Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-01-12 / 2. szám

PROTESTÁNS IS ISKOLAI SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ-hivatal: Lövészutca, 10. szám, 1. emelet. ELOFIZETESI DIJ : Helyben: házhozhordással félévre 3 írt. 50 kr., egész évre 7 forint — Vidéken: postán szétküldéssel félévre 3 frt. 70 kr., egész évre 7 frt. 40 kr. Előfizethetni minden es.k. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETESEK DIJA ! 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdíj külön 30 ujkr. Lapunknak ez évi első száma hatóságilag le lett foglalva s ezáltal ez évi páljafutásunk mindjárt első kiindulásában legyőzhetlen akadályra talált. Azonban az útunkba gördített akadályok határozott jóakaratunkat soha nem csüggesztették és mi bízunk a hatóságok igazságszeretetében? hogy jószándékból ejtett és ejtendő szavunknak, ^valamint tisztelt dolgozótársaink velünk egyérteemben nyilvánuló véleményeiknek szabad nyilatkozást engedendnek, és bizton várjuk a letartóztatott- első számnak is mielébbi megjelenését, mindenesetre biztosítva lehetnek tiszt, előfizetőim, hogy az évfolyam, ha Isten éltet, csonkán nem marad. Annyi az eddig történetekből is világos lehet mindenki előtt, hogy az egyház szervezésének jelen stadiumában a legeszélyesebb a mit tehetünk, békével bevárni, hová dől O Felségének az egyház méltó aggodalmait tolmácsoló felterjesztvényekre adandó határozata. Ha általában a legkegyelmesebb nyiltparancs kiadásában O cs. kir. Apostoli Felségét protestáns alattvalói iránti atyáskodó szereteténél egyéb érdek nem vezette;—-mint okunk van hinni,hogy nem vezette — akkor méltán bizhatunk és remélhetünk, hogy az egyháznak e tekintetben egyhangúlag kifejtett és föl terjesztett aggodalmai meghallgattatást és ügyünk felekezetünket megnyugtató eldöntést nyerend, Annyi bizonyos, hogy egyházunk alkotmányának továbbfejlesztéséhez s végleges megállapításához ,r

mely nemzeti fejlődésünk előhaladt volta mellett oly égető szükséggé vált, mielébb komolyan hozzá kell fognunk. Nem sokára és az evangélikus mindkét felekezetű testvér-egyházak világi és egyházi tagjai fel lesznek hivatva érdemlegesen nyilatkozni oly ügyben, mely, míg egy felől legszentebb érdekeinkkel a legszorosabb kapcsolatban áll, más felől alapos megoldása csak egyházunk fejlődésének, történelmi ismeretének nyomán eszközöliíető. A legélesebb ész, a legkövetkezetesebb elmélet nem pótolhatja a társadalmi viszonyokból idők folytán kifejlett kívánalmak ismeretét; ezek nélkül a legpompásabbnak látszó alkotmányozás is csak légvár marad és tartósságra számot nem tarthat, mert alapja a társadalom tudatában és szükségérzetében nincsen. Azért is a mily igaz, hogy nincs egyedül üdvözítő, örökidőkre való alkotmány; valamint a szentírásban is határozott egyházalkotmány elibünk nem íratott, hanem az apostolok által a körülményekhez képest alkotott rendtartás leíratik; oly igaz az is, hogy az egyház alkotmány alakja, a vallásügyi teendők miképi rendezése az egyházi élet természetszerű fejlődésére nézve épen nem közönbös dolog, s a mint a „Kérdés eleje és veleje" című cikkemben bővebben kifejtettem, különösen nálunk az egyháznak „lenni vagy nem lenni" kérdésével van legszorosabb összeköttetésben. Ennélfogva, ha valaha az volt, úgy most főkötelességünk egyházunk múltját, különösen legközelebbi múltját tanulmányoznunk s az egyházalkotmányozás terén felmerült eseményeket komoly vizsgálódás alá vennünk. Fel kell vennünk a fonalat ott, hol elhagytuk, tanulmányoznunk kell az 1848 előtti egyházi állapotok előzményeit s vissza kell mennünk azon pontig, melyből kiindulva azok, azon időig fejlődtek, melyben az egyház rendszeres működése félbe-. szakíttatott. fh lÉJ • x** i• •