Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-01-20 / 3. szám

jedelein is kényszerít, minél rövidebben öszszefoglalni hátralevő mondandóinkat. A fönebb látott valláshatározaton, ugyancsak a fönebb rajzolt módon átesvén : előadja szerző a politheisimis, monotheismus, majd a theismus, pantheismus lényegét, a vallás szokásos felosztásait 15—19 §§-ban historicokritikus modorban. Ezután a második cikkben a kijelentés tanát fejti ki; melyet a következő, a szentírásról szóló 3-ik cikkel együtt minden tekintetben ki kell a többiek közül emelnünk. Azt még is, hogy ez utóbbinak előnyére szolgál-e avagy nem, miszerint sok, isagogéba tartozó dolgokat is felvesz, — kérdésbe teszszük ? A negyedik cikk a hitéletszerü tényezőket, úgymint protestántismus elvét, symbol-t és ós keresztyén eyyháziasságot tárgyalja. — A protestántismus elvét magokban foglaló §§. e cikkben is sok használhatót, s minden tekintetben érdekkel birót nyújtanak. A mik azonban a symbolikába, s dogmatörténetbe tartoznak, — vélekedésünk szerint, — elmaradhattak volna; beigtatásuk és előadásuk a mti becsét nem emeli. Végül az 5-ik cikkben a tudomány litteraturája van vázolva, — mind a külföldi, mind saját szegény hazai irodalmunkban. Hátra van most még a felállított 3 ik kellék szempontjából, az előadás formájáról, a nyelvezetről is szólni valamit. A mi illeti különösebben a tételek compositijóját, azt, már csak az eddigi idézetek alapján is, egyébiránt az egész műre hivatkozhatva, bátran jellemezhetjük akként, hogy nem épen nehezkes ugyan, de még sem könnyen folyó, nem mondható tömöttnek, még sem könnyen átvilágló ; nem mutat különös műgondra, még sem mesterkéletlen. —• S ennek igazolása végett hivatkozhatunk mindjárt kevés kivétellel a §§. címeire, melyek inkább csak körül Írásai, mint találó rövid kifejezései a tárgyaknak; e miatt aztán az is megtörténik, hogy nem mindig találjuk a §-ban azt, mi a címben igértetik. — így p. o. 10 és 11. §. De lássunk egy pár tételt egyéb helyekről is. A 35. lapon többek közt ezt olvassuk: „Isten változhatlansága fogalmában rejlik jelentősége az igazsági és hűségi isteni tökélynek is. Az igazságnak, mint isteni tökélynek vitetése van egy részről az Isten részéröli ismeretnek azon magasztos álláspontjára, mely mindjárt kezdetben teljét éri el, elannyira, hogy terjedelmileg nem bővülhet többé Stb." Mindezt így is meg lehet — igaz — érteni; de nem jobbá válnék-e a szerkezet következő alakítással. — Isten változhatlanságának ily módon (a mint t. i. a fonebbiekben történt) kiemelt fogalmában gyökerezik, azon két másik isteni tökélynek is jelentősége, melyeket az igazság és hűség határzataiban ismerünk. — Az igazság ugyanis, mint isteni tökély, kifejezi egy részről istentudalmának avagy ismeretének ama magasztos — helyesebben — absolut mivoltát, miszerint az a kezdet s fokozatos növekedést nélkülözve folytonosan ugyanaz, sem terjedelmileg, sem semmikép soha nem bővülhet — azaz végetlen. Mi ismét csak azt teszi, hogy Isten változhatatlan stb. Ilyen hiányos szerkezet továbbá az 54. 1. a nem theismusban Isten a teremtésben és ennek általa önmagát mintegy teljesen tárván ki : Isten világtúliságáról többé szó sem lehet. Hasonlót találunk a 71. 1. Divatos eljárás vala stb, 93. 1. A bilnós emberiség által meg érdemlettnek stb.; — így a 151. 152. lapok stb. De a szoros értelembeni nyelvnek, a szavaknak használata is sok nehézséget mutat. Mi legalább abból következtetjük az ilynemű kitételeket: Kegyelem eszközeihez van folyamodás félben; — kiileszköziséggel hatandó (88—89 1.); vagy csak azt is : öntudatos álláspontján tudója . . . . , érzője az ember stb. (24. 1.) Helylyel közzel fordulnak elő a tudomány méltóságos nyelvébe nem épen illő, kemény hangzatú szavak is; erkölcsi meghunyászlcodás (66.1.), rátukmálhassa (71.1.), töprönködés (170. 1.); a mik ugyan elvégre is ám maradhatnak; de másokkal is könnyen helyettesíthetők lettek volna. Még két óhajtást kell kifejeznem. Vajha a tisztelt szerző méltatná figyelemre észrevételeinket, s cáfolná meg tényleg munkájának bátralevő részeivel. — S vajha ez észrevételek szolgálnának indokul az olvasó közönségnek a munkával való közvetlen megismerkedésre, — mire az már csak annál fogva is igényt tarthat, mert régtől tartó hallgatást szakított félbe; egyébiránt pedig sok tekintetben tanúságos tartalmasságával érdemes is. Dunántúli. BELFÖLD, Hivatali változások az a. szabolcsi s h.-vidéki reform, lelkész testület körében 1859-dik év folyamán. E közérdekű lapok, az egyház és iskolák állapota hü tükre hasábjain nem leend úgy hiszem érdektelen közölnöm a múlt év folytában történt változásokat, 24 számból illő rendes lelkésztestületünk körében. Sz.-Mihályi rendes lelkész t. Szalai István, magyar akad. levelező tag, egyházmegyénk valódi dicsekvcse, forrón szeretett barátunk, 1859-ik év nyarán a szentesi virágzó ref. egyház általános bizalma, ragaszkodása folytán, rendes lelkészül elválasztatott, az őtet színmutatás nélkül igazán szeretők köréből september végén elköltözvén, helyére az összes presbyterium által általános szótöbbséggel t. Tóth Miklós t.-löki, ide ismét t. Borús Lajos t.-eszlári rendes, e megürült helyre t. Pákozdi Lajos nánási segédlelkészek választattak el. Nánásra egyház segédlelkészeül, a kijelöltek közül nagy szótöbbséggel m.-túri volt iskolaigazgató, a göttingai s bázeli egyetemekben magát egy éven át tükélyesitett ifjú YLatona Endre hívatott, kik mind a négyen Isten nagy neve segitségülhivása mellett, advent 1-ső vasárnapján kezdék el rendeltetésük helyein a szent hivatali foglalkozások teljesítését!