Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-12-20 / 51. szám

nemzet nagysága anyagi és szellemi erejében áll, s nekünk, ba elöhaladásunkat eszközölni akarjuk, mindenek felett elsőben is anyagi képességünknek kell lenni, hogy a szellemi élet müveinek a léteit, fenmaradást és azon befolyást megadhassuk, mely nélkül azok hasztalan és fel sem tünő erőlködésekké válnak. Magyarországnak föhivatásaa földmivelés, mezőgazdaság és ezeknek alapja, melynél fogva azok a honra áldást és hasznot áraszthatnak, a belipar. Azért most, ha a honnak igazán használni akarunk, főképen ügyes és értelmes gazdákat, kézmű- és gyáriparosokat kell képeznünk, e célra pedig mindenek előtt a reáliskolák szolgálnak. Nem mondom én ezzel, hogy mivel a reáliskolákra égető szükségünk van, gymnásiumaink üresen maradjanak, korántsem. Jól tudom , hogy a tudós iskoláknak bizonyos tekintetben előnyeik vannak a reáliskolák felett. Azon osztálynak ugyanis, mely magasabb tudós miveltségre törekszik, t. i. a nemzet legfelsőbb osztályának (hova az aristocratia és a litteratorok tartoznak) a classikus irodalom alapos ismerhetése végett mellőzhetlen szüksége van, előkészítő intézeteire, t. i. a gymnásiumokra. Csak azt mondom, miszerint — nyitva hagyatván ezen osztály használatára a gymnásiumok—azon tanulók számára, kik körttlbelől előre tudhatják, hogy az emberiség ama fentebbi osztályába nem fognak lépni, s papok, ügyvédek, orvosok vagy fensőbb iskolák tanárai sat. sem leendnek; hanem rájok kenyértudomány nélkül is elég vagyon marad, vagy pedig valamely iparágra lépnek ; mondom, az ilyen tanulók számára, mivel nekik a reáliskolai tanfolyam hasznosabb s életrevalóbb miveltséget nyújthat, mint a gymnásiumi, minél több jólrendezett reáltanodákat kellene tartanunk. E reáltanodák hiányát nálunk legtöbb helyt még most is gymnásiumok akarják pótolni. A „tudós iskolák" padain jelenleg is számtalan oly gyermekek ülnek, kik nem fognak tudós pályára lépni, kik miután 3—4 évet főleg a latin nyelvstudiumok mellett eltöltöttek: közvetlen a gyakorlati életbe lépnek, hol a „grammatikának" legkisebb hasznát sem veszik. Miért nem ülnek ezen gyermekek ott, hol ülniök kellene, t. i. a reáliskolákban? Mert 1) mi még voltaképen a reáltanodák feladatát s hasznát sem ismerjük. Sokan azt hiszik, hogy a reáliskolák a mai túlnyomólag anyagiságra hajló kornak beteges kinövései, melyekben a materialismus veszedelmes csirái ápoltatnak. Ezek távol sem ismerősök a reáltanodák keletkezése történetével s csak a „reál" szóból Ítélnek. Holott tudni való, hogy e szó nálok nem a törekvés célját, hanem csak a tantárgyak egy részét jelöli. Az efféle okoskodás szerint kár „gymnásiumba" testgyakorló intézet) is járatni a növendékeket mivel ott nem tudós előkészületre, hanem csak a „testgyakorlatra" taníttatnak. (Pedig ezt legtöbb helyt hiréből sem ismerik a növendékek.) Még a P. N. fentebb említett t. cikkírója is azt állítja, hogy a reáliskolák általános miveltséget nyújtani sem nem akarnak, sem nem tudnak, és hogy növendékeik csak „a napszámosok sorában állanak" (P. N. 1857. apr. 8).—Bár azok előtt, kik a reáliskolák fentebb vázolt célját feladatát ismerik s ezen kivül tudják azt is, hogy minő eszközök által kívánják ez intézetek céljokat elérni: e nehéz vádak csekély combinálás után ártatlanoknak fognak tetszeni: — mégis, hogy a dolog annál világosabban álljon mindenki előtt, jó lesz e tekintélyes tollból jött megtámadásnak szeme közé néznünk. Mívelt ember az, „ki az emberiséggel összhangzó viszonybanvan/ s általános miveltségnek azon társadalmi, politikai , művészeti irodalmi és tudományos képzettséget lehet nevezni, melynél fogva az, ki ezzel bír a maga korának és nemzetének fejlettségét önmagában képviselheti. *). így értelmezve a kérdéses fogalmat, bizton merem állítani, hogy a reáltanodában előkészült egyén épen ugy bírhat általános míveltséggel, mint a gymnásium növendéke. A kétféle intézet tantárgyai közt ugyanis legnagyobb különbség a bennök tanítótt nyelvekre nézve létezik. Sokat vitatott, de utóljaira is igaz marad azon állítmány, hogy a reáltano| dában tanított él'ö nyelvek épen oly alkalmas eszközök a lelki tehetségek fejlesztésére, mint a gymnásiumban uralkodó holtak, mivel ezekre nézve a képző elemet utóljára is nem annyira az anyag, mint inkább a methodus képezi. De még ha az újabb nyelvek az alaki képzés tekintetében hátrább állanának is a régieknél, — nem kipótoltatik-e a reáliskolában e hiány az által, hogy itt a sokkal bővebben s alaposabban előadott mathematikai tudományok „mint gyakorlati logika" szolgálnak s hogy ekkép a reáltanoda Dr. Kruse szerint „ihre Schüler iiber die Brücke führt, welche vom Wissen zum Können geschlagen ist." Miáltal azon gondolkodásbeli önállóság eszközöltetik, mely a miveltségnek legislegelső feltétele. A reáliskolának továbbá a rendszeretetre, pontosságra, tevékenységre, a testi nevelésben általában, a külső tetsző formára, s mozdulatokra jobban kell ügyelnie, mint a gymnásiumnak, mivel innen egyetembe lép a növendék és még ez is képzőleg hat reá, onnan pedig közvetlen gz életbe vagy a szakiskolába. A reáliskolában a szabadkézzeli rajz és szép irás kötelezett tantárgyak s mind kettőre kitűnő gond fordíttatik. Történelemben a jelenkor politikai s tudományos fejlettségét a nemzetiségre való különös tekintettel bővebben s körűiményesebben adja elő a reáltanoda, mint a gymnásium. E három körülményből ki nem látja át, hogy a társadalmi, művészeti $ politikai miveltség megszerzésére épen oly alkalmas vagy még szerencsésebb eszközöket nyújt, mint a gymnásium, — melytől az irodalmi s tudományos miveltségre nézve sem marad hátra; mivel az élő nyelvek értése által erre a gymnásiummal egyenlő mértékben van képesítve. (A tudományos míveltségtöl különbözik a „tudósság;® ide a classicus nyelvek ismerete okvetlen szükséges. Ezt tehát a reáliskola nem nyújtja, de a gymnásium sem j utóbbi csak előkészít reá.) Ezek szerint, ha csak azt a képtelenséget feltenni nem akarjuk, miszerint általánosan mívelt ember az, s egyedül is csak az, kire a gymnásium konyha-latinságából valami ragadt, a többi pedig, bármily társadalmi, politikai, művészeti, irodalmi s tudományos képzettségre tett legyen is szert, különben mind paraszt és közönséges „napszámos" : látni való, hogy a reáliskola feladata szerint általános miveltséget épen oly mértékben képes nyújtani, mint a gymnásium. 2) Mert még most kevés számú reáltanodáink vannak. Ha az osztrák birodalomban a népességhez (k. 40 mill.) oly *) Jeles cikk olvasható a míveltaégrol a V. U. 1858. évi i 21. ós 22-ik számában. Sz. S.