Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-11-29 / 48. szám

„Erkölcsi elmélkedések" következnek immár all-dik füzet cikkei között Baksay Dánieltől. Ezek négy szakaszban állanak, — „az ősz, a szüret, az eredendő bün, és az ó év" cim alatt ; — mindenik a tárgyhoz alkalmazott verssel nyittatik meg, s imádsággal záratik be, Mivel a nép közüli olvasók nagy része az érzelem körében túlnyomólag mozgó elmeszüleményeket legörömestebb, s hajók nagy haszonnal olvassa: innen hogy az egyházi népkönyvtárban ily darabok is álljanak, nagyon természetes és célszerű. Azonban kitől lehetne várni méltóbban ilynemű dolgozatokat, mint Baksay Dániel úrtól ? ki már évek előtt a költészet terén szép hajlammal és képességgel indult el; — s ámbár költői szárnyait nem engedte oly nagyra kinőni, hogy rajtok hivatalos körétől messze repült volna, — mit igen is helyesen tett, mert jól tudja mind azt, hogy nullás Moeonides ipse reiiquit opes, —• mindazt hogy mediocribus esse pöetis non homines, non di, non concessere columnae;) — de hivatala körén belől, a papiszónoklat gyakorlati tárgyait mennyire gyakorlotta, s folytonoson gyakorolja [érzelmi, képzelmi festő tehetséget s nyelvészetét, —• (mit ismét helyesen tett s tesz , mert finitinius oratori pöeta, s nagyon gyarló pap az a kiben nincs semmi pöetai vena), — hogy mondom mennyire szokta magát gyakorolni ezekben, ime megmutatják jelen dolgozatai, —• melyektől azt a mi a seutimentalis daraboktól közönségesen kívántatni szokott, — meleg kebel ömlengése könnyű s virágos nyelvezet, — megtagadni nem lehet. — Hanem én nem titkolhatom el, hogy a sentimentalis daraboktól is, melyek a sziveket lelkeket ostromló, — az erkölcsvailási ország hódoltatva alakításában működő fegyverek között nem megvetendő, sőt kellő alakban felette nagy érvénynyel is birnak, a mondott kellékeken túl még sokkal többet kivánok; jelesen azt, hogy azokban minden gondolat, minden szó gazdag és jó irányzatú theologiai tudoraánynyal s buzgó keresztyéni öntudattal rakott kebel kincstárából fakadjon ki. És nem lehet eltagadni, hogy ezen kelléket szerző müveinél kellő mértékben nem találhatni. Az „ősz" cim alattiban a változásoknak kellemes leírása, de épen semmi keresztyéni színezet; a „szüret"-ről Írottban ismét élénk rajzolása a borrali mértékietlen élés veszélyes voltának, de a keresztyéni öntudatnak, — mely a vizet borrá s a bort vizzé birja változtatni,—• ismét semmi szereplése; az „eredendő bűn" címet viselő, már haladja is a kellő dogmaticai, helyes bibliai észt győző és szivet nyerő theologiai mértéket, — ugy járt mint a Tantalus pohara, túlságosan sok volt benne, s épen azért az elrejtett szivárványon mind kifolyt; — akár az öreg Staschot, vagy Heideggert, vagy Wollebiust vagy Petrus Martyr Vermiliust olvassa az ember, —• akár ezt,— értvén theologiai tartalmát, mindegy ; —de az újabb theologia más tonuson, más alakban beszél; az ó-év utó estvéjén felmerült eszméi szerzőnek tagadhatlanul szépek költőiek, még vallásosok is általánosságban, — csak még sem keresztyéniek; miért nem vegyült már bele és ó és új ember keresztyéni eszméje, mely a költőt a legkellemesebb gondolat-virágok birtokába fogta volna juttatni? Közlök egy verset szerzőnek, — ex ungve leonem. Ösz. Elmúlt az aratás, egy kalangya sincs már A letarolt mezőn: kietlen a határ. Szomorún sír benne az enyészet szele , Minden fűszál hervad, hull a fák levele. Ifjú! te virág vagy, — de majd így hervadsz el, Ha ama csontváz-rém a halál rád leheli. Becsüld meg az időt, mely fut, senkit nem vár, Életedben nincs több, csak egy tavasz és nyár. A II-dik füzetet bezárja: „Egyházi beszéd," „Karácsom örömhír." „Íme hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen: mert született néktek ma a Megtartó, ki az Ur Krisztus," Luk. II. 10, 11. — Ha a rationalismus, bár a legszebb alakjában is kielégítő lehetne, ugy a mint nem az; ha bírhatna ugy a mint nem bir elég vallás-erkölcsi érvénynyel és hatálylyal ezen eszme, hogy Jézus a legfelségesebb vallás- és erkölcs tudománynak szerzője, legtökéletesebb erkölcsi példaadó az élet mindennemű körülményei s viszontagságai között, s így ő valóságos isteni ember; ha ennyivel összefüggésbe lehetne hozni ugy amint nem lehet, a váltság, bűnből szabadítás, Jézusba beoltatás, veleegyesülés, vele és általa örökéletre jutás, szellemvilág, Istenországa stbeff. a ker. vallás valódi lényegét tevő, s innen az egyházi beszédekből — akár oda illeszthetők, akár nem, de soha ki nem maradó eszméket; ha a kijelentés, istenember, annak csudaszerü egész megjelenése, működése, halála, feltámadása, üdvhatály létrehozása, annak az emberekkel közlése, ez általi újászületés, Krisztussal titokszerü egyesülés, szentlélek csuda működése stbeíf. ha mindezek nem volnának oly lényeges, oly mellőzhetlen tételek a ker. vallásban, mint a minők, és így ha az orthodox bibliai theologiai nézeteknek oly nagy előnye nem volna a rationálismus bármely legtürhetőbb alakzata felett, hogy a ki a kettő közti különbséget kellőleg ismeri, az qui pro quoddal be nem érheti, —rationalisticus beszédeket jó pénz gyanánt, azaz teljes értékű jó tan gyanánt el nem fogadhat; — ha mondom mindezek így nem állanának, akkor én ezen gyönyörű alakzatú egyházi beszédet, minden papnak, nemcsak falusinak, pedig világosságánál fogva,de bármely városinakis a stylus, logica, symmetria minden kellékével biró szépségénél fogva, mint omnibus numeris absolutum s követésre méltó példányt ajánlanám. Ujjal mutatám ki, hol van a hiánya ezen egyházi beszédnek, t. i. abban, hogy tisztán rationalisticus, mely a Krisztust, mint tisztán csupa embert, jó tanítót, s példaadót kivánja tekinteni,— s szerzője feltűnő világos fejének, tiszta eszének, szigorú logicájának dacára is végül „Krisztusba mint szőlőtőbe oltatást, nem'e világból léteit,— megjelenést a Krisztus itélö széke előtt — egy más életben ő hozzá menendést, ki meg íog könnyitm bennünket" steff. emleget, — miket ha szerző csak tropice értene, — ugy meg ámításra vetemedett volna, — mit épen nem, — csak a kikerülhetetlen incousequentiat teszem fel felöle. Most már azt is ki kell mutatnom miben áll a jelessége ezen beszédnek ha csak — mint némely könyvismertetéseknél történik, i nekem is puszta állításomra el nem hinné a tisztelt olvasó, hogy ez bizony alakzati tekintetben valósággal jeles, valósággal becses mű; — mely kegyes elnézést már csakugyan rövid időn én is kénytelen leszek kikérni, — de még ezen egy müdarab szép szerkezetének felmutatására engedelmet kérek. — Ha minden örvend — röviden ez az egésznek szerkezete — Jézus születésén királyok, —- bölcsek,— gazdagok, szegények (Jézushozi viszonyokban.) — Ti, falusi nép különösen tiszta örömöt éreztek, — a ti sorsotok jár legközelebb azon pásztorokéhoz, kiknek ezen örvendetes hir legelsőben adatott tudtokra. — Nem is ok nélkül, | —mert nektek is született, még pedig „ma született" a megváltó, — miként? azt fejti ki: 1) „Gyermekek!" néktek ma született a megváltó, mert annak ismeretére máig eljutottatok ! jertek hát ahhoz, ki a gyermekeket magához hivogatja,—s mint a kis Jézus, ti is növekedjetek a bölcseségben. — 2) „Ifjak" ma született a megváltó nektek is,— mert szeretem hinni, hogy máig sokra mentetek az ö ismeretében s megtanultátok az ifjú Jézustól, hogy „abban kell nekem foglalkoznom, melyek az én atyámnak dolgai. — 3) „Közép korúak" nektek is ma született a megtartó, — mert megtanultátok ő tője miként keli „a világ hasz| nos polgárának lenni, 4) „Öregek" nektek is ma született a Megváltó, mert megtanultátok Ő tőle, hogy ő rajta kivül nincsen senkiben idvesség, — ti öreg férfiak Simeonnal,—• ti öreg nők Annával járuljatok ö hozzá. — „Bezárás" : Ekként tehát nagy örömet hirdetek nektek, ma született sat. —• Gyermekek ! ha ugy éitek mint ö kiváuja, tietek lesz a