Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-12-06 / 49. szám

kérdés, hogy min alapítja, s honnan veszi mindezeket a tisztelt közlő? Megmondja maga, hogy Kölesy Vincének Ungarischer Plutarehjából. En ezen könyvet, mind német mind magyar nyelven , nagyon jól ismerem, és — köztünk legyen mondva — semmire se becsülöm. Kölesy Vince, vagy az ő társa Melzer Jakab ugyanis, miként egyebeknek , ugy Erdősinek életrajzánál is,soba forrásokra nem hivatkozik, bizonyító hiteles adatokat egy általában nem közöl, sőt nem is említ. Tisztelet becsület, de igazság is; és én nem csak Kölesy VincéneK, de sokkal tekintélyesebb és érdemesebb Íróknak is, az irodalom, s különösen a tör- ; téuelem mezején semmitelnem biszek,mit határozott adatokkal be nem bizonyítanak. Nincs itt helye a vak engedelmességnek, sőt a mennyiben tapasztaltam, hogy Kölesy urék, Erdősi életrajzában igen sok bakot lőnek: bosszúsággal elvetettem művöket s nem tartottam méltónak arra sem, hogy felemlítsem. ítélje meg már most bárkicsoda, hogy | oly mü ellenében , mely minden lehető ponton , magokra a közvetlen első forrásokra s kétségtelen adatokra támaszkodik, lehet-e helyesen és okszeiüen, oly közlemény alaptalan állításaira hivatkozni, mely a történelmi nyomazásnak, forráskutatásnak és bírálatnak, árnyékát sem ismeri? Hogy Kölesyék müvének címlapján ott áll ezen pár szó: „aus authentischen Quellen geschöpft:" előttem nem egyéb puszta Ígéretnél vagy állítmánynál, melyet, ha magoknak az adatoknak részleles kimutatásával vagy idézésével be- 1 váltva és támogatva nem találok : nem tudom, hogy többre becsüljem-e a szándékos ámításnál ? Bármely esetben is pedig, az efféle müvet, forrásul használni, bizonyosan so- 1 hasem fogom. — Kölesyék vezethették tisztelt közlőt, azon különben igen csekély tévedésre is , hogy Neanesos vagy Neanes us helyett Neancsi t ír, s azt mint tőszót széltire ragazza így: Neancsiban, a mi csak olyan, mintha ezt mondanám : Pesthini-ben, vagy Debreciniben sat. 5. Azon okokat, melyeket én, a protestáns Erdősi bécsi professorságának lehetőségére s bizonyosságára nézve, magából a bécsi egyetemnek lehető leghitelesebb forrásokból meríteft történetéből felhoztam, s adatokkal s példákkal pontonként bizonyítottam, tisztelt közlő nem ' tartja elegendőknek; hanem mindezeknél többre becsüli, söt többet nyomónak véli „Ferdinánd császárnak 1541. a ratisbonai gyűlésen kiadott rendeletét, mely szerint megparancsolta, hogy a különböző vallásért, senkit sem szabad megvetni, sőt, hogy az egyenlő jogot, mindenkinek meg kell engedni, s ahoz képest maga Ferdinánd császár akarván példával előmenni, Nádasdy Tamás ajánlatára, Sylvester Jánost, a bécsi egyetemben professorrá tette."sat. Megjegyezvén , hogy Ferdinánd azon időszakban, a melyről itt szó van, még egyáltalában nem volt császár, mint tisztelt közlő véli, mert ő csak 1555-ben követte a császári méltóságban testvérét V dik Károlyt: kénytelenek vagyunk azt nyilvánítani, hogy ama Ferdinánd császár által kiadott rendelet, melyre tisztelt közlő, oly nagy súlyt helyez, egyáltalában nem létezik, sőt nem létezik ilyen, Ferdinándtól, mint római királytól kiadva sem. Sőt, hogy V-dik Károly császár is, oly tartalmú rendeletet adott volna ki 1541. Regensburgban, mint azt tisztelt közlő ugyan positive felemlíti: én sem Sleidennál, sem másutt fel nem fedezhettem. Sleidantól ugyanis (De statu religionis et republicae Carolo V. caesare commentarii. Argentorati. 1555. fol. 216-dik levél második lapján) valamint más történetíróktól is, csak azt tanulom, hogy a regensburgi gyűlésen, a vallásügy véglegesen egyáltalában el nem intéztetett , hanem egyetemes zsinatra vagy birodalmi gyűlésre felebeztetett, addig pedig mindenik fél, a maga akkori kimutatott jogi állásában megmaradni parancsoltatott. Azt is tudom továbbá, hogy ezeu úgynevezett regensburgi Interiin, melylyel a protestánsok nem valának megelégedve, azon vallásos teljes egyenlőséget és jogviszonyosságot, melyet tisztelt közlő aunak tulajdonít, teljességgel nem tartalmazza, s végre, hogy egyebeket ne említsek: azt is j tudom, s a történetek minden elfogulatlan ismerője és com- j binalója tudni fogja, bogy ezen regensburgi Interimnek, a bécsi egyetemre és Erdősi ottani professorságára semmi oly befolyása nem volt, mint a milyet a tisztelt közlő vélni láttatik. Vizsgálja bár ki azon nagyobb fontosságú tényeket, melyek a bécsi egyetem s az ausztriai protestáns egyház kebelében, a regensburgi országgyűlést követő évek ben felmerültek: ezekből magukból kétségenkivül meg fog győződni, hogy ama vélt posítiv jogegyenlőségnek híre sem volt. Ajánlhatom e csélből különösen az austriai rendeknek Ferdinándhoz 1541. december 13-dikán benyújtott esedezését, a szabad vallásgyakorlatért, s Ferdinándnak erre, következő év január 13-dikán adott kitérő s épen nem kedvező feleletét. Megmondja itt maga Ferdinánd, hogy miként értelmezi ő, a regensburgi országgyűlés rendeletét. (Raupach. Evang. Oesterreich. Hamburg. 1736. II. Beilage. Nro. IX. A. B. C. Sleidan. i. h. 219. sat. lev.) ítélje meg már most a tisztelt olvasó, lehet-e a protestáns Erdősi bécsi tanárságát a regensburgi gyűlés s illetőleg V. Karoly császár rendeletére alapítani, s azt állítni, hogy Ferdinánd maga példát akarván adni, a protestáns Erdősit tanárrá tette. Hiszen, a bécsi egyetem alaptörvényei szerint nem is volt szükséges és rendszerinti dolog, a fejedelemnek, pl. Ferdinándnak, a tanár választásra közvetlenül befolyni; mindaddig tehát, míg sajátlagos döntő adatunk nincs: mi szükség azt állítani, hogy Erdősit egyenesen Ferdinánd tette bécsi professorrá. Tekintsük meg továbbá, a bécsi egyetem történeteit 1541 után, az arra vonatkozólag kibocsátott rendeleteket, sZiegler, Stankar és Március tanárok sorsát stb. megfogunk győződni, hogy a protestáns Erdősi professorságának kulcsát, nem ama képzelt rendeletben, s nem is Ferdinánd saját jellemében, hanem másutt kell keresni. Ferdinándról, épen azon időszakra vonatkozólag, a melyben tisztelt közlő, neki a liberális rendeletet tnlajdonitja, Luther maga ekkint nyilatkozik: „ Irascor Regi Ferdínando, qui ecclesias vastat; evangeliointroitum prohibens, interea judeorum malitiam et superbiam toleráns." Raupach. i. h. I. 39. 6. Van tisztelt közlőnek egy igen sajátságos, vagyis a többinél sajátságosabb észrevétele, melynek tartalma ez : a magyar törvények szerint, az 1608. 3. t. c. ideje előtt, csak egyedül római katholikusok viselhettek főbb hivatalokat pl. nádorságot; ez ellen tehát szükséges lett volna kimutatnom t. i. nekem, hogy .,hazai törvényeink értelmében, Nádasdy Tamás ellen, azért, hogy protestáns volt, kifogást se lehetett tenni." Bocsánat, de ilyen provinciát magainra , sohasem vállalnék ; azaz, ha valamiről azt állítanám, hogy az, a törvényekkel ellenkezik; nem mondanám ugyanarról nyomban azt, hogy az ellen, a törvények értelmében kifogást sem lehet tenni. Mert a tétel, így felállítva, a mint pedig azt, a tisztelt közlő felállította, valóban elhibázott, sőt képtelen tartalmú lenne. E pont érdemére nézve pedig, szabad legyen megjegyeznem a következőket: az 1608-ik évi, koronozás előtti 3-ik t. c. megszabja igenis, hogy ezentúl, a nádori méltóságra, két római katholikus és két protestáns egyén jelöltessék ki; de azt, hogy ezen törvények előtt, csak egyedül római katholikusok viselhettek volna országos főbb hivatalokat, pl. épen nádorságot: bebizonyítani nem lehet; részint azért, mert ily tartalmú törvénycikk nem létezik, részint azért, mert a történelem épen ellenkezőt bizonyít, a mennyiben közönségesen tudva lévő történeti tény, hogy Ferdinánd és Miksa alatt, az ország legfőbb hivatalnokai, zászlós urai legnagyobb részben protestánsok valának ; s maga ezen történeti tény, képes gyökeresen megdönteni azon ellenvetést, mit egyébiránt, nagy súlyúnak senki sem tekintett, hogy t. i. Nádasdi Tamás, mint protestáns nádor nem lehetett. I)e mi szükség volt tehát akkor az emlegetett 1608. 3. t. cikkre? Ezen kérdés vezethette e pontnál félre a tisztelt közlőt. A bécsi békekötés irományaiból, s általában ezen kor történetéből bizonyos, hogy nevezett törvénycikkre nem azért volt szükség, mintha ezzel ellenkező s a pro-