Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1859-12-06 / 49. szám
Elsaaaban lakó protestánsokat, vagy csak olvassa el a Hartmann Móric által néhány év előtt kiadott „Uti jegyzetek"-et ProvencebÖl és Languedocból.a Mi csak egy statistikai talányt idézünk. Berghaus 2 % millióra teszi a Franciaországban lakó protestánsokat, jelesül 1 millió lutheránusra, kik nagy részint Elsassban laknak és ll /2 millió reformáltra, kik leginkább déli Franciaországban honolnak. Ungewitter azt állítja, hogy az egy millió lutheránuson kivül 3 millió reformált van Franciaországban. Feltűnő, hogy a geographusok ily igen fontos statistikai ténynyel nincsenek tisztában. De ha tekintjük azon gondosságot, melylyel Berghaus s más geographusok számításaikat teszik, jogosan mondhatjuk, hogy a franciaországi protestánsok jelenlegi száma L—3 millióra tehető. Az 1851-diki hivatalos összeírás 35V4 millió katholikusra csak 3 /4 rész millió reformáltat és lutheránust, 26,000 herrnhutert, quiikkert és keresztség ismétlőt s 74,000 zsidót tesz. Mi ok indíthatta a francia kormányt, hogy a hivatalos számítást így resrófolta, azt ő tudja legjobban? A francia protestánsok története hosszas s hajmeresztő kínszenvedés története a mai napig s maga a forradalom s csá szárság sem volt képes azokat katholikus polgártársaikkal egyenlábra állítani. Ostobaság volna a francia uralkodók szükkeblüségét s kegyetlenségét vádolni, midőn az üldözések hosszú láncolata megcsörren előttünk, melyek közül a párisi vérmenyegző s XIV. Lajos dragonyosai csak két kiváló óriás szem vala. Ezen üldözések főoka az absolut központosított államhatalomban rejlik, mely a Róma felé szító népszellemmel egyesülten a protestáns lakosságban mindig rontó s nem egy-öntetü elemet tekintett s azt kiirtani erőlködött smost földre nyomva tart, miután az emberiebb korszak a kiirtás elé gátot vetett. Fájdalom! még ma sem képes a francia államhatalom magát ezen hagyományok hatalma alól kiküzdeni s talán sohasem is fogja." Eddig az „ Augs. Ali. Z." Szabad legyen nekünk is ez alkalommal e tágyra vonatkozó szerény nézetünket elmondani. Az államhatalom kötelessége gondoskodni, hogy az allattvalók vallásos nevelésben részesíttessenek s valamely oly vallásfelekezethez tartozzanak, melynek alapelvei az állam elveivel nem ellenkeznek ; de hogy Istenimádásukat keresztes vagy kakasos templomban, állva vagy térdelve, leborulva vagy keresztetvetve végezik-e, az nem tartozik az állam gondjai közé. Az állam köteles gondoskodni, hogy az alattvalók személye és vagyona biztosíttassék; de azon ne aggódjék, hogy azok lelki üdvösségüket mily úton s mily eszközökkel munkálják , mert arról egykor Istennek lesznek felelősek. A francia kormány ezen is túl megy. Ö határozza meg, hogy a protestánsok templomban vagy magánháznál végezzék-e isteni tiszteletüket. Hogy a protestánsok mennyi biztossággal támaszkodhatnak a felülről jött kegyeiemtörvényre, tanúsítja a francia pátens, mely eleve kimondja, hogy a kormány engedélyével épített templomokat ugyan a kormány be is csukathatja. Igaz ugyan, hogy a becsukathatásra fontos indokokat hoz fel; de hiszen mi könnyebb mint a hatalomnak ürügyöt találni? Az egyszerű presbyteri összejövetelt politikai összeesküvésnek keresztelheti, a protestánsoknak templombani összerseglését az állam biztosságára nézve veszélyesnek vallhatja s kész a becsukatásra az ürügy. A mit a hatalom ad, azt a hatalom vissza is veheti, ez a francia vallástörvényböl meríthető legnagyobb tanúság. Igaz ugyan, hogy a francia protestánsok sohasem bírtak önkormányzási joggal; de épen azért ne feledjük a francia protestánsok képét, mert abból világosan láthatjuk, mit tesz oly egyház tagjának lenni, mely államjogi alapon áll, s mely azzal sohasem bírt. Hazánk története is mutathat fel üldözéseket, de azok azonnnal megszűntek, mihelyt a protestánsok jogait országos törvény vette védpaizsa alá. Ezen jogainkat biztosító törvények a mi mentsvárunk s míg ezeket kezünkből ki nem szalasztjuk, addig biztos alapon áll az egyház. Nem arról van itt szó, hogy a mi felülről jő, ha még oly jó is, vissza kell utasítani, csak azért mert felülről jött; hanem hogy törvénybiztosította jogát semmiféleért fel ne áldozza. Ha tehát valaki azt hiszi, hogy a magyar protestáns egyház csak azért vonakodik az új rendezést elfogadni, mert felülről jött, nagyon csalódik; vonakodásának s legfelsőbb helyre nyújtott esedezéseinek egyedüli szülőoka az, hogy nem szabad lemondania oly jogról, mely három százados életét biztosította s örökké biztosítandja. Boross Mihály. gONYVXSMERTETES. Egyházi könyvtár a magyar reformált vallású nép számára. — Kiadja a tiszántúli reform, egyházkerület.— Szerkeszti Révész Bálint, débreczeni ref. lelkipásztor és egyházkerületi főjegyző. — Első évfolyam 4 füzetben. — Nyomatott a város könyvnyomdájában 1858 —1859. Debreczenben. (Folytatás.) Ezután következik a Ill-dik füzetben: „Az ó-szővetség védelmére vonatkozó eszmék s gondolatok" cimü cikk Warga Lajos h.-nánási reform, lelkésztől, melynek „folytatása s vége a IV-dik füzetben első helyen adatik. — Merőben polémia ez az olyan Voltair forma biblia ellenségek ellen, kik az ó-szövetség előadásait Ízetlen megtámadásokkal szokták ostromolni. Hajdan míg az ellenség a várnak egyes pontjait külön-külön támadta meg: addig az ilyen védelmi modor szükség- s korszerű volt alakjára nézve. De valamint a megtámadás, ugy az ellenébe feszített védelmezés is hiányos, nem általános, nem gyökeres hatású volt. Az ujabb időben pedig veszélyesebb ellenségei támadtak a keresztyén vallásnak, azon mézes-mázos bölcselkedőkben, kik az egészet, különböző alakokban ugyan, de egyértelmtileg emberi találmánynak, — a legjobb esetben igen szép vallás-erkölcs philosophemínak — akár históriai, akár -csak elméleti alapon nyugovónak, de semmi esetre sem kijelentcsi előkészítő és létrehozó tényekhez kapcsolt isteni üdvintézménynek tekintvén, mind az ómind az új-szövetségben nem találnak egyebet mint az emberinem fokonkénti fejlődése különböző stádiumairól fenmaradt emlékiratokat, — koruknak, minnél régiebbek annál több gyarlóságait — de egyszersmind az emberi ész akkor is működésének nyilvános jeleit máguson hordozó semmi más mini pusztán emberi müveket. Ezek gyökeresen pusztító ostroma ellen gyökeresen ható orvosszerekre egyrészről az igazságot védő praeservativumra, más részről a megtámadást irtó antidotumra van szükség. Ma már a hajdani sassaparilláknak semmi haszna nincs. Ezért a mai I theologiai iskolában a bibliograpkia, az archaeologiával I összekapcsolt rendszeres (uem diribdarabokból összefércelt) szent történelem, — a bölcsészettel és világi tudományokkal öszhangzásba hozott apologetica, mint kimaradhatlan alapvető és előkészítő tudományok tekintetnek, — és a népiskolák számára is ezek szellemében készítendő népszerű tankönyvek ajánltatnak. Ezek olyan praeservativumok és antidotumok, melyekkel a ki bir, az az olyan ellenvetéseket, minők ellen szerző küzd, csak mosolylyal fogadja; s ha kell ellnökvetnie valamit, más ízű, szagú, hatású lesz az,mint az ilynemű avas szerek.—Ismétlem jók voltak ezek maguk idejében : de már ma nem kielégítők. Részletekbe nem bocsátkozhatom, midőn az egész ellen van habitualis és lényeges kifogásom, s egy hiány kijavítása, egész rendszer kifejtését igénylené. — Csak az újabb orthodox iskola irányzatát és müveit ajánlom őszinte barátsággal , minden illetőknek, mind magán tanulmányozás, mind minden fokozatú iskoláinkban a valódi helyes és alapos vallásos képzésnek eszközlése végett. Most jő a Ill-ik füzetben „Párhuzam , vagyis rövid összehasonlítása a reformátusok és római katholikusok
