Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-05-25 / 21. szám

„Különböző alaptalan tudósítások ellenében kén) telenek vagyunk az igazság érdekében kinyilvánítani, hogy a hivatalából eonsistoriumilag elmozdított, de később egy es. k. rendelet által abba újra visszahelyezett lelkész Jeszenszky László elnöklete alatt a nyíregyházi ev. gyülekezetnek csak alig egy negyede szervezte magát. — Ennek következtében a magát nem szervezett gyülekezet e hó 17-én egy rendkívüli istentiszteletet tartott szláv nyelven, mire egy generalconvent tartatott s a többek közt határozva lőn: 1. a nyíregyházi ev. gyülekezet autonomiája mellett megmarad. 2. Tiszt. Elefánt M. és a tanítónak, mint a kik az egyház autonomiája mellett megmaradtak, anyagi helyzetök minden lehető esetre biztosíttatik. 3. A gyülekezet szavazati és választói jogával élve a tiszai egyházkerület superintendensi hivatalára főtiszt. Máday Károly, a felügyelői hivatalra pedig mélt. Zsedényi Eduárd urakat választja. Nyíltlevél. Tisztelt szerkesztő úr! A nt. honti esperességnek a cs. paténs értelmében rendezett egyházai április 11-én Terényben tartott gyülekezetük alkalmával alólirottakat felügyelői és követi állásra választottak meg. — Néhány nappal ezelőtt vélünk közlött ezen határozatuk folytán, mi a bizodalmat megköszönve, oda nyilatkoztunk, miszerint meggyőződésünknél fogva ezen reánk ruházott tisztet el nem fogadhatjuk. — Ebbeli privát ütőn tett nyilatkozatunknak — minden lehető balmagyarázat kikerülése végett — egyszersmind a nyilvánosság utjáni közlését jónak látván, felkérjük tisztelt szerkesztő urat, miszerint jelen sorainknak becses lapjában tért engedni szíveskedjék. Kik is stb. Kelt Keszihoczon, május 16-án 1860. Dacsó Pál m. k. Laszkári Miklós m. k. Késmárk. F. é. április 22. helybeli egyházi községünk, valamint kerületi főgymnásiumunk is Melanchthon halála háromszázados évnapját megülte. Mind egyikütik érezte, hogy e nap azon férfiú dicsőítése, ki Lutherrel együtt, hosszú évek során sok áldást árasztott evangyélmi egyházunkra; különösen pedig szeretett ma gyar protestáns egyházunkba, valamint iskoláiba a tevékenység, kitartás és buzgó áldozatkészség azon szellemét lehelte, mely maiglan is átlengi. Oly érzelmektől áthatva itteni tanuló ifjuságunk, reggeli 8 órakor összegyülekezett tehát és az evangyélmi szellem ifjú erejével elzengette Luther régi hatalmas hymnusát: „Erős vár a mi Istenünk.1

1

Az ünnepélyes beszédet Stenczel Hugó igazgató ur latin nyelven tartotta, azon nyelven, a melyen Melanchthon kedves magyarjait húsz éven át szakadatlanul a tiszta evangyélmi hit és tudomány terjesztésére szeretett Magyarhonunkban buzdította. Tündöklő színekben festette a szónok Melanchthon érdemeit általános protestáns egyházunk , különösen pedig magyarhoni egyházunk és iskoláink körül, mely utóbbiak alkotója egyes egyedül ő lett. Megemlítette végtére a szónok, hogy Horváthuuk is Melanchthon által késmárki főgymnásiumunknak, protestáns egyházunknak Magyarhonban e batárbástyájának alkotója lett. így fordulván az ifjúsághoz, meginté a szónok, hogy Melanchthon emlékét tisztelvén, müvében szívesen résztvevén, működjék szellemében, terjesztvén drága hazánkban, mint ő, a műveltséget és a tudományt. Oly ünnepélyek iskolai életünk valódi fénypontjai. Szeretett tiszttársaim! Magyar hazánk protestáns egyháza és iskolája bővölködik oly férfiakban, kik nélkülözvén és áldást hintvén, szenvedvén és ragyogván egyházunk és iskolánk nemtői lettek. Tiszteljük azok emlékét halhatatlan érdemeikkel ismertetvén meg zsenge tanuló ifjúságiinkat, hogy hasonlóan buzgón működjék majdan azon körben mindenki, melybe a gondviselés és az egyház szava hívja. E bevégzett ünnepély után tanuló ifjuságunk osztályonként az osztályfőnököktől vezéreltetve a templomba ment, hol helybeli lelkészünk Kuntz Dávid Ján. VIII. 51. alapigék nyomán sok ihletettséggel Melanchthon halhatatlan érdemeit ecsetelte. Délután pedig igen számos hallgatóság előtt Melanchthon élete felolvastatott. Következő vasárnapon pedig Wittenbergában felállítandó Mel. ércszobra javára offertorium volt, mely alkalommal egyházi községünk több tagjai, kik a templomban jelen nem lehettek, adományaikat gondnokunknak átszolgáltatták. Oh hiába való panaszok! hogy híveink szentegyházunk ügyei iránt közönbösek. Él, igenis él a hit és a buzgóság lángja keblünkben, csak ápolják azok, kik e szent láng őrjei, a hit, szeretet és buzgóság tüzét, akkor halhatatlan emlékű Melanchthon halhatatlan életű ma gyar protestáns egyházunk nemtője háladatos szíveinkben a halált soha meg nem látja. M. K. A Tolna-Baranya-Somogyi egyesült ág. hitv. evang. esperesség folyó 1860-ik évi május 9-én tartotta közgyűlését Sz.-Lőrinczen nt. Schneiker Jakab esperes és tek. Fördós István ideiglenes felügyelő urak iker elnökletök alatt, t. c. Beke Béla högyészi járásbeli cs. k. segédbíró, mint a cs, k. megyei főnökség által május 7-én 18601643polg.sz. alatt ez alkalomra kinevezett kormány biztos jelenlétében. Jelen voltak : Nt. Borbély József kiérdemelt esperes, Schleining Károly esp. főjegyző, Balogh Imre n.-szokoli, Hartmann Sámuel kétyi, Badits István sz.-lőrinczi, Hollndonner Rudolf kalaznói, Schöpf János ecsényi, Lagler Sámuel k. tormási, Krisán József tabi, Kirnbauer Mihály hidegkúti, Rau Jakab bikácsi, Straner György köccsei, Ritter István gyönki, rendes — Szutter Károly varsádi, Haffner Lajos k.-mányoki és Torkos Elias k. kozári segédlelkész, tek. Szeniczey Ferenc, Kurcz György, ifjabb Szeniczey, Fördős Lajos, Dobrovszky János, Tóth Ferenc, Pesty Pál, Tóth Ödön, Tóth Kálmán, Brokken József, Blaskovics Kálmán, Ritter Károly igazgató, Berky Gusztáv és Hanthó Lajos rendes tanár, Dürr Henrik bonyhádi, Csépi György sz.-lőrinczi, Lőrincz Mihály tabi,