Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-12-20 / 51. szám

PROTESTÁNS SZERKESZTŐ ES KIADÓ HIVATAL: Lövészutca, 10. szám, 1. emelet. ELŐFIZETÉSI BIJ: Helyben, házhozhordással félévre 3 fr. 42, egész évre 6 fr. 83 ujkr. Vidéken, póstán szétküldéssel félévre 3 fr. 68 kr., egész évre 7 fr. 35 ujkr. Előfizethetni minden es. kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETESEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdíj külön 30 lykr. Reáliskolák keletkezése, feladata s hiánya Magyarországon. E kedves Lapnak bevallott célja: eszméltetőleg s iránymutatólag hatni a tudományhozi viszonyában. Mennél inkább meg valék győződve, hogy e törekvését az egyházi ügyeken kivül, címének megfelelőleg az iskolai képzés egész körére is irányozni nemes feladatáúl tartja: annál erősebb várakozással vártam gymnásiumaink s reáltanodáink kérdéseinek tüzetes tárgyalását; úgymint nevezetesen az ide tartozó felvilágosító értekezéseket, a tanirány és tanmód tökéletesbedés'ét célzó s előmozdító eszmék fejtegetését. Annyival inkább vártam pedig , mivel új iskolai rendszerünkre nézve, mint gyakori tapasztalásaimból bizton tudom, legtöbb helyt még az értelmesebb s fensőbb osztály sincs tisztában magával; s mivel továbbá az ahhoz értőknek minden felől hallatszó nyilatkozatuk szerint, a gymnasiumok általában nem felelnek meg a jogos várakozásoknak , — a reáltanodák szerkezetében pedig, bár hasznuk kézzel fogható, e tanintézetek újdonsága miatt, mint ezt az Entwurf is elismeri, még némi határozatlanság uralkodik. Miután azonban várakozásom mind ez ideig hasztalan lett, elhatározám magamban , hogy addig is, míg más avatottabbak az ügyhöz érdemileg hozzá szólnának s gymnasiumi és reáltanodai nevelésünk elé a céit tisztán és határozottan kitűznék s világosan megjelölnék e cél elérésének legbiztosabb eszközeit (mert mind kettőre vajmi nagy szükségünk vagyon!): a reáliskolák körül némi tájékozásúl, ez igénytelen sorokban röviden előadandom azoknak keletkezését, feladatát, s végre okadatolva ki. fejtendem , hogy mily nagy még e tekintetben a hiány édes honunkban, s mennyire szükségünk van az efféle képzőintézetekre. Napjainkban, midőn a magyarhoni egyháznak s azzal együtt a tanügynek élethalál kérdései forognak szőnyegen , s mind kettőre nézve, bármerre dűljön az Ugy, reformnak kell bekövetkezni: épen nem lehet időnkivülinek mondani az efféle vizsgálódásokat. Ugyanazért meg vagyok győződve, hogy ama roppant érdekeltségből, melylyel most mindenki aggódva várja: vájjon elszakíttatik-e a háromszázados horgony, mely a mi egyházunk hajóját a biztonság partjához csatolá, mint ellenfeleink jósolgatják (lásd M. S. oct. 12. 806. 1.); vagy pedig mint Felséges Urunk igazságszeretetétől várjuk , megerősíttetik és megigazíttatik az .* ez igénytelen sorok számára is jut annyi, miszerint olvasói részéről a tárgyalt ügy fontos voltát megértetni s irányában a tehetősbek munkás figyelmét felkölteni képes lehetend. A múlt század közepe óta két ízben állottak elő tanintézetek reáliskola (Reál-Schule) név alatt, mindkét ízben bizonyos ellentétes irányban a tudós iskolákkal. Az első ízbenieket ama természetes visszahatás hozta létre, melyet az egyoldalú paed. humanismus zsarnok nyomása ellenében a XVI-ik századtól kezdve mind jobban-jobban erőre kapni látunk , s minek megértése végett szükség a dolgot egy kissé feljebb kezdenünk. A középkori fensőbb iskolák egyedüli főcéljok volt, a hazai nyelv használása nélkül, minden áron a classicus nyelvek ismeretét önteni növendékeikbe, vagy Trotzendorf szerint: „mindenik tanítványból egy-egy Cicerót képezni." E képzés pusztán alaki volt. A latin prosa- ós versíróknak egyedül nyelvét kellett tannlmányozni grammatikai, criticai és aesthetikai szempontból a tökéletes utánzás végett; a tartalomra legkevesebbet sem adának. Miután pedig természet- *) és mértudományok, földrajz, történelem s hazai nyelv sem taníttattak: látni való, hogy az iskolai képzettség a classicus s főleg a latin philologiában határozódott. Azonban az elrémítő, hosszas és homályos tanrendszer mellett vajmi nehéz volt és vajmi keveseknek sikerült csak ebben is előhaladni. A rendszer első hibája volt, hogy a latin nyelv még a kezdő növendékek előtt is latin nyelven taníttatott, s ekkép, mint Schuppius magát kifejezi: „ignotum per aeque ignotum" adatott elő. Jellemzésére elég legyen Luther szavaira hivatkoznom: „Mit tanultak , úgymond , eddig a felsőbb iskolákban és klastro*J Nem is volt szabad taníttatniok. A természeti tudományo nulása minden világi és egyházi rendnek átok alatt tilalmaztatok Honorius pápa még a római törvény tanulását ís határozottan eltiltá* Sz.