Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-01-27 / 4. szám

bázközségeik magukat az 1859. september 2-kán kelt miniszteri rendelet szerént még nem rendezték, vagy ezen rendeletnek meg nem felelő szerkezetben tartatnának, azoknak határozatai semmisek és érvénytelenek leendnek. Az esperességbeli egyházközségek rendezésének megtörténte után tartandó első esperességi közgyűlés szándéklott egybehivásáról, az illető esperes által mind superintendensi hivatala, mind pedig megyei hatósága utján (a Határőrvidéken az ezredparancsnokság utján) is, a politikai országos hatóságnak jelentés teendő, oly célból, hogy minden hátránynak, mely az esperességi orgánumok törvényes létezése iránti kétségből támadhatna, jókor eleje vétessék. Ezen jelentés legfölebb f. évi april 15-kéig elváratik, s azon esperességek, melyek a jelentést addig meg nem teszik, törvényesen rendezetteknek többé szintén nem tekintethetnek. Ezen, a helybeli egyházközségek rendezése után tartandó első egyházmegyei közgyűlésre az 1859. sept. 2-án kelt miniszteri rendelet (46. §.) azon határozata, hogy az azon tárgyalandó ügyeket az esperességi consistoriumban kellőleg elő kell készíteni, nem alkalmazandó. Ha az egyházi hatéság határozata alá tartozó peres ügyekben, mindaddig, míg az 1859. sept. l-jén kelt legfelsőbb nyiltparancs V. §. szerént illetékes egyházi birói hatóságok még meg nem alakultak, a politikai hatóságok védelme kéretik ki, ezen védelem ugyanazon hatóságok által, melyek azt az eddigi szokás szerént az orsaágfejedeliui főfeltigyelési jog gyakorlásában nyújtották, ezentúl is de csak oly módon nyújtandó, hogy az alakulandó egyházi birói hatóságok általi végleges eldöntés föntartassék. A helybeli egyházközségek és esperességek azon föltigyelöinek és gondnokainak joga, kiknek rendes lakhelyök nincs azon egyházközségben, illetőleg azon esperességben, a melynek fölügyelőivé vagy gondnokaivá választattak (az 1859. sept. l-jén kelt legfelsőbb nyiltparancs L §.), elenyészett, s ők nincsenek többé följogosítva arra, hogy az illető egyházközségekben és esperességekben föltigyelőkkép működjenek. Vájjon az eddigi fölügyelők és gondnokok közöl azok, kik a legfelsőbb nyiltparancs L. § nak határozata által ebben nem gátoltatnak, ha a helybeli egyházközségek és esperességek magukat az 1859. sept. 2-án kelt miniszteri rendelet szabálya szerént rendezik, — hivatalukat továbbá is folytassák — vagy pedig új választás történjék-e: az illető egyházi gyűlések által határozandó el. Azon egyházközségekben pedig, melyek f. é. március végéig s azon esperességek ben, melyek f. é. april 15-ig jelentést nem tesznek áz iránt, hogy magukat az 1859. september 2-kán kelt miniszteri rendelet szabálya szerént szervezték légyen, ezen napokon az eddigi helybeli illetőleg esperességi fölügyelök vagy gondnokok hivataloskodási joga is elenyészik. A valamely egyházkerületben már rendezett házmegyéknek szabadságukban áll superintend conventet tartani, s annakutána a superintendentialis fölügyelő, illetőleg gondnok választásához fogni, miről az illető superintendens vagy helyettes superintendens által, az országos hatóság utján, a vallás- és oktatásügyi minisztériumnak jelentés teendő. A superintendentialis fölügyelő (fŐgondnok) legfelsőbb megerősítése után, ott, a hol a superintendens helye megürült, ennek választása lesz megindítandó. Ha valamely superintendentialis közgyűlésen még nem rendezett esperességek képviselői jelennek meg, ezek nem birnak szavazati joggal. Superintendentialis közgyűléseket az 1859. september 2-án kelt miniszteri rendelet által kiszabottói eltérő szerkezetben ezentúl többé tartani nem szabad. Ha az mindamellett is megtörténnék, az ily gyűlésen hozott minden határozatok semmisek és érvénytelenek len nének. A valamely superintendentiabeli egyházmegyék rendezése után tartott első superintendentialis közgyűlésre, az 1859. sept. 2-án kelt miniszteri rendelet 73. és 85. §§-ban foglalt azon intézkedés, hogy a tárgyalandó ügyeket a superintendentiale consistoriumban kellőleg elő kell készíteni, nem alkalmazandó. A superintendentiák megalakulása után az egyetemes conferentia haladék nélkül össze fog gyűlhetni s annak indítványa folytán a zsinat egybe fog hivatni. A mindkét hitvallású evangélikusok ezennel jóakarókig fölhivatnak, hogy a fönebbi utmutatást kövessék, s ezáltal lehetővé tegyék azt, miszerént a zsinatok minél előbb megtartassanak, s határozataik alapján az egyházi rendtartás legkegyelmesebben jóváhagyott egyházi törvények (canonok) által, melyek az 1859. september 2-kán kelt miniszteri rendelet helyébe lépendnek , véglegesen megállapíttassék, minthogy csak ily módon lehet egyházi és vallási ügyeik mindinkább növekedő bonyolulásának elejét venni, melynek az 0 Felsége jóakaró szándéka elleni ellenszegülésből múlhatlanul kellene keletkeznie. Ezenkívül valamennyi esperesek arra figyelmeztetnek , hogy senkinek sem áll jogában, magát az elvállalt hivatallal járó kötelességek teljesítése alól kivonni mindaddig, míg a hivatalt valamely törvényesen megbízott utódnak át nem adhatja, s hogy az, a ki a fönforgó viszonyok között törvénytelen fölszólításoknak engedve, esperesi hivataláról lemondana, ezáltal nemcsak papi járandóságaira nézve fosztaná meg magát minden ótalomtól, hanem le kellene mondania azon kilátásról is, hogy jövő esetekben a császári kormány bizalmára érdemesnek fog tekintetni. Jelen rendelet határozatai csupán az 1859. sept. 1-én kelt legfelsőbb nyiltparancsból illetőleg az 1859. sept. 2-án kelt miniszteri rendeletből folyó, következtetések levén, kihirdetésükkel tüstént hatályba lépnek. A mindkét hitvallású evangélikus lelkészeknek és prédikátoroknak kötelességükben álland, hogy miután ezen kihocsátvány velük hivatalosan közöltetett, annak rtalmát legközelebbi, s az arra következő va az egyházban összegyűlt közönséggel, a szó-