Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)
1860-06-08 / 23. szám
templomok, de azért én nem állítom ma azoknak szükségtelenségét, hanem igen is azon véleményben vagyok, miként a magasztos templomok is azon későbbi időknek mesterkélt szüleményei, melyekben a külsők által akarták az emberek pótolhatni a belsőket, a lelkieket. Ezekután nézetem a lelkipásztori hivatal rendezéséről, hogy az a kívánt vallásos erkölcsiséget fejtse hívei közt, a kővetkező : 1. Minden nagyobb közönségben helyheztessenek szét a lelkipásztorok híveik közé, minden 5—600 családra egy lelkipásztor, kiknek ő, miként az előzőkből már bőven kiviláglik, lelki gondjokat viselje közvetlenül és folytonosan. „Legeltessétek az Istennek seregét, mely a ti gondviseléstek alatt vagyon, gondot viselvén arról, nem kényszerítésből, hanem örömest, nem kívánván, éktelenül a nyereséget, hanem kész indulattal. 1. Pét. 5, 2. 2. Minden járásban a lelkipásztorok mellé járuljanak a nép vénei közül az Apostolok példája és száma szerint tizenketten. Ezek nem lehetnek alul 50 éves koron ; mert én lélektani elvemnél fogva úgy vagyok meggyőződve, s tapasztalatomat csak igen kevés kivétel láttatik cáfolni, hogy valódi vallásos erkölcsiség, mely az Istenben való tántorítbatlan hitben és parancsolatjai szerint való szent életben áll, ötven éven túl kezd szilárd lenni az emberi szívben s ott is leginkább családapákban. A nép vénei a lelkipásztort a családi viszonyok kiismerésében segítsék, s a lelkipásztorral együtt „erkölcsi törvényszéket" alkotnak. 3. Az erkölcsi törvényszék minden vasárnap öszszeül, mit a lelkipásztor imádkozással nyit meg, fölszólítja a véneket a nép erkölcsére vonatkozó tapasztalataik előterjesztésére, maga is előterjeszti tapasztalatát. 4. Az erkölcsi törvényszéknek kezében semmi más fegyver nincs, mint intés a Krisztus nevében, dorgálás és feddés az evangyéliom szellemében. Azonban eleinte a talán bűneikben megátalkodottakra való tekintettel igen eszélyes és vigyázó viszony legyen az erkölcsi és polgári törvényszék közt. 5. A lelkipásztorok és vének összes testülete minden hónap első vasárnapján közös vagy „teljes gyülekezeti erkölcstörvényszéket" tart, midőn az egész gyülekezet vallásos erkölcsisége jön vizsgálat alá s tanakodás e fölött. 6. A teljes erkölcsi törvényszéken a hivatalra nézve legidősebb lelkipásztor és egy a legidősebb vének közül vezetik a tanácskozást. 7. A vének kötelessége tisztán keresztyén vallásos erkölcsi. Ettől minden világi jutalmazás távol van. Ezek szerint Nagy-Kőrösre, hol közel 3000 család van, legalább is négy ily lelkipásztor kívántatnék. Igy van a lelkipásztori hivatal bizonyos módosulással szervezve Európa míveltebb országaiban, mondják, ilyenformán lenne Erdélyben is. Mi Magyarországon több nagyobb protestáns egyházunkban ilyenformának látszik, hogy eszmémtől messze áll, s ettől lényegben különbözik, könnyen belátható; mert Nálam az erkölcsi hatás, az őrködés, a lelki gond a gyülekezet több vagy minden pontján történik; a na gyobb egyházak jelen szervezete szerint az erkölcsi hatás többnyire csak egy ponton nyilatkozik. Nálam a lelkipásztor gondja hívei irányában folytonos és közvetlen; a jelen szervezet szerint az úgynevezett „hivatali hetesség" szerint is megszakított és közvetett. Nálam a vallásos élet fejtésének eszközei, inkább imádkozásban, biblia olvasásban, éneklésben és a szent sakramentomokkal való élésben nyilatkoznak, szóval a vallásos élet szerintem inkább keresztyén hitben és cselekedetben áll, mint tanításban és tudásban. De itt kérek félre nem értetni s azt nem hinni, mintha én a vasárnapi és ünnepi tanításokat szükségtelennek tartanám, sőt inkább azokat mulbatlan szükségeseknek tartom, csakhogy azok azon jegyek mellett, miket fentebb említék vala, korszerűek és az erkölcsi törvényszék tapasztalataiból merítvék legyenek, ezeket ápolják, ha jó irányúak; tartóztassák vissza, ha rosz irányt vettek; irtsák ki, ha már romlottak. De igenis ellene vagyok annak, hogy a hívek a szent dolgokban válogassanak, mert ez már maga is erkölcsi betegség. A szent dolog mindenütt és mindig szent, szent tartozik lenni annak kiszolgáltatása is, következőleg e körül semmi divatszerű válogatásnak helye nincs. Az egyházi hivatalnak ilyetén elrendezése által tartom én bizonyos tekintetben és belsőleg visszaállíttatni az eredeti őskeresztyén gyülekezetek szervezetét, ilyen rendezés által hiszem, hogy a keresztyén családokat krisztusi szellem fogja áthatni, mely a szent-irás minden lapján olvasható, különösen olvashatniezt l.Thes. II. részében, de csak egyetlen egy föltétel alatt, miként fentebb is említém, jelesül, hogy a lelkipásztor a szó legsajátabb értelmében lelkipásztor legyen, hogy hü képe legyen Krisztusnak, buzgó követője az apostoloknak, mint ilyen erkölcsi példányként tündököljék maga és családja hívei előtt. Ugy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy mások is látván a ti cselekedeteiteket, dicsőítsék a ti mennyei atyátokat. Azt említeni sem akarom, hogy a lelkipásztor tisztességesen fizettessék ; mert, ha polgári, én nem tudom micsoda és hányféle őröket fizetünk vagy fizettetnek velünk ; azt, ki lelkünkre visel gondot, bizonynyal örömest és önkényt tehetségünk szerint fizetjük. Nagy-Körös, 1860. május 30. napján. Warga János, KÖNYVISMERTETÉS. Különféle papidolgozatok. Uj folyam. Szerkeszti Szász Károly, kúnszentmiklósi ref. lelkész, a magyar akadémia levelező tagja. II. f üzet. Bolti ára 1 ft. 75 kr. ujp. Pest 1860. Kiadja Osterlamm Károly, nyomatott Kecskeméten Szilády Károlynál. Mint a címből látható, e füzetek ismét változás alá jöttek, nevezetesen e II. füzetnek Eáth Már többé nem bizományosa; továbbá Fördös Lajos és Szász Károly kia-