Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-01-29 / 5. szám

zalom hiány lepi meg a tanulókat, míg az ő szemeik előtt könnyűséggel és művészi készséggel idomított példányéi ő i r á s utánzásra ösztönöz, és az által, hogy az akarat sarkantyút kap , maga az arra való ügyesség is növekedni látszik." Dr. Friedrich Jacobi szinte azt mondja ezen itészi iratában: „tanmódszeres vezérlet az Írásoktatás közlésére. Nürnberg 1852. Valamint a nézlet általában a legjobb tanítómester, épen ugy különösen bátorságot és önbizalmat önt a tanítványba arra való törekvésében, hogy azt utánozza, a mi szemei előtt keletkezett."— Ha maga a néptanító sem ir olyan szépen, mint tanítványaitól kivánja, hogy Írjanak ; akkor könnyen az történhetik vele, mint az említett mű szerzőjével, kinek egykor egy növendék azon felszólításra, hogy ő is oly szépen írjon, mint az elibe tett példánylap, így felelt: „igen ám! de az metszve van." Wagner ujolag így szól a tanítóról: „a tanítónak a tanítványok szeme előtti gyakori előírása a legnagyobb fontosságú. Egy előiratot irni látni tízszerte inkább tüzel utánzásra, mint a még egy szer olyjól metszett vagy lithographirozott. Mi sincs jobb a tanítványok előmenetelére, mint az, bogy a mire tanítani akarjuk , azt előttük tegyük s szemléltessük." A njegállapított ujabb irtanmódszernek a nép-, mint irástanító irányában formált követelménye még: 2. Körültekintő szem és gyors átpillantás. A nép-, mint irástanítónak szükséges tanítványait, — az Írástanítás alkalmával — bármily népes legyen is iró osztálya, — de természetesen csak az ugyanazon irás folyamban lévőket — könnyen átpillantani s ha egyszer kö- j rülment az Íróasztal sorain a kitünőleg uralkodó hibákat felfogni; látnia kell, ha csak egyetlen tanítvány egyetlen hibát is elkövetett az üteny szabályai ellen, — például, ha nem idejében mártá be tollát tintába, vagy talán próbát tett nem irni, a mi ugyan a tanító észrevétele nélkül sohasem eshetik meg, minthogy az irathiány csakhamar észre vétethetik s egyik tanítványnak épen annyit kell irni, mint a másiknak. Ezenkívül ezen átpillantás és körülnézés tartozik kiterjeszkedni egyszersmind a tanítás anyagára, a betűk alakjára, a test és kéztartására, az irótoll hordozására, az irókönyv helyzetére, — és folytonosan most itt sürgetni, majd amott javítani. Dr. Friedrich Jacobi felebb említett müvében ezzel egyezőleg azt mondja az irástanítóról: „az ő keze sohase nyugodjék, az ő szeme sohase legyen elfordítva tanítványairól. 0 folytonosan fürkésszen, sürgessen, intsen a hibák kerülésére, figyelmeztessen a nehézségekre, és javítson gondosan." A megállapított ujabb irtanmódszernek a nép-, mint irástanító irányábani követelménye még: 3. Kifáradhatlan türelem és kitartás. Nagy tévedés sokaktól azt hinni, hogy az Írástanítás legkönnyebb és legkényelmesebb legyen. — Valóban a tisztán gépies és régi tanmódszerinti Írástanításnál ez igen igaz volt; de a mai vagy ujabb irtanmód szerinti Írástanítás sokféle követelményeivel, ha szintén nem a legnehezebb is, de teljességgel nem könnyüség és nem játék. — Mert az ujabb irtanmódszerinti Írástanítás megkívánja a tanítótól lelkének egészen a tantárgyra s a legkülönfélébb irányokbani függesztését, szemnézésének mindenfelé fordítását, és oly erélyt, mely semmi fáradalomtól vissza nem retten, és semmi akadályt igen nagynak nem talál, a tanalak folytonos változtatását, mely a tanulónak ezen tanítást mindig ujjá és kellemessé teszi; végre mindezekben oly kitartást, mely nem pihen meg elébb, míg a sok oldalról előtoluló akadályok el nem hárítvák s a nem csekély nehézségek le nem győzetvék. Ugyanazért a futtában mindenen keresztül siető tanító sohasem közölhet célszerű Írástanítást, mert két elengedhetlen tulajdonság hiányzik nála: nyugott vér és fáradhatlan türelem. A megállapított ujabb irtanmódszernek a nép-, mint irástanító irányábani követelménye még: 4. Olypontosság, mely alegugylátszóbb kicsiséget is — amennyiben az a dolog lényegére tartozik — nem nézi igen csekélységnek. Főként elengedhetlen ezen követelmény az első Írástanításnál — a milyen történik, mindenik elemi népiskola ujont felvett növendékeivel — a toll- és testtartásnál, a betűk képezésénél, az alapvonások pontos megnevezésénél, s mindenek előtt az ütenyzésnél, — Zerrenner igaznak bizonyult didaktikai alapelve: „lassan siess" nem vétethető itt eléggé szívre. Itt szűkség kezdetben — a szónak saját érteményében időt vesztegetni, hogy később kétszerannyi idő nyeressék meg. Nem kell tehát elébb valami egyébre és újra átmenni, mielőtt a tanítandó és begyakorlandó, a mint épen a sor van, általában a megkívántató tökélyre nem vitetett. Nagy a mező, melyet az Írástanításnak az elemi osztályban művelnie kell, és csak a ki azt be nem láthatja, fogja mondhatni: én nem tudom, hogyan töltsem ki irásóráimat az elemi osztályban ? De a ki ismeri ugyanazt — az itt előadott szempontok szerint, épen oly könnyen, mint cél szerűen művelheti; de a mellett jmindig bőven lesz tennivalója. És a ki ezt teszi, a ki ezen a mezőn szorgalmatosan, szánt, vet, és boronál, az a felső, illetőleg a közép osztályban, annak pompás gyümölcseit fogja aratni; a tanítványoknak jó, szép, helyes gondolatirása fog az ilyen néptanítónak folytonos működés mellett osztályrészül jutni. Szűcs István, s.-pataki föisk. rajz és szépirászat tanár. BELFÖLD. Felvilágosítások a nyíregyházi ügyben. T. szerkesztő ur! A nyíregyházi presbyterium jelen tagjai s egyházi elöljárók ellen intézett megtámadások, bizonyos rendszer, s megállapított terv szerint hajtatnak végre. — Először az Autonomia irója, későbben a Nemmerengések, azután a 33-dik számú Evang. Wochenblatt: Aus den Karpathen, — és utoljára a Nem-presbyter cikk irója, — különböző alakban és modorban irtak a nyíregyházi presbyterium ellen, és oly abnormis állapotot rajzolnak,— hogy minden protestáns ember, ki ezeket olvasta és a valóságot nem ismeri, közelebbről s mélyebben nincsen beavatva , — ezen rendszeres megtámadásnak titkos okait nem tudja: — a nyíregyházi egyház jövője felett kétségbe esik. Legislegelőször szükségesnek tartom a t. olvasó közönséget a nyíregyházi presbyteriummal közelebbről megismertetni.— A nyíregyházi presbyterium , a két lelkész és 7 tanítón kivül, 70 tagból, s így, a mint tudom, összesen 79 tagból áll. — Képviselve van benne a lelkészi s tanítói kar, — az intelligentia, az ipar és kézművesi, és a földmívelő osztály, — eredetileg a nép által választva, melynek nagy része még most is presbyter, utolsó időkben, mióta a népgyűlések eltiltattak, ha a halál közölök egy tagot kiragadt, az összes presbyterium választ helyébe mást,ugy szinte a felügyelőt. curátorokat, pénztárnokot s minden egyházi hivatalnokot s szolgát a presbyterium választ, — a választásokat azonban a templomban, a szószékről, jóváhagyás végett, a népnek kihirdeti. — Van azon kivül iskolai választmány iskolai felügyelővel, mely a tanítókkal együtt gyűléseket tart, az iskolai ügyeket igazgatja, az iskolák állapotáról a presbyteriumnak és ez az esperességnek jelentéseket ad; — a közvizsgálatok idejét meghatározza, a templomban a szószékről közhírré teszi, — sőt nyomtatott iskolai programmban a közönségnek nyilvánítja. — Az egyházi számadások megvizsgálására tekintó-5.sz.