Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-05-04 / 19. szám

adjuk is most a superintendentiák conscriptióját, de azután is abban fáradozni el nem mulatunk. Igy értvén azért ezeket, kgydet kérem, ne terheltessék circa praemissa oly dispositiót tenni, hogy a megirt mód szerint véghezmehessenek; és ha uj difficultas támadna is k egyelmetek között: bízvást tudósítson, hogy a mennyire kitanulhattam, odaíel a dolgokat, azok szerint szükséges választ is tehessek. A mint is ezekről, ímide, amoda a hová kívántatott, tettem szükséges notificatiókat. — In reliquo kívánván, találja levelem friss jó egészségben kegyelmedet maradok kegyelmednek jóakaró köteles szolgája. c) N. Szabad királyi Debrecen városa birája s tanácsa, Zoványi György superintendenshez 1732. dec. 4. „Tisztelendő Püspök Uramnak. — Ajánljuk szeretettel való köteles szolgálatunkat, és Istentől minden jókat kívánunk megadatni Kgydnek. Minemű intimatiót vett légyen circa mediam augusti elapsi az superintendentiák dolgában, az úrtól méltóságos referendarius Koller uramtól, ágensünk Kuncz Jakab uram : azt nem régiben megkiildöttük vala Kegyelmednek is párban, némely magunk observatióival együtt, a végre, hogy azon szerint, a mint ott intimáltatott, a maga senioratusságát sietséggel conscribálván küldje kezünkhöz. Az ür Ráday Pál úr most közelebb a Felséges udvarnál lévén, és pro fine finali még egy kis respiriumot nyervén, bizonyos kérdéseket tett in negotio superintendentiarum,melyekre minemű választ vett ím levelének mássából (a d. alatt közlött levél volt mellékelve) megláthatja Kegyelmed, úgymint: (Elsőben, Másodszor. Harmadszor. Negyedszer. Ötödször.) Azon deputatus vigyen magával Albát, a püspökség nótáriussá subscriptiója és pecsétje alatt. Hatodszor. Minthogy rendes nótáriusa a superintendentiának nincsen: azért t. püspök uram maga subscribáljaaz Albát,in fine paginae penultimaeilyenformán : NB. Az E. betű annyit teszen, mint Electus, distincte ad Confirmatum. Georgius Zoványi E. superintendens Helv. Conf. transtibiscanus, ob vacantiam officii notariatus. T. Sződi István úrnak küldött Kgydleveléből látjuk, hogy ezen circulusban levő urak nem örömest accedálnak a credentia subscriptiójára; melynek okát nem capiálhatjuk; nem csak azért, hogy másutt sehol nem difficultálták a subscriptiót, hanem hogy a minemű világosan vadnak specificálva azon Albának okai és végei: teljeséggel semmi suspicio nem járúlhat a dologhoz. Ki is volna pedig, a ki ilyen istenes materiában capax lehetne abutálni ilyen közönséges instrumentummal. Ezen levelünket, minden esperestségekre megindítottuk mai napon ezen formában. Nagyobb cautiónak okáért, és hogy a suboriálható difficultásokat (minemű Alba subscriptiója iránt való is) legyen kinek eximálni, levelünk mellett Expressus becsületes atyánkfiját is N. Szilágyi Mihály urt expediáljuk t. uram Kgytdhez. Ha netalán az urakat a subscriptiótól az tartóztatná, hogy a Partiumbeli vármegyék dolg^, hová applicáltassanak, az felséges Udvar decisiójától függ: azon difficultást fellyebb titulált Ráday Pál ur ő Kegyelme levele egészen tollálja. Magunkat Kgytd szeretetében bizodalommal ajánlván, maradunk tiszt, püspök uramnak Kegyelmednek szeretettel való köteles szolgái. f) „N. Szabad Királyi Debrecen városának Bírája és Tanácsa" ismét sürgeti az Albát, de nem superintendensi, hanem pro hoc actu rendelt notáriusi subscriptió alatt. 1733 jan. 5-ről kelt levélben. g) 1733 jan. 14. ismét a következő levelet küldi Zoványi Györgyhöz. „Kegyelmed sub dato 7. labensis költ leveléből értjük, hogy az Alba a kívánt formában nem expediáltathatott. Tudjuk ugyan, hogy tiszt, uram Kegyelmed, rendszerint való nótáriust a t. confraternitásunk magaokta nem állíthat: mindazáltal inkább akarjuk vala, ha a formalitásoknak observatiójából, ad meritum negotii sacri következhető kártól abban is praeserválhatjuk vala magunkat, substituálván ad hunc dumtaxat actum valamely érdemes embert Kegyelmed, mely authoritását t. uram Kegyelmednek, kivált ily sietős és jóra célozó dologban, senki is cum fundamento — értelmünk szerint — nem disputálhatja. Az első és kezűnknél levő Albának formáját gondoljuk vala magunk is jónak és helyesneki; mindazáltal olyan régi Practicus, és hasonló dolgokban nagy experientiájú embernek opinióját, mint az ur Ráday Pál ur nem tarthattuk megvetendőnek; főképen, minthogy nyilvánvaló, hogy azon úri ember nem valamely privatus respectust, hanem egyedül a tudvalevő közjót tette végül magának. Kivel együtt, örömest helybehagynók Kegyelmed fidedignitását, csak az ellenkező félnek captiositásitól ne tartanánk. Ők, a mint igenis jól tudja Kgytd a kákán is csomót keresnek. Coeterum, már azon hic-et nunc túl vagyunk, hanem adjuk értésére t. úr Kegyelmednek, hogy hajókor kezünkhöz nem jönne a választandó nótárius úr expeditiója alatt való Alba: tehát kénytelenek leszünk a Kegyelmed subscriptiója alatt költet ad locum concursus elküldenünk. Kegyelmed pedig t. úr, admaturálni ne terheltessék a másikat, hogy ha amaz in concursu ipso nem approbáltatnék; teljeséggel improvise ne maradjunk bátor, a rendes deputatus el nem vihetné is magával, módját találjuk, hogy utána küldbessük; azalatt míg a deputatus urak de necessariis discurrálnak és a regulázandókat regulázzák: talán odajut, és együtt találja ő Kegyelmeket. Sokan voltak t. úr Kgytddel egy értelemben, hogy dolgaink mostani situatiojában kezeinket öszvetévén, az isteni gondviselésre támaszkodnánk. De praevaleált az ellenkező opinio. Boldog emlékezetű eleink is, a mint siralmas religiosa actáink mutatják, hasonló esetben in inactivitate nem maradtak, hanem cum Iove manum moverunt. Azt is kell tudtára adnunk t. úr Kgytdnek, hogy egy néhány senioratusokban a formulák, melyek praevia frutiua et approbatione virorum practicorum ö Kgytmeknek transmittáltattak, corrigáltatnak. Adná Isten jobbra. De contrário modo levén a dolog: az olyan defectusból származható gonosztól méltán tarthatunk ; melyről egy