Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-03-09 / 10. szám

más körbe vágyik, apai foglalatosságától eltérő, más munkakört keres, vagy épen tudományos pályára törekszik, úgyszólván a köznép közül kiválik, a népnevelésre célzó alapeszméken, a népnevelés irányán és e feladat megoldásán semmit nem változtathat. A köznép közül kivált egyének és a nagyobb városi polgárok gyermekei számára rendezzünk a népiskolák felibe emelkedő reáliskolákat, melyek míg mindent felvesznek nevelési eszközeik sorába, miket a reáliskolák tudós hazája az iparmezejét mivelő Németország befogadott, mi el ne mulaszszuk ezek mellé sorozni a mezei gazdaság gyakorlati tanítását sem, mivel, mint igen gyakran elmondám, a mi hazánk, egyedül a termesztésre van rendeltetve s akár mint akarnák némely hazafiak, itt kézmű- és gyáripart improvisálni nem lehet. A mi kézmű és gyáripar nálunk eddigelő kifejlett és a mi még ki fog valaha fejleni, az a mi házi szükségeink fedezésére is aligha elegendő terméket szolgáltatand; annyit semmi esetre nem, hogy az a többi európai nép ebbeli termékeivel a versenytérre kiléphessen. Nálunk egyedüli gyáripari cikknek, a vastermelésnek van jövője, de ez maga nem olyan ipartér, melyre egy egész nemzetet kellene nevelni. — Ügyeljünk tehát reálirányu iskoláink alapításakor a nagyobb tömegre; ama néhány egyén, ki talán szorosan a kézmű- és gyáripar teiére lép, tudománya alapját úgy is megvetheti azon reáliskolákban, melyekben megvan számára minden kellék és ezen kellékek mellett a nagyobb rész feladata, a mezei gazdaság is be van sorozva. Akár a nép-, akár a^reáliskolákban, nem véve pedig ki a felsőbb reáliskolákat sem, veti meg valaki mivelődése alapját, mig azt tőle megtagadni nem akarom, hogy lehet mivelt érzésű és foglalatosságát értő és ügyesen elvégezni tudó egyén ; addig egyenesen kimondom : tudományosan mivelt, általános és alapos képzettséggel biró egyén nem lehet." „A ki tehát a napszámos, gyári munkás és kereskedő osztályon, tehát a mindennapi életen, felül akar emelkedni, legyen az köznépi, polgári avagy nemesi, bárói, grófi sat. családból való; a kia mellett, hogy pbysicailétezhetését fentarthassa, a nemzet életében szellemi és erkölcsi sulylyal is akar hatni; a ki azt akarja, hogy egy nemzet közügyeibe alaposan beszólhasson, azt más nemzetek előtt, ha kell méltólag képviselje, annak reálistico-humanisticus ismeretekkel kell birnia — és ennek a gymnásiumban vetheti meg alapját." „Azért komolyan hívom fel ismét azon szülék és azon nevelés ügybarátai figyelmét, kik vagy születésök vagy míveltségöknél fogva a nemzet azon osztályához sorozzák magokat, melyet én a nemzet színének neveztem, ha azt akarják, hogy gyermekeik akkor, midőn ők többé nem lesznek, helyeiket elfoglalhassák, abba beleüljenek, abban e nemzet díszére válhassanak, ha azt akarják, hogy bennök a nemzet még tovább is éljen; még akkor is, ha talán ezt gyermekeik Ínyére nem lenne, kövessenek el mindent, hogy gyermekeik reálistico-humanisticus nevelési alappal birbassanak. Komolyan hívom fel minden ilyen szüle figyelmét, hogy élete legíontosabb, erkölcsi kötelességévé szentesült feladatát, gyermeke alapos neveltetését,— ne tegye ki divatos experimentumoknak s ne nevelje olyan egyoldalúan, mely szerint mig gyermeke előtt bezárja a tökéletesedhetés tágas útját, eljátsza általa egyszersmind nemzete nagysága lételét és lehetőségét is. — A nevelés ezen helytelen útba erőszakolása által eljátsza a szüle saját lelki nyugalmát is, midőn jó akaratával gyermekén segíteni akar, abban elégedetlen embert, legtöbb esetben bizonyos ellenséget nevelend fel, ki életét szülei mulasz-. tásai és gyengeségei szemrehányásaival keserítendi meg, ki hamvadó porai felett nem hogy hálás emléket emelne, hanem kötelességmulasztásokat emlegetend,— Ne ámítsuk mi szülék azzal magunkat, hogy gyermekeinken könnyítünk a tanulásban , ha reáliskolába adjuk — a reáliskolában épen olyan sok dolgot szabnak a gyermekre, mint a gymnásiumban, másfelől a latin és görögnyelv megtanulása, miután ezek tanításában is könnyítő módszert találtak fel a paedagogok, nem olyan kövágás ma már, mint talán a mi gyermekkorunkban volt. — Mindenesetre elmúlt azon idő, melyben akár saját gondolata kifejezését, akár a tanulmány megtanulását latin nyelven kényteleníttetnék a tanuló tenni. — S Így a humanisticumok tanulása nagy nehézséggel nincs összekötve. Mondom ilyen könnyítésekkel ne áltassuk magunkat jó akaratból, de gyermekeink megrontásával, hanem tegyük meg szülei és nemzeti kötelességünket s neveljünk e hazának, kivált a nemzet előkelőiből olyan polgárokat, kikre egykor olyan büszkeséggel hivatkozhassék a reájok következő nemzedék, mint mi a mily magasztos fellelkesedéssel emlegetjük nemzetünk mostan is még élő s elhunyt jobbjait." (Vége követk.) Gönczy Pál. » Losonc, febr. végén. A losonci protestáns egyesült Öt osztályú gymnásiumban a téli félévi vizsgák f. é. 23, 24 s 25-én megtartattak. Az eredmény felől a közlőnek — mint érdekeltnek — nem illik dicsekednie; a jelen volt szülők nyilatkozatai azt eléggé tanúsiták. E tanintézet egyesülése, mely több évtized előtt terveztetett, ezelőtt két évvel történt a két helyt külön működő tanerők egyesítése által, minden tekintet nélkül anyagi érdekekre. A magas kormány az egyesülést helybenhagyta. Ezen egyszerű egyesítés múlt évben szilárdabb alapot nyert a két helybeli protestáns egyház, s a n. t. nógrádi ágost. hitv. esperesség által tariott közös gyűlésben megállapított határozatok által, melyek szerint az egyesülés befejezett ténynyé lön. Egyesült intézetünkben jelenleg hat tanár működik; a tanuló ifjúság száma 87; szervezete a tantárgyakra nézve megfelel a magas kormány kívánalmainak : de a mellett az egyházi s nemzeti érdekeknek is eleget tettünk: Magyarország történelme a lecketervben külön helyet foglal; a magyar nyelv tanítására különös figyelem fordíttatik sat. Fegyelemre nézve is célszerű javítások történtek, azon elvbői indulván ki, hogy a gymnásium nemcsak tudományos, hanem erkölcsöt s nemzeti jellemet képző intézet is.