Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-05-25 / 21. szám

volna is, következetes eljárásnak egyáltalán nem nevezhető. Ezek után bizton véljük kimondhatónak, hogy a 71-dik statutum egyenesen eltörlendő. Mert 1) tevőlegesen beleütközik a gyülekezetek szabad választási jogába, a mennyiben nem csupán reális, hanem ideális visszaélést is sújt, azaz, a visszaélésnek nemcsak tényeért, hanem lehetőségeért is már előre megtorlást gyakorol s épen ezért a jog lényének tevőleges megsértését foglalja magában. Micsoda igazság és méltányosság rejlhetik abban, hogy a mely káplánt vagy interimálist más gyülekezet szabadon megválaszthatna lelkészül, annak megválaszthatásától épen azon gyülekezet legyen eltiltva, mely annak szolgálatával él, s mely azt legjobban ismerheti? Ha a gyülekezet szeretete s ragaszkodása minden mesterséges és hamis eszközök használata nélkül fejlett ki a helybeli káplán iránt, egyenesen annak felismert érdemeinél és képességeinél fogva; méltányos és igazságos-e azt mégis leszakítni a gyülekezet kebeléről csak azon oknál fogva, mert ott helyben káplánkodott? A gyülekezetek szabad lelkészválasztási jogát mindenkor figyelembe kell ugyan venni; de nem csalódunk, ha azt mondjuk, miszerint különösen a jelen időben lehet és van okunk arra, hogy a gyülekezetek szabadválasztási jogát minél kevésbé korlátozzuk ; mert alig határozható meg, mily fájdalmas szélsőségekreragadhatná a gyülekezeteket az egyház közérdekeinek romlására, ha azoknak lelkészekül épen azon egyének nem adatnának meg, kik az irántuk nyilatkozott bizalom és szeretet erejénél fogva azon gyülekezetekben a vallási és egyházi érdekeknek legsiikeresebb előmozdítói lehetnek. 2) A helybeli káplánokra nézve is méltánytalan s tálszigoru. Méltánytalan; mert minden helybeli káplánról a lelkészhivatal üressége esetében feltenni látszik a korteskedést; holott pedig hála az égnek! vannak káplánaink, kik az ily uton megnyerhető lelkészhivatalt csak gyalázathelyöknek tekintenék. S váljon, ha már korteskedni kell, okvetlenül szükséges-e, hogy azon egyén, kinek részére a korteskedés történik, épen helyben lakjék? váljon a messzetávolból is nem lehet-e korteskedni barátságos levelek, alázatos kérések, Ígéretek, rokonok és hatalmas pártfogók által is? s mégis egyedül a szegény helybeli káplánt sújtani a korteskedhetés csupa praesuppositumából?! De tulszigoru is a 71-ik statutum a helybeli káplánokra nézve. Mert hiszen azoknak hol lehet több alkalmuk a maguk megismertethetésére, s hol számíthatnak inkább érdemeiknek méltó figyelembe vételére, mint épen azon gyülekezetben . melyben szolgálnak? s nem volna-e tulszigoruság őket épen azon gyülekezet általi lelkészül megválasztathatásból kizárni? Hol várhassa ő érdemeinek méltánylását inkább, mint azon gyülekezetben, mely őt hivatalos eljárásaiban épen úgy, mint társasági s házi életében legjobban ismerheti. Aikalma volt, az igaz, magát mesterséges utakon is a nép kegyébe beszínlenie; de váljon nem kettős érdemére szolgál-e, ha mégis oly mesterséges utakat és eszközöket teljességgel nem használt; ha midőn korteskedhetett volna, még sem korteskedett? Ha valamely gyülekezet a helybeli káplánt különösen huzamosabb ottani működése után választja el lelkészének, ez csaknem kétségtelen kezessége annak, hogy birja azon tulajdonokat, melyeknél fogva a gyülekezet sajátos igényeinek is megfelelhet. Mert 2—<5 év alatt a gyülekezet annyira kiismeri minden oldalról a káplán életét és képességeit, hogy az iránt a rokonszenv vagy idegenség határozottan kifejlik. Fiatal ember egykét napig vagy hétig képes lehet ugyan valamely álarc ügyes hordozására, de egy pár évig épennem. 3) A 72-diki statutum maga a legnagyobb ellenmodás a 71-ik statutumra , úgyhogy, ha semmi egyéb ok fen nem forogna is, mint csupán a 72-ik statutum létezése, már ez magában véve elégséges volna a 71-ik statutum megszüntetésére. E két statutum egymás mellett, hogy így tegyük ki, becsülettel meg nem állhat. 4) A 71-ik statutum számtalanszor szolgált már lapis offensionis gyanánt. Nem szükséges adatokatindéznünk; csak annyit mondunk, hogy ez[ a statutum annyiszor lett már újra meg újra vitiálva, miszerint azt a gyakorlat által tettleg megszüntetettnek lehetne tekinteni. Ha valamely tekintélyesebb gyülekezet kellő elhatározottsággal lépett fel a 71-ik statutum ellen, annak kapcsai azonnal megtágultak; míg ellenben a kis gyülekezetek irányában sokszor kérlelhetlen szigorral alkalmaztatott az. Általában a szerint, a mint a consistoriumoknak változó többsége így vagy amúgy alakult és alakíttatott, alkalmaztatott vagy mellőztetett ezen statutum. Majd hogy az