Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-12-27 / 52. szám

egyént tartanám, kire „a gymnásium konyha-Iatinságából valami ragadt, a többi pedig bármily társadalmi, politicai, művészeti, irodalmi s tudományos képzettségre tett legyen is szert, különben mind paraszt és közönséges napszámos." — Ezek a Szeremlei úr saját szavai. Feleselgetni, szófeletti meddő vitatkozásokba meggoudolkodva szoktam fogni, — vau ennél háládatosabb foglalatosság is. És ezen kérdéses ügyben minden szó feleslegessé is válik, mihelyt „Nevelésünk ügye" cikkem főbb pontjait szórói-szóra a t. olvasó közönség elébe terjesztem. — A cikk meg fogja mutatni, miként gondolkoztam én 1857 ben a magyar nemzet általános neveléséről s miként gondolkozom még mai nap is, mit tartok a nép-, mit a reáliskola feladatának, és mit tartok a gymnasium útján megszerezhető realistico-humanisticai míveltségröl; megmutatja, hogy én a reáliskolák felállításának barátja vagyok, s annyit tulajdonítok azok hatásának, a mennyit az olyan egyén tulajdoníthat, ki azok keletkezése szükségét, tanítási és hatása körét ismeri, megmutatja végre azt is, hogy Szeremlei úr cikkemet sem jól el nem olvasta, sem jól nem értelmezte. Jövő alkalommal lesz szerencsém „Nevelésünk ügye" című cikkemből a t. olvasó közönség elébe kivonatokat terjeszteni. Qönezy Pál. KÖNYVISMERTETÉS. Egyházi könyvtár a magyar reformált vallású nép szám.ára. — Kiadja a tiszántúli reform, egyházkerület. —— Szerkeszti Révész Bálint, debreceni ref. lelkipásztor és egyházkerületi főjegyző. — Első évfolyam 4 füzetben. — Nyomatott a város könyvnyomdájában 1858—1859. Debrecenben. (Vége.) Következő cikk az I-ső füzetben ily cím alatt áll: „A Jézus Krisztus élete." Menyhárt János debreceni főiskolai hittanártól. Ennek alosztályai következők : 1. §. „A Jézus Krisztus születése és gyermekkora." 2. §. „A Jézusnak messiási fellépése, és Galileábani munkássága." 3. §. „Mit és miként tanított a Jézus ? — miért botránkoztak meg benne ? — honnan származott ellene az őt halálra üldözött gyűlölség?" — 4. §. „A Jézus Krisztus Judeabeli munkássága, elárultatása éjszakájáig." 5. §. „A Jézus Krisztus elárultatása, szenvedései és megdicsőülése." — Miután az előbbi — az egyházi könyvtárt megnyitó cikkben az üdvintézmény egészét, annak eredetét, előkészítését, előállását, kifejlését s azt értelmező tanokat magában foglaló teljes szentírás ismertetését tárgyazó munkát kívánt adatni: igen helyesen történik, hogy azt közvetlenül christología követi. Ugyanis az üdvintézményben Krisztus megjelenése levén a főtény, melyre vonatkoznak, melyből indultak ki mind a megelőző és előkészítő, mind a következő s kifejlesztő tények, jelenetek, s azokat illető tanok minden egyes szálai: — kétségenkivül az általános eszmét felmutatott rajzolat adása után, — az annak alapját, sarokpontját, mely körül az egész forog, képező tény minden szálainak nagyobb mérvű rajzolatban, részletes és kimerítő ábrázolatban elömutatása, a keresztyéni vallásos ismeretet, érzelmeket, és erkölcsi akaratot egyiránt képezni akaró munka szerkezetében s összeillesztésében igen helyes tapintatot tanúsít. — És most kérdés, váljon olyan e ezen mtidarab, mely a célzott üdvös hatást megtenni képes legyen ? Véleményem szerint azon ohajtott cél megközelÜltetésének e müdarab már helyes útján van. Ugyanis azon színetlenség, halványság, azon szívet, lelket emelő erő hiánya, mely a mindennemű ingredientiák egymást neutralizáló összevegyítésének az ó-iskolában természetes eredménye , itt már oly mértékben, mint az előbbi darabon, közel sem uralkodik, — itt az újiskola kezeibe , jure postliminie újra felvett valódi solid bibliai szellem, s keresztyéni buzgóság ecsete meglehetősen szerepel, s az ó-iskolai halvány alapzatot, az orthodoxia. kellemes színezetével szépen s igen jólesőleg deríti fel. Üdvözlöm ifjú tiszttársamat e szép kezdemény küszöbén !! s kérem, ne tartóztassa vissza az általa, ha nem csalódom, jobban elismert úton leendő férfias, állhatatos haladástól sem tekintély, sem mások előítélete, s az azzal netalán harcba keveredni kelléstőli óvakodás. Azonban az örömmel említett előny mellett, vannak ezen cikknek véleményem szerint épen az ilynemű óvakodásból származott hiányai is, melyeket ezennel megjegyzendőknek ítélek. Jelesen én úgy vélem, hogy ezen műben többnek kellett volna lenni a keresztyéni hit, buzgóság, meggyőződés alapítására irányzandó, sajátlag christologiai és apologeticai, mint a száraz biographiai elemnek: míg most benne az ellenkező eset uralkodik. Ha ' János az ő evangéliomában, vagy saj átlag christologiájában, Jézus biographiájából, miután a már azt bőven adott evangéliomok léteztek, s közkézen forogtak, csak azon tényeket, eseményeket, jeleneteket kívánta apologeticus színezettel kiemelni, melyek azon thema gyámolítására, miszerint Jézus istenember s ő benne mint loyog, az örök istenség jelent meg — &éog écpavsQcoOt] ér oaQxi— kiváló momentummal birtak; s ezért bír azon mü, mint az evangéliomok koronája, a ker. vallásos buzgóság felébredésére és megalapítására oly nagyszerű hatással: miért volna ma szükséges, épen ezen útöbbi cél elérése végett, a nagy apostoltól különböző úton járván, — az evangéliomokban feljegyzett minden biographiai szálakat több, kevesebb paraphrasissal előadni azok számára, kiknek különben is az evangéliomok kezökön forognak, — s miért nem inkább Jánosi modorban, az istenember egész lényegét, megjelenése, élete, föllépése, működése minden tényeit, jeleneteit, tanait jellemző apologetico-christologiai jegyzetekhez, mint összefűző szálakhoz, az illető válogatott biograpbia vonásokat csoportokban összeszedvén, ezen csoportokból alkotni egy müdarabot, — azt át nem láthatom. S ez az, a mit szerző munkájában főhiánynak találok. — Ebből, — és a fentebb említett óvakodásból folyik az, hogy ámbár szerző úgy látszik, azt tűzte ki feladatúi maga eleibe, hogy Jézus életéből az evangéliomokban előadott minden jelenetet fölemlítsen: mégis több oly dolgok, melyek Jézus életének kellőleg rajzolására nagy momentumúak, itt vagy érintetlenül hagyatnak, vagy nem elég fényben, vagy nem épen kívánt irányzatban tüntettetnek ki, — mi pedig a hitélet felébresztése s állandóvá tételére igen fontos dolog. Igy példáúl a keresztelő János és Jézus személye, s főként az előbbi és utóbbi által intézett bemerítés közötti különbséget, — miszerint amaz metanoiát, ez palingenesiát eszközöl, — a víz symbolicus alkalmazása által amaz csak a saját erő általi bünfelismerés mellett az attóli megtisztulás óhajtását, — ez pedig a realiter létre hozott üdvhatályban istenemberi erőben (tűz- és szent.-lélek hatása által) valóságos részesülést, abba bemerülést, az által a bűnösség túlnyomó uralgásától megmenekülést, megtisztulást, Krisztusba, az új erkölcs-vallásos élet okfőjébe, szőllőtöjébe beoltást nemcsak jelképezi, — de mint e testi világban általában minden dynamicus működésnek, úgy ennek is hatása létrejöhetését ez anyagi támasz, vagy pecsét, vagy vezető, — de mindenesetre, — analogice a természet processusaival, — több mint csupa jelvéuy,—segíti s feltételezi, —- a másik tényező, t. i. a hit által emelkedő saját erő közreműködésének is feltétele alatt, miről a kisdedeknél a szülék és az egyház állanak jót, s illetőleg helyettesitik azt, — ezeu két keresztség közötti különbséget mondom szerző nem körvonalozza; holott egy ily körvonalozás nem csupán dogmaticai, de épen christologiai , sőt talán helyes kifejezet lenne az is, ha mondanám, christologieo-biograpbiai érvénynyel s nagy jelentőséggel bír, — mert egy az, hogy ezen vonások mind a Jézusnak evangéliomban adott életrajzából —- p. o. Nicodemussali társalgása s nyilatkozataiból szedetnek össze, — más az, hogy épen az ilynemű vonások állítják elő Jézusnak azon képét, mely alatt ő valódi megváltó, melybeni működése