3 frt. 70 kr., egész évre 7 frt. 40 kr. Előlizethetni minden cs. k. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETESEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. Sáros-Patak, jul. 8. 1860. Mintha varázskéz illette volna meg e nemzetet, egyszerre felriadt tespedő álmából s szent lelkesedéssel üdvözli azt, a mi a múltban dicső, hazafias buzgalommal öleli s karolja fel azt, a mi a jelent boldogítja s férfias erélylyel munkálja, miveli azt a mi jövőt biztosítja. Tudomány, gazdászat, ipar terén megmozdult minden kéz, nemzeti, vallási, nevelési ügyünk körül sebesen dobog minden szív,- multunk, jelenünk s jövőnkért löktet minden csepp vér. Méltán lehetett tehát reményleni, hogy a sáros-pataki főiskola háromszázados ünnepe nemcsak a protestáns egyház, hanem a nemzet ünnepe lesz, mert ezen főiskola mind elejétől fogva a nemzeti művelődés és magyar tudományosság egyik igen nevezetes tényezője s terjesztője volt. Szép volt a kép, melyet ez ünnepélyről képzeletünkben eleve alkotánk, oh de mily parányivá törpíté e képet a nagyszerű való. Bodrog regényes partján, a történetileg híres Sáros-Patakon, ott, hol Rákóczy hajdani büszke várának nagyszerű romjai még ma is láthatók, vallás, nemzetiség, rang és osztálykülönbség nélkül, mintegy 15—20 ezer ember gyűlt össze, hogy az ott álló reformált főiskola háromszázados léte s virágzása ünnepét megünnepelje. Merész volna a toll, mely ez ünnepély nagyszerűségének leírásához akarna fogni; azért csak röviden összevonva közöljük a részleteket, az egészet szóval elmondandják azon lelkes ügybarátok, kiket a tudomány s nemzeti mivelődés szelleme ide a hajdankor e szentelt helyére gyűjtött. A határszélen feállított óriás háromszínű lobogó hirdette a vándornak, hogy közel van már zarándoklása végcélja. A városban nemzeti lobogókkal ékeskedő diadal-ívek alatt haladt be az elláthatlan néptömeg. A város fényárban úszott, s minden ablakból nemzeti zászló mosolygott ki, s minden ház barátságos vendégfogadóvá alakult. A hajdani Rákóczy vár most herceg Bretzenheim özvevegye tulajdona. E történetileg nevezetes várkastély, mióta régi dicsősége lehanyatlott, aligha fogadott falai közé egyszerre annyi jeles honfit, tudóst s előkelő magyart. Itt voltak beszállásolva id. és ifj. b. Vay Miklós, gróf Mikó Imre, gr. Dessewfíy Emil, b. Kemény Zsigmond, gr. Károlyi Ede, Gyulay, Andrássy és Ráday grófok, b. Vécsey, Lónyai, Sennyei s több nevezetességek. A fejedelmi tulajdonosné nemcsak valódi magyar vendégszeretettel fogadta nagy vendégeit, hanem idegen születésű létére azon nyelven társalkodott velük, melyet azok legörömestebb hallanak, a haza édesen csengő nyelvén. Estefelé a tanuló ifjúság 3"00 fáklya fényében a hercegi kastély felé indult, hol báró Vay