Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-06-22 / 25. szám

tett azon nyilatkozatuk: „hogy Ők a pápának nem pusztán helyettesei, hanem a püspöki hivatal minden jogai , az episcopalis rendszer szerint őket is illetik; hogy a hűbár-eskii, melyre a püspökök VíL Gergely óta köteleztetnek, szűntettessék meg, miután az által az állam iránti hiíségök eskliszegésre kényszeríttetnek; hogy a a szentszék minden bullái és brévéi csak az érsekek, püspökök helybenhagyása után nyerjék érvényességöket" stb.—Ez volt a katholikus clerus részéről az utolsó szó az episcopalis rendszer mellett, melyben egyszersmind azon érzés kifejezését is lehetetlen észre nem venni, hogy ők előbb voltak polgárok , mint lelkészek , ennélfogva elébb való kötelességeik vannak a haza , mint Róma iránt. Az eddigiekből már eléggé világos, hogy hol a curialis rendszer egész teljességében érvényre emelkedett, ott a világi hatalom jogosultságáról az egyház irányában, s a felségi jogokról szó sem lehetett; ott a szó teljes értelmében az egyház különállam volt az államban, sőt az állam fölébe emelkedett oly állam, mely a vallás nevében tisztán államügyek fölött is intézkedhetett, mint például az inquisitionalis törvényszékek nemcsak erőszakos kutatásokat tarthattak , hanem testi büntetéseket s halálos Ítéleteket is hozhattak. A befolyástól megfosztott, háttérbe szorított államhatalom, az állam testén rágódó ezen bajt, azegyházzali szerződések, egyezmények által vélte orvosolhatni, mire a pápák is örömest ráállottak, miután nem ritkán alkalmuk volt tapasztalni, hogy elhatározott, erélyes uralkodók ellenében, még hatalmuk fénykorában is, a lelki fegyverek éle megtompult, és így előre nem látható veszélyek ellenében, egyházi érdekeik jövőbeni biztosítását ily szerződésekben találták, melyek concordatumoknak neveztetnek. Nem tartozik ide, Münch erre vonatkozó nagybecsű munkája után a II. Calixtus és V. Henrik között 1122-ben Wormsban kötött legelső concordatumtól fogva, ezek történetét , tartalmát —; sem Rottecknek") a concordatumok jogérvénye és tartalma elleni éles érveit előadni—: célunkhoz képest elég legyen megemlíteni, hogy kezdetben a világi hatalom azon indokból lépett a szentszékkel szerződésre, hogy ez által annak, az államügyekbeni túlsúlyú befolyását annyira, mennyire korlátozhassa, — s az említett első concordatum kötése felett a világi hatalom részéről a vélt nyeremény miatt az öröm oly rendkívüli volt, hogy ettől fogva uj időszakot kezdtek számlálni, s különböző okmányok ezen időből: „a tempore concordati" vannak alájegyezve '); s ha történt rá példa, hogy a concordatum által a világi hatalom némi jogok birtokába jutott, mint az 1516-iki francia concordatum által, midőn az egyházi és világi fejedelem, X. Leo és I. Ferenc szövetkeztek a VII. Károly pragmatica sanctiója által 1437-ben biztosított gallikán egyház jogainak, kiváltságainak eltörlésére, s egymásközti felosztására: mindazáltal túl van minden kétségen, hogy a nyeremény főbb része, még az 1801-ben I. Napoleonnal kötött concordátumot sem véve ki, — mindenkor a római széknek jutott. Azon körülmény, hogy a római szék a concordátumokat oly kiváltságul tekinti, melyeket a körülményekhez képest felbonthat vagy megváltoztathat, míg a világi hatalmat örök időkre kötelezi2

); azon körülmény, hogy a pápáknak egyházi igényeik érvényesítésére más eszközök nincsenek hatalmukban, mint ilynemű szerződések, míg a fejedelem vagy állam, ezt szerződések nélkül is, rendelvények vagy törvények utján tehetik; azon körülmény, hogy az ujabb concordatumokban mindenütt ott találjuk e cikkeket: „A r. kath. vallás mindazon jogainak és előjogainak biztosításával, melyeket Isten rendelése és egyházi törvények szerint élveznie kell, fentartatik." Mind ez azon állításunk mellett szól, hogy a concordátumok a római széknek szolgálnak mindenkor előnyül ; miről hátrább még alkalmunk lesz bővebben szólani. Kármán Pál. ÉRTEKEZÉ8. A gróf Ráday-család péceli könyvtárának rövid ismertetése. Ki a magyarhoni könyvtárak történetét tüzel esen megírni akarná: az nagyon keveset, és nagyon sokat vállalna. Keveset azért, mert kevés volna miről irni; sokat azért, mert sok fáradságba kerülne az anyag ') Mfiiichí Vollstandige Sammlung aller altern und neuern Concordate. II. Bd. Leipzig. 1830—31. 2) Concordate, Staatslexikon. ') Planck: Gescliichte der christ. Gesellsehafts-Verfassung. IV-r. Bd. Hannover 1803—1809. 2) Planck, u. o.