Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-02-12 / 7. szám

akármily fáradhatatlan szorgalommal törekedjék is, de ha j azok, kikbe bizalmát veti, s kiknek segítségére támaszkodik, csak közönyösök , lágymelegek , vagy munkálkodásában gyakori beavatkozások által hátrálják, ugy sem íog előhaladni az Ugy kivitele;—• mind a két részről nélkülözhetetlen tehát az egymás iránti bizodalom, az iigyhözi hő ragaszkodás, annak valódi s önzéstelen szeretete.— Ugyan- i azért mielőtt valaki e nagy munka kivitelénél mint vezető akar föllépni, jól meggondolja, hogy váljon képes-e szorgalmánál , szakismereténél s türelménél fogva a megkezdendő munkát tökéletességre vinni, azt láncolatosan, fokozatosan fejleszteni, fentartani és megszilárdítani ? s csak azon esetben lépjen föl határozottan , ha az érintett tulajdonokkal hir; —• ellenkezőleg csak az ügynek fog ártani, meint a mely nem ügyetlen kezek vezetésére való. 4-szer. Tanulmányozó tagok. Azon tagokat, kik a khorust alkotandják, háromfelé lehet és kell osztani. — Az első osztályt képezik a népiskolai növendékek, kik a khorusnak alaptagjai lesznek és | maradnak ; — a másodikat teszik az ideiglenesen fölrendelt 13,14 éves iskolahagyottak ; — a harmadikat teszik az önként ajánlkozók, vegyesen a gyülekezet rétegeiből; a két utóbbiaknak az énektanár által meghatározott ideig való megjelenésétől, szorgalmától függ különösen az ügy gyorsabb fejlődése s biztosabb jövője ; — az arra való felhívás az elöljáróság, vagy a segédtársulat teendője lévén. 5. Khorál-könyv. Hogy mind a tanítás, mind a tanulás kényelmesebben menjen véghez, az énektanár a maga könnyebbségeért ! is , gyakorlatban lévő dallamaink közül a legszebb s legdicsőbb jellemüeket kiválasztja, — ámbár azok közt, értvén csak a Goudimél dallamait — alig van kivető, mert azok versenyeznek egymással a szépség-, erő- és jellemben;— azokat az ujabb hangirás-szerint átirja *), s nyomtatásban a melodiafajok egyes tagjainak annak idejében kézbesíti; — a kidolgozásban lényegesen megkívántatik, hogy abban a szükséges zeneoktatás a szabályokkal együtt meglegyen; — a melódiák pedig az ő fajok szerint, s emberi hangkört meg nem haladó hangterületben, —- kü- | lön füzetben tétessenek fel, — hogy így eleinte egyik tag a másik dallamát meg ne tanulhassa, hanem mindenik éneklő hangja minőségéhez képest egy bizonyos melodiafajnál ma- i radjon mindvégig. Ha már mind ezek megvannak, akkor az énektanár megkezdheti működését. — Minthogy pedig mindennek a kezdete nehéz, s minden dolog végrehajtásánál a kezdettől legtöbb függ: tehát a kezdésnél vigyázzon a nép modorára, erkölcsére, vallásosságára és beléletére, s a szerint intézze az elölépéseket, a mint azt a helyzet- és körülményekhez latnainkat a négy melódia szerint tennék szorosan tanulmányuk s figyelmök tárgyává. — Nem felületes, cikornyás zenekésziiltségü, nem világias magatartású, s a gyakorlati életben nevetséges címekre vágyó, hanem komoly játszás- j módú, ecclesiasfcicus , szerény és feddhetetlen életű énekvezérre s orgonistára van szükségük a magyar ref. gyülekezeteknek. I. S. *) Khorálaink közül 50, — minthogy ennyi mennyiségű dallam mindörökké elégséges a mi egyházainkban , s a leendő énekeskönyvben is akármennyi ének legyen betéve, 50 dallam mindenkor megjárja mintának, — Maróthy után, s a mai zeneírás törvénye szerint általunk már régen kidolgoztattak, mind a négy melódiára, s külön külön részletben ; — ennek kiadása és gyakorlatba vétele valóban nagy segítség volna a négyliangu egyházi éneklés terjesztésére; — de képzőink és orgonistáink nagy részben közönyösök lévén a szakmájokba vágó tankönyvek szerzése iránt, más részről pedig az ilynemű komoly dolgozatoknak sokkal nehezebb kiadót is találni, mint holmi síkos regényeknek, — ez okból ez, több más ide lényegesen tartozókkal együtt alkalmasint kéziratban maradand; — az előfizetési ívek kibocsátásának kora pedig, az azzali visszaélések miatt maholnap lejár ! 1. S. képest jónak és célszerűnek látja. — Az említett két utolsó osztály tagjainál csak szép szó s rábeszélés legjobb, a szelíd s megnyerő bánásmód legcélszerűbb;— ennélfogva azon kell lenni-, hogy az illetők a tanulást lelki élvezetnek vegyék, s oly dolognak tartsák, mely a kebelbeli egyházi életre, s az öntudatos buzgó vallásosságra nem csekély jelentőséggel hir. — Ha látni fogják a tagok azt, hogy lelkes, s magát egészen az ügynek szentelt vezetővel van ügyök, kétszeres erővel fognak igyekezni, — s elkövetnek mindent, hogy a cél elérésének kivívására magukat érdemessé tegyék. (Folyt, követk.) Ivánka Sámuel. KÖNYVISMERTETÉS. Az 179%-ki 26-dik vallásügyi törvény keletkezésének történelme. Közjogi észrevételekkel a bécsi és linci békekötések alapján. Irta Irinyi József. — Nagy 8-rét. Ara borítékba fűzve 1 frt. 75 kr. Legkevésbé sem vagyok azon véleményben, hogy akármely honi mű becsét a külföldnek többnyire nem jól értesített Ítélete szerint mérlegezziik; de midőn irodalmi művet azon szempontból kell megitélni, mit nyom az általános irodalom mérlegén, s mi hézagot tolt be a világ-literaturában, akkor a kiil -íöldi szakirodalom Ítéletét méltán nagyba vesszük, s e tekintetből van szerencsém az ez évi TheologischesLiteraturblatt 4-dik számábanmegjelent következő bírálatot bemutatni. Szerkesztő. „ Az előttünk fekvő munka igen alapos és érdekes müve a hazai egyházi történelmet bensöleg ismerő, annak jogaiért és szabadságáért lelkesült szerzőnek , ki az 1856-dik évi aug. 21-ki ministeri javaslat folytán , a kilátásba helyzeti egyetemes zsinat előkészületeivel foglalkozó bizottmányok egyikébe választatván, első és legszükségesebbnek nyilatkoztatta, hogy mindenek előtt törvényes állását kell a magyarországi ev. egyházaknak tisztába hozni, mely a ministeri levél világos szavai szerint, az 1791-ki 26-diktörvénycikken alapul, mely hosszú idő múlva először ismerte el ismét a magyarországi evangélikusok jogait, és szabad vallásgyakorlatot biztosított nekiek. A derék szerző nézete általános helyeslést nyert társai körében, s a nevezett törvényt tárgyalandó műnek kidolgozására felszólíttatott. A magyar nyelven tetemes elismerést nyert müvet aztán azon méltó reményben, hogy mind azok, kiket a magyarországi ev. egyház történelme és fenállása érdekel, ama küzdelmekről , melyek a vallásgyakorlat iránt azon hires országgyűlés kebelében folytak s azok végleges szerencsés kimeneteléről alapos ismeretet szerezhessenek, szerző német kidolgozásban is kiadta. Igaz ugyan, hogy a távolabb állók némi olyanokat is kénytelenek egyúttal elfogadni, melyek őket kevésbé érdeklik, mint azon ország és egyház fiait, mert szerző azon országgyűlés iratait tökéletesen kibányászta; azonban az eleven kép, melyet ekképen az akkori küzdelmekről nyerünk, mely az evangélikusok egyházuk iránti buzgóságáról és ragaszkodásáról, s azon korra nézve valóban gyakran csodálkozást érdemlő értelmiségéről a legszebb bizonyítványt nyújtja, szintén nagyon érdekes. A mű három részre oszlik. Az első részben igen rövid, de nagyon eleven és jellemző szemle van az ev. egyház sorsa felett, Magyarországban és ennek mellékrészeiben, egész az említett törvénycikk által ujabban nyert törvényes állásukig. (Következik a könyvben előadottak kivonatilag ismertetése.) Sőt maga a nemes keblű József császár által