Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-06-01 / 22. szám

Egyszersmind ezen határozatnak a bányakeriileti mind a kilenc esperességgel leendő közlése rendeltetik, és pedig azon — már a középponti bizottmány által előzőleg meghatározott testvéri felhívással: miszerint ezen esperesség egyeteme a többi esperességeket akár testületek, akár személyek legyenek — a századokon keresztül fenállott testvéri viszony megújítási szándéka esetében nyilt karokkal fogadja, szives örömest fátyolt borítván a szomorú mult eseményeire. 3) Ezzel kapcsolatban a pesti ág. hitv. tótajku gyülekezet is rokon szívvel felszólíttatni határoztatott: hogy fogadja el a felé nyújtott testvéri kezet, és lépjen be viszont ezen esperesség családi körébe, melyből azt csak a legújabb idők válságai szakíták ki. 4) A központi bizottmánynak, mely a vész napjain egyházunknak folytonos éber őre, a viszonyok súlya alatt meggörnyedt gyöngébbek bátorítója és felsegítője, a csüggedők buzdítója, az egész egyháznak a sötétség idején világító fáklyája és erős fentartója volt: ezen esperesség legőszintébb elismerésével, legforróbb hálájával adózik, s a bizottmány elnökének a nehéz napokbani fáradbatlan buzgalma, ernyedetlen munkássága és lelkesítő példaadásáért tiszta szívből eredt köszönetét nyilvánítja; —• egyszersmind bizodalommal intézi azon kérelmét a középponti bizottmányhoz , miszerint ez üdvös működését mindaddig szakadatlanul folytatni szíveskedjék, míg az egyház rendes organicus életébe vissza nem vezettetett. Azon küldöttség, mely mind báró Prónay Albert ur superintendentialis felügyelőnek, mind a középponti bizottmány elnökségének ezen esperesség érzelmeit és kérését tolmácsolandja, álland: az esperességi elnökségből, Láng Mihály esperes és Kubínyi Ferenc esperességi felügyelőből, továbbá: Szentiványi Károly, Hunfalvi Pál, Ivánka Imre , Székács József, Füredy Lajos, Procopius György, Hojtsy Sándor urakból." Szerencsénk van jelenthetni, hogy az itt említett küldöttség máj. 22-kén b. Prónay Albert ö nagyságánál tisztében eljárván, a mélt. báró ur kinyilatkoztatá, hogy ő azon kerületi felügyelői hivatalba, melyet reá a bányakerület bizodalma ruházott, melyet kezéből az idők viszonyai kivettek, de a melyet neki 0 Felsége május 15-diki kegyes kézirata nyomán ismét folytatnia lehet, ezennel visszalép s azt haladék nélkül az esperesség kérelme és egyházunk gyakorlatához képest kiváltképen oda irányozandja, hogy a bányák erületet képező esperességek a régi határokon belül törvényes gyűlésre meghivassanak. — Remélhető tehát biztosan és határozottan, miként a bányakerületi minden esperességek nem sokára veendik ő méltóságának megliivó körlevelét. Meg fognak-e jelenni — ez már az alulirt közlőnek véleménye — azt én nem tudom, hanem biztosan hiszem. Ha a pátensszerü gyülekezetek külön esperességeket és kerületeket akarnak képezni, ezt én nagyon fognám sajnálni, de gátolni nem, mert ez a kegyes kézirat nyomán nem gátolható. De hogy az autonom gyülekezetek, vagy azok melyek az autonomiához visszatérnek, se ezen visszatérésben, se pedig abban, hogy autonom esperességek- és kerületekhez csatlakozzanak, gátolva ne legyenek, szinte óhajtóm, reménylem és hiszem, mert ezt egyházunk szent érdeke, s a máj. 15. kegyes kézirat egész szelleme követelik. Gyakorlatilag véve a dolgot, ha a lionti esperesség patensszerti gyülekezetei inkább mennek azon gyűlésre, melyet a „Wochenblatt" szerint, Chalupka cs. k. administrator ur hivand össze, mint arra, melyet a bányakerület törvényes felügyelője hirdetend; ha ezen gyülekezetek az újból alkotandó úgynevezett pozsonyi suprentiához akarnak csatlakozni , s a bányakerülettől elszakadni : én nagyon fogom sajnálni, de gátolni nem, sőt azt kiáltom nekik: legyen nektek a ti hitetek szerint, az Isten békessége veletek! De hogy: 1) A hontmegyei — s illetőleg bars, nógrád, zólyom, bács, bánáti — autonom gyülekezetek kötelesek legyenek szinte a pátensszerü pozsonyi vagy verbászi suprentiához meggy őződésök feláldozásával csatlakozni, s ne legyen nekiök szabad az autonom bányakerület határaiba visszatérni ; 2) a turóc-, trencsin-, pozsonyi esperességekben létező autonom gyülekezetek szinte tartozzanak a pátensszerü pozsonyi kerületbe beleolvadni : ezt teljes lehetetlennek tartom, és pedig — egyebeket elhallgatva azért —, mert ez 0 cs. k. Apostoli Felségének legújabb kéziratában kitűzött s általunk hódolatteljes hálával fogadott azon elvével , „hogy a lelkiismereten a legkisebb kényszert sem ki várija elkövetni engedni" homlokegyenest ellenkeznék. Teljesen tőlünk függ, akarunk-e két táborra oszolni, vagy egy táborba