Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-02-24 / 8. szám

számára kiváöatos gyümölcseit!--Érezzük mindnyájan, mily teher, felelősség és gond van, kivált jelenleg az elnökséggel összekötve, de rendkívüli időben, rendkívüli lelki erőkre van szükség, s mi hiszszük, hogy kire Isten ily hivatalt biz, észt, erőt is ád hozzá, — s ob, bár mindig Isten osztaná a hivatalokat, hiszszük, hogy a leendő terhek és küzdések közepett, a szükséges erőt, bátorságot és támogatást megadja a kegyes ég. Hogy az ünnepélyes actust ős magyar szokás szerint szives vendégszeretet, ízletes lakoma követé, bölcsen elgondolhatja a nyájas olvasó, mely alatt számos üdvkivánatok jó humoru toastok mondattak az üj elnökért. —t.— A pesti ág. hitv. magyar egyház f. é. február 17-én tartott rendk ivülileg népes gyűlésében, a september 1-i cs. nyiltparancs, s a september 2-iki miniszteri rendelet keresztülvitelét sürgető f. é. január 10-diki vallásügymioiszteri rendelet felolvasása után, következő képen határozott: „A fenforgó ügyre nézve ezen gyülekezet általános és kivétel nélküli egyetértéssel újabban is azt határozta, hogy 1859 évi dec. 7-én hozott határozatához tovább is állhatatosan ragaszkodván, — az 1860-dik évi január 10-én kelt vallás-ügyminiszteri rendelet után sem alkalmazkodhatik az 1859 sept- 2-án kelt miniszteri rendelet által megparancsolt szervezethez." A pesti ág. bitv. német egyház f. é. február 20-án tartott népes gyűlésében egyhángulag szinte ily értelemben határozott. -rM? ^ JBt Gyászhír. A helv. hitv. békési népes egyház , sőt egész városunkban f. évi február 12. mint egy alapos késziiltségü, mívelt, e mellett szerény, lelkiismeretes hivatalnok, sikeres tanító, a fájdalom már csak néhai Zólnai Elek iskolarektor, temetési napja,— sok ideig gyászos emlékezetű leend. Én eddigelő e minden tekintetben gazdag reményű ifjú temetésénél, érzékenyebben nyilatkozó tisztességtevő gyülekezetet soha nem láttam. Itt minden szüle, mintha tulajdon fiját; minden ifjú mintha saját testvérét, vagy legmeghittebb barátját; minden iskolás fi- s lánygyermek , mintha tulajdon atyját siratta volna. A kora halált eiős meghűlés következtében kifejlett typhus okozta; mely ellen az erőteljes fiatal kor, gyámolítatva az éjjeli nappali orvosi segély által,— habár ohajtott eredmény nélkül ,31 napon át küzdött, s csak ekkor olthatta el a szépen lobogott életfáklyát. Született Zólnai Elek Gyulán; atyja jelenben Rittbergen, Temesmegyében lelkipásztor; édes anyját korán elvesztette; nevelő anyja Rónai Krisztina) édes testvére Károly, gymnásiumi oktató Szentesen; mostoha testvére van 4. Az ároniház tagjai közöl az idvezült hideg tetemeit, a nagy távolság, s járhatlan sártenger miatt, egy sem láthatta. Tanulását kezdte az idvezült a szülei háznál; a gymnásiumi 8 osztályt végezte Temesváron, érettségi vizsgát is itt adott. Mivel elejétől fogva kedves óhajtása volt az úr házának szolgálni, a felsőbb, különösen a papi tudományok tanúlása végett a debreceni főiskolába ment. Mint Temesváron, úgy Debrecenben, a tanuló if- * júság egyik dísze; az iskola, s a tanárikar egy dicsekedéseül tartatott, tekintetett. Tanúlói pályáját végez vén, a debreceni főiskolában, két évig viselt alsó tanítói hivatalt. A boldogúlt felől szárnyaló jó hír, a békési egyházba is eljutván; miután mint ünnepi követ, az egyházi elöljáróság bizalmát szelid alkalmazása, szép készültsége által teljesen megnyerte, őt mint már gyakorlott tanítót, az iskolai nevelés, s oktatásnak megnyerni, kedvező nyereségül vélvén, az épen ürességbe jött iskolarektori állomásra a n. t. tanárikartól, őt kérte, hívta s nyerte meg. Szép reményt költve kezdte meg a nemes keblű ifjú múlt évi oktober havában rektori hivatalát. Fájdalom, alig 4 hónapig folytathatván azt, a szép kezdet, csak kezdet, nem egyszersmind, mint mi ohajtottuk, vártuk, hittük, dicséretes befejezés lett. — Most áldásos emlékezete maradt köztünk. Az ég vigasztalja meg a méltán kesergő ároniházat. Béke lengjen az idvezült sírja felett! Hajnal Ábel helv. hitv. lelkipásztor. Protestáns egyházunk ismét egy jeles tagjától fosztatott meg ! Nagytiszteletü Kutasy György úr, a szakonyi ág. hitv. ev. egyháznak 43 éveken át fáradhatatlan, a végső pillanatig munkás lelkipásztora s a soproni alsó-egyházmegye nagyérdemű esperese, egy hétig tartó súlyos betegség után, munkás élete 72-dik évében/febr. 15-kén csendesen elszenderült az Úrban. A tiszta jellemű férfiú, a szelid atyai lelkipásztor, a buzgó előljáró, minő tiszteletben állott légyen az egész vidéken, annak szóló tanúbizonysága azon szokatlan számú, minden rangú és hitfelekezetü népség, mely a kemény téli idő s járatlan utak dacára összesereglett a megboldogultnak a f. hó 18-án tartatott gyásztiszteletére, mely alkalommal nt. Pálfy József soproni képezdei igazgató úr tartott, a képezdei énekkar kíséretében, hamvai felett, szokott szónoki lelkesedettséggel, egy megható gyászbeszédet: „Az igaznak jutalmáról" a 92-dik Zsoltár 13., 14 és 15-dik verseinek alapján. A soproni alsó-egyházmegye nem könnyen fogja a hézagot pótolhatni , melyet elköltözte körében okozott. Nyugodjanak békével porai! Zejkfalvi Zeyk János folyó hó 9-én élete 74-ik évében súlyos betegség után jobblétre költözött. Az üdvözült a költészet terén tette magát ismeretessé több kötetben közreadott müvei által, melyek habár irodalmi fejlődésünk színvonalára nem is emelkedtek általánosan ; de egyes részleteiben méltók voltak a közfigyelemre, s tekintve azon kort, melyben az iró működése