Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)
1860-06-08 / 23. szám
lyezett gyülekezeti tanodákat időszakonként megtekinteni, közvizsgákon jelen lenni, a tanítókkal értekezletet tartani s az egyházmegyére jelentést tenni. — A szervezet tehát nem volna rosz. De roszaz, ha a néhai felügyelet is csak formalitás ; rosz, hogy értekezlet nem minden körben s csak kevésben rendszeresen tartatik ; rosz, hogy a felügyelök öt év óta tán ötször sem tartottak magok között tanácskozást; még roszabb, hogy értekezletök eredménye is akkor közöltetik, midőn a bennök kifejtett s sürgőit teendők már ujabb s még sürgősb lépések által volnának felváltandók; legroszabb, hogy az egyházmegye ez évben tette figyelme tüzetes tárgyáivá — köszönet érte nt. Kacsóh Lajos esperes urnák — a tanfelügyelői jelentéseket; legislegroszabb pedig, hogy vannak ujat az óval elegyíteni sehogy sem képes tanítóink ; kevés praeparándiánkból kevés készülettel beállító uj egyéneink a sz. ügy körül bármi serkentésre is csak béresmódra forgolódó tanítóink, kiknek sehogy sincs kedvök naponként emészteni magokat 10 osztr. mérő évi díjért.*) Mely működés s körülmények mellett természetes aztán, hogy egy-két minden elismerésre méltó, kötelességei teljesítését nem mások buzgalmához mérő, hanem az anyaszentegyház jobb léteért önként serényen munkálkodó egyén által felmutatott jó eredmény kivételével nincs valami sokkal dicsekednünk. Egy éve már, hogy a majd két év óta kész, egyetemes ev. reí. egyházunk népiskoláit illető rég sovárgott szervezet életbe léptetése tárgyában szükséges intézkedések megtételéről határozott az egyházmegye; de majd félév tölt bele, míg egybetilt a mikénti intézkedést véleményezett bizottmány : majd ugyanannyi, míg az intézkedést helybenhagyta az egyházmegye, s nem tudhatni mennyi telik el, míg közöltetik az illetőkkel s fogauatosíttatik az illetők által! Ugy több mint egy éve, hogy t. Hegedűs J. t. biró által 2 darab arany tüzeték ki a legjobb, t. K. S. lelkész által 1 darab a második jóságú tanitó működése némi méltánylása tekintetéből, anélkül hogy gondolua valaki a kiosztásra.**) Azon rendszer az atyámfiai! melylyel bizonyos állam pár száz mérföldre csatázó hadseregét úgy vezényli, hogy mire leér a csataterv, derekasan ellátták a kötött kezű s lábú hadsereget. Ily rendszer aztán elkedvetlenít, buzgalmat olt, s munka nélkül kifáraszt; míg aluszunk, addig eljövő ellenségünknek a sátánnak utat enged a győzelemre ! De kérdezhetnék, hogy midőn néptanodáinkba uj életet önteni hivatott intézményről szólani Ígérkeztem: hogyan, hogy a helyett s ép akkor ellenkező jelenségeket emlegetek? . . . Onnét mert hivatásának nem felelvén még meg az intézmény, üdvösbnek tartom, a hivatást gátló akadályokra figyelmeztetni, mint festett egeket rajzolgatni. Mindamellett is, az egyetemesen gátló akadályok *) Mikor segít ily calamitáson kevesbbé szükséges emlékek s intézményekre százezereket aláiró lelkesedett nemzeti s emberbaráti buzgalom ! **) Nagy baj nemde, t. szerkesztő úr! ha sem büntetni, sem jutalmazni nem tudunk vagy nem akarunk! dacára is mutatkozó némi jó eredmények, mint szebb jövendö előjeleiről szintén szólani méltányos sőt kötelességszerű levén: nem mellőzendjük-e értekezletbeni tudomás szerzés után, ez oldalról is nyilt, őszinte bevallásokat, feltárásokat teuni, itt csak egyetemes átnézetben a Néptanítók könyvében pedig tán részletesben. Lehetne-e, szabadna-e bezárni soraimat a nélkül, bogy alkalmilag ne tolmácsolnám a hálát, mely egyházhajónknak 40 hetes özön általi hányattatásából lett szerenesés menekülése fölött, ama véghetetlen jóság magasztalására emeli kebleinket, kit mi s velünk együtt még Scotiában is ezerek, buzgó szívvel kértünk: „mutassa meg, hogy övé az ország és a hatalom!" Ah legyen övé a dicsősség is! A helyett tehát, bogy képmutatólag magunknak, bálványozólag N-nek vagy X-nek tulajdonítva valamit, az erő és szabadítás kútfejéről feledkeznénk s mindent megtettünk- féle önteltség zsibbasztó mámorába sülyednénk : legyünk rajta, hogy istennek ama nagy jótéteményére, melylyel magyar ev. egyházunkat a prot. ker. világ legelső helyére méltóztatta, érdemcsiiltnek bizonyítsuk be az által, hogy vigyük elő ezentúl is, hogy „mint hajthatlan volt a negatióban 300 év óta, ugy most midőn az activitas kora kezdődik, menjen mindvégig előre ! Jézus, midőn a farizeusokat legyőzte, magába vonult ! Ah ha egyházunk most magába nem vonul, ha beiéletének eröfeszített organisálásához nem fog, ha értekezletek, képviseleti, egyházmegyei, — kerületi — synodalis gyűlések, vallás, erkölcs, iskolák, javítása körüli munkálatok egymást nem érik ; sőt tán a Jerusalem alól elvonult ellenségnek Salmanassari erővel visszajöttét egymásközt versengve, veszekedve várjuk, vagy kezeinket hátra vetve, mellünket előre szegezve megállunk: úgy egy második az idők folyamán még bizonyosan eljövő tévelygés gonoszabb leszeu az elsőnél. — A külső harc után „belbéke, vállvetett munkásság" legyen tehát jelszavunk. Papi, tauodai körök stb. eszközeink. Honti esperességi tanácskozmány. A „Wanderer"nek a honti esperességből irjákí Miután az ág. hitv. 4 egyházkerületnek april 18-kán Pesten tartatott tanácskozmánya azt határozá, hogy ha egy esperességben 5 egyház az autonomia mellett megmaradt, ezek önálló esperességet képeznek és ragaszkodván mindahhoz, mi az 1791-iki 26-ik t. c. értelmében a szabad vallásgyakorlathoz tartozik, magokat a nevezett t. cikkben biztosított önkormányzat jogalapján rendezzék: képviselői a nagyhonti esperesség azon egyházainak, melyek vagy coordinálva nem voltak, vagy bővebb értesülés után a coordinatiótól visszaléptek, máj. 21-kén tanácskozmányt tartottak Szalatnyán Zsembery Imre esp. felügyelő és a jelenlevő papok legidősbjének elnöksége alatt. A gyülekezet jun. 12 -ikére esperességi gyűlés tartását határozá, és ennek tárgyaiül kitüzé a folyó ügyeken kívül a hivatalos személyzet kiegészítését.