Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-01-27 / 4. szám

egyéni vélemények zűrzavarára, ha«om n?. illető fokozatú testületek nyilatkozatait kell tudomásul vennie. Azért, midőn a testületek kezdtek szólani, én nem tartám illőnek, liogy nyilatkozzanak egyesek; mert — a híres Omárnak logikája nyomán— az eg)T

es vélemények, ha a testületi nyilatkozattal egyezők, akkor feleslegesek ; minthogy ezeknek hatalmas erkölcsi súlya mellett rendesen elenyésznek kisszerűségükben; ha pedig ellenkeznek vele, úgy mindenesetre kárhozatosak; mert mint afféle erectio eontra statum publicum némileg az árulásnak bélyegét viselik magukon, s csak arra látszanak célozni, hogy a fönálló törvényes rendnek összekuszálásával megszakgassák a társadalmi élet biztosítékait, a testületi kapcsokat, és tévedésbe hozzák a kormányzatot, melynek, ha egyes hangok után kellene indulnia, bizonyára állása is oly ingatag lenne, mint a szelektől hajtott hanszigeté, mihez bárki is ovakodva fogná kikötni bizalmának esolnakát. Nem akarom én azt mondani, hogy egyéni véleménynek nyilatkozni nem szabad! Isten ettől engem mentsen meg ! Én a szolgaság törvényét aláirni nem fogom. Csak azt akarom mondani: mindennek van ideje; van ideje az elmélkedésnek, van ideje a cselekvésnek. Míg valamely kérdés a véleményezés terén áll, addig legyen korlátlan szabadság egyik szélsőségtől a másikig, míg csak észokokkal lehet támogatni véleményt. Ha azonban az eszmecserék után a cselekvésnek ideje megjelent, ha a szavazatok megszámlálvák, a többség kijelentve, s a határozat kimondva van, ott az ellenvéleményeknek el kell némulniok, ott óvásoknak, separat-votumoknak helye nincs; (hacsak egyébiránt a testületi összeköttetést felmondanunk lelkünk ismerete által kényszerítve nem vagyunk). A kisebbség meghajol s megtér, vagy vár, míg ismét elojő a véleményezés ideje. Quod uni justum, alteri aequum. így hozza macával ezt a testületi intézkedéseknek egyedüli biztos basisa — a többség törvénye. Mert megvagyon irva: „ A ki a gyülekezetnek nem fogadja szavát, legyen előtted olyan, mint valamely pogány." Mert a természet törvénye szerint is, a mi az élő testbe bemegyen, annak assimilálhatási képességgel kell birnia; ha assimilálhatási képességgel nem bír, úgy idegen test, úgy kóranyag, s annak ki kell vettetnie, bármi erős rázkódásokba, lázakba, görcsökbe kerüljön is;

különben a test előbb vagy utóbb belehal." A Jieiv. nitv. ovaugéiikusok 1791-lben Budán tartott zsinata által készített kanonok. (Folytatás). 14. Kanon. A törvényszékek tagjait az egyházmegyék küldöttei, a mint az egyházmegyei gyűlésen összejőnek, akármelyik prot. bití'elekezet férfiaiból; a hitfelekzet között ktilömbséget nem tévén. És ezen törvényszékek a perekre nézve közösök, úgy hogy egy hitfelekezetü házastársak, kényelmükhöz képest a másik hitfelekezet törvényszéke előtt is előmozdíthatják ügyöket, megtartván azonban a kerületet, a melyben laknak, és azon egyházkerület közgyűléséhez intézendő felebbezést, a melyé azon házassági törvényszék. Ötödik fejezet: Az egyházkerületi conventröl. 15. Kanon. Az egyházkerületek conventeket (gyűléseket) tartandnak a végre, hogy superintendenst, főgondnokot, egyházkerületi jegyzőket és tanácsbirákat válaszszanak, s más rendkivüli és fontosabb ügyekben intézkedjenek; — mely conventek állanak a superintendensből, főgondnokból, két jegyzőből, kik közül egyik világiakból, másik egyháziakból választandó, az egy házmegyék világi felügyelőiből vagy gondnokaiból és espereseiből, kikhez adandnak az egyházmegyék két egyházmegyei küldöttet, egyiket egyházit, másikat világit ; a kiken kivül még néhányan a méltósággal, tekintély ly el, bölcseséggel és tapasztaltsággal kitűnő mind világi, mind egyházi férfiak közül, tanácsadás végett meghivathatnak. Superintendens-választás végett conventet hirdet a fögondnok, — ennek választása végett pedig a superintendens. A superintendens, fögondnok és jegyzők választásánál ugyanazon rend megtartandó, mely az egyházmegyei gyűlés választásánál. A superintendens választása, mint eddig, a királyi Felségnek az egyetemes gyűlés által be fog jelentetni. Hatodik fejezet: Az egyházkerületi consistoriumról vagy tanácsról. 16. Kanon. Az egyházkerületi consistoriumban vagy tanácsban elnököl a világi fő- vagy vicegondnok és a superindens, — úgy azonban, hogy a hitcikkek, vagy egyházi szertartások kérdéseinél, egyenlő szavazatok esetében döntő szavazathoz magának a superintendensnek, — más tárgyaknál pedig például társadalmi, gazdászati, egyházjogi, házassági kérdéseknél csak a fő- vagy vicegondnoknak van joga. *) *) Itt is tehát csak azoú esetek tartattak fen az egyházi elnökség joggyakorlatára, melyek soha valóságban elő nem fordulnak. Ha a protestáns egyházban a lelkészség más volna, mint egyházi hivatal, — ha t. i. ordo volna, — ha szemközt állana a világi renddel: akkor ezen contradistinctió bosszantó sérelem volna; — míg a protestántismus valódi szempontjából tekintve nem egyéb