Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-12-20 / 51. szám

a kérdéses müvecskében, magyar és német eredetüket illetőleg. Emez állítás mindegyik számú zöngelem (Melodie) fölött oly biztosan jeleztetett, mintha az régóta bebizonyítva s megállapítva lett volna ; —• és ez még sincs úgy, mint azt mindegyik tudni fogja, ki a hymnologiát (egyházi énekrőli tant) tanulmányozta. Mert a protestáns egyház valamennyi karénekzöngelmei (Cboralmelodieen) eredetükre s forrásaikra nézve: A) kölcsönözöttek s átvettek: 1) a régi latin egyházi éneklésből; 2) a C3eh barátokéból (böhmische Brüder); 3) a francia zsoltár-könyvből; 4) a német középkori egyházi éneklésből; 5) a világi népdalokból, melyek azonban az egyház által a világi elemtől megfosztattak. B) A protestáns karénekek zöngelmeinek forrása s eredete a reformátio nagy korszakában a protestáns egyház által létre hozott eredeti zöngelmek, s ezek képezik túlnyomóbb részét énekeinknek. A szőnyegen lévő mtivecskében a régi latin egyházbeli zöngelmekhez tartoznak a többek közt: a 13-dik szám alatt: „Áldott az egek t

ura" (Veni redemtor gentium); továbbá a 4-dik sz. a. „Állatoknak megtartója" (Sit laus et honos, glória), — ezekre lásd Kochnak „Greschichte des Kirchenlieds und Kirchengesangs" cimü müvét, 4-dik kötet, 273. és 242. lapokon. Az előbbi szerzője Ambrosius 308-dik év táján. — Cseh eredetűek: az első sz. a. „Adjunk hálát az úrnak,(Danket dem Herrn , denn er ist etc.); — az 5 dik sz. a. „Áldott légyen a nagy Isten" (Lob sei dem allmáchtigen Gott); a 9-dik sz. a.: „Uram Jézus fordulj hozzánk" (Herr Jesu Christ dich zu uns wend); az 52-dik sz. a.: „Hogy naponként uram" (Den Vater dort oben); lásd Ritter A. Gr. ily cimü müvét: „Choralbnch für die Provinz Preussen." — Sőt a 3 , 21 , 38 , 42 s 51. számok alattiak sem magyar, hanem tót zöngelmek. — Francia eredetűek: a 23-dik sz. a.: „A nap elment;" a 47-dik sz. a.: „Engem igazgat;" a 62-dik sz. a.: „Mint szép híves patakra; a 83-dik sz. a.: „Tenéked uram hálát adok;" a 71-dik sz. alatt: „Mint Isten akarja légyen," lásd Szentczi Molnár Albert „Százötven Zsoltári" cimü müvében, a 8, 23, 33 s 42-dik sz. a. zsoltárokat. Noha énekeink közt a középkor régi egyházi énekléséből több zöngelmek találtatnak, még sem találunk egyet is e müvecskébeu azokból; — ellenben a világi népdalokból benne foglalvák: a 33-dik sz. a. „Most nyugosznak az erdők;" a 37-dik sz. a.: „Jertek hozzám;" a 65-dik sz. a.: „Szívem szerint kívánom;" a 82-dik sz. a.: „Tündöklő hajnali csillag;" ezekre lásd Koch fenntebb említett müvének 4. kötetében a 612 , 317 , 170, 400. lapjait. A mi már az önszerzett, vagyis eredeti zöngelmeket illeti, azok legnagyobb részének valódi létrehozóit s szerzőit képesek vagyunk megnevezni, — s ezt itt is meg kellett volna méltányosságból tenni, miután hálás köszönettel tartozunk ezekért szerzőiknek , kik Luther, Crüger, Schop sat. — Hogy azonban a gyűjtő urak annyi elvitázhatlan cseh és latin énekekre a magyar eredetet, és sok franciára a németet ráfogták, — az bizony általán igen kevés jártasságra mutat a karének-zenészetben. II. Kifogás alá esik másodszor a hibás, a zöngelem szellemével s értelmével merőben ellenkező ütem felosztása több zöngelmeknek , megsem említve egyes hangok átmetszését, azok átvitelét egyik ütemből a másikba s azon számos, kézzelfoghatólag hibás s megütközésre okot szolgáltató hangsúlyozásokat, melyeknek ilyes jelzés következté ben szembe kell ötleniök. — A szöveg mértéktaui hosszú s rövid szótagjai egészen megfelelnek a nehéz s könnyű ütemrészeinek a zenében, — miből könnyen átláthatni azt, hogy melyik ütemmód felel meg leginkább a vernemnek. A szökő (jambus) vers rövid szótaggal kezdődik s e szerint zöngelmének szintén zeneileg rövid, vagy is könnyű titemrészszel kell kezdődnie. Miután azonban a teljes ütem sohasem kezdődik könnyű ütemrészszel, abból az következik , hogy a hivatott müvecskében az 1. s 4. sz. a. szökőversnemüeknek felütéssel (Auftakt) kell kezdődniök. A lejti (trochaeus v. choreus) versnem hosszú taggal kezdődik, zöngelme pedig nehéz vagy jó ütemrészszel, tehát felütés nélkül, következőleg a 46. s 52. sz. a. zöngelmeknek ütem tekintetében ugy be kell osztva lenniök, hogy a hoszszú s rövid verstagok vagy ütemrészek valódi helyükön feltüntessenek. Ezekre nézve hivatkozunk bármelyik német karénekeskönyv ezen zöngelmeire: „Danket dem Herrn, denn er ist sehr freundlich," — „Erhalt uns Herr bei deinemWort," — „Den Vater dort oben." — Hogy a karénekben a mértéktani hangsúly (Accent)-nak a zeneivel tökélletesen egyeznie kell, mindenki előtt világos leszen : mert csak is a zene s versmérték tökéletes egybehangzása szülheti a szöveg s zöngelem közti rokonságot, s csak is így felelhetni meg kellőleg a művészet szabályainak. Hogy az említett rokonság a magyar énekeskönyvekben hiányzik, az az oka, mert még mai napiglan sem lévén critice átdolgozott karénekeskönyvünk, az énekszerzők vagy fordítók csupán a verssorokban foglalt szótagszámra, nem pedig azok hosszú s rövid voltára ügyelnek. Lásd például: „Protestáns lelkészi tár" 1-sŐ köt. 2-dik fíiz. 142. lapon lévő énekszöveget, melynek első részét szökő, a másikat pedig lejtő versnemekben kellett volna helyesen feldolgozni. Hangsúlyosan kell egyházainkban a karéneket zöngeztetni, — ám próbálja meg ezt valaki az imént érintettel! III. Kifogás alá esik harmadszor szerintünk az egyenlő zenemértékü zöngelmek zenei összeállítása. Szöveg-s zöngelemnek, melyek az énekeskönyvben mint együvétartozók jegye ztetnek, a bennök rejlő érzelemre nézve is össze kell illeniök, ügy, hogy ezen egyesülés ne viselje magán az önkény s külsőség bélyegét, hanem hogy az mint szükséges s életmüszeres tűnjék fel. A zöngelem jellemzésének tökéletesen meg kell felelnie a szöveg tartalmának ; — mintha egyszerre született volna mind a kettő. Bajosan engednők meg valamely zenésznek azt, ha vigtartalmu szövegre fájdalmas, vagy fájdalmas szövegre víg i zöngelmet szerzene. S mégis találkozunk e kérdéses müvecskében efféle kirívó ellentétekkel s fonákságokkal, hol t. i. a zöngelem kifejezése a szöveggel merőben ellenkezik. A sokak közt csak egy példát idézünk: „Szerelmes Jézus noha nem vétettél" — zöngelme a szenvedő megváltó iránti legbensőbb rokonszenvet fejezi ki ugy, mikint maga az ódonszerű ének szövege. És micsoda énekszöveget találunk itt a zöngelem-tartalomban , melyet ezen, a szív legbensőbb rejtekét is megható zöngelemreénekelnlink kellene? Felelet: egy éneket, melyben a mennyei karok a megváltó születését örömmel üdvözlik: „Krisztus urunknak áldott születésén!" Avagy talán ezen víg karácsonyi éneket a 18. sz.a. zöngelemre kellessen énekelnünk, mely egy megható esedezést fejez ki? Miért nem vétetett fel a helv. egyházban szokásos, doriai nemű hiteles eme zöngelem: daageggagfe? — Továbbá bár e zöngelmek: „Jézus szenvedésedről" (Jesu Leiden Pein und Tod,) — „Atyának bölcsessége" (Christus der uns selig maciit,) — „A halált óh Jézusom," •— a következőkkel: „Óh fő teljes sebekkel" (O Haupt voll Blut und Wunden,) vagy „Szivem szerint kívánom" (Herzlich thut mich verlangen) — egyenlő alaphangulattal birnak is, — még sem lehet azokat egymással felcserélni, és pedig azon egyszerű oknál fogva, mert az elsők lejti, az utóbbiak pedig szökő versmértékkel birnak. De a versszak mértéke után a zöngelemnek, — mint már tudjuk, — mindig az eredetinek s ezért a legtermészetesebbnek kell lennie t. i. annak, hol a rövid s hosszú szótagok az ütem nehéz vagy könnyű (jó, rosz) részeinek megfelelnek. Hogy tehát mindegyik karének az igazi zőngelem szerint énekeltessék , arra kétségtelenül nagy súlyt kell fektetnünk, — s ezért határozottan protestálunk a kérdéses könyvecskében foglalt zöngelem-tartalom ellen. IV. Kifogás alá esik szerintünk negyedszer: az eredeti zöngelmeknek helytelen felcserélése más újakkal. Eredetileg mindegyik zöngelem bizonyos énekszövegre