Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-11-22 / 47. szám

KÖNYVISMERTETÉS„4 számtan elemei közönséges számokban. Irta Csányi Dániel. Első rész: a négy első számvetési munkálat egész és tört számokban. Ara kötetlen 90 kr. a. é. Debrecenben. Nyomatott a város könyvnyomdájában. 1859." Azon rejtélyszerü körülmény, hogy ezen „kétszer kettő = négy "-féle egyszerű igazságok tana már legalsó lépcsőjén kezdve annyira hírhedt küzdelmes tanítmány s tanulmány, akaratlanul is odaviszi gondolatunkat, hogy annak kezelési modora hiányos. És ez nálunk nem is csuda. Mert régebben az effélékre nem sok szükségünk volt; most pedigj midőn már nagyon is kezd lenni — kiforrott tanítási módszerünk könyvekben tanítókban még nincsen. Ujabb iskolai szervezetünk ezen kiváltképeni szaktudománynak a tanodákban szaktanítókkali taníttatása által Bgyan — mi a múlt időkben épen e tan irányában volt legiivihetlenebb — eléggé hivatva volna elmaradottságunk-S)óli felüdülésünknek lendületet adni. De avagy prot. altanodáink tanítókat díjazó árvahodott ereje s ennélfogva szakemberekbeni csak igen szerény valógathatásunk oly dús elemek-e;

hogy ezek által valami rögtön nagyobbszerti haladásra lehetne kilátásunk? Mit szóljunk prot. népiskolai tanítóinkról, köztük azokról, kik örömest küzdenek megfelelni hivatásuknak ? Azt mondjuk, hogy ott vau a jobbak kezében a józanokosság nagy könyve? De váljon akként van-e ebben részletezve a számtan kényes tanítási módszere, miként egyéb elemi néptanitmányoké ? A számtan legalsóbb elemeiben is elvont fogalmak, s ezek összefüggéseinek tana, s ily természetén változtatni nem lehet. Azt sem csudálhatjuk tehát, ha népiskolai tanítóink legjobbjai is, vezérök nem lévén, ibant qua poterant. Bizony pedig épen a nép ezen legnagyobb osztályának lenne egy kis okos számvetési ügyesség, a többi csekélyek között azon egyik főeszköze, melylyel ösztönszerű józan ötleteit némi számokbani birálat alá vethetné, s ez által illető ügyeit okszerűbben intézhetné. Mi tehát már a leggyorsabban segítő egyedüli eszköz ily körülményeinkben ? Kétségkívül a jó kézikönyv. De milyen az a jó kézikönyv a számtan elemeinek tanításában? Az abrichtoló modor azt mondja, hogy a gyermek nem gondolkodik, nem tudja mi az elvont fogalom. A számtanban tehát le kell elibe irni a lehető legkevesebb szókkal azt, hogy mit csináljon a számokkal mint elibe kirakott tárgyakkal. A gondolkodtató modor azt kivánja, hogy a gyermek kézikönyve minél rövidebben, s ezután a tanító kellő terjedelemben mondja meg neki mit csinált, s mivel vagy mikkel csinálta és csinálhatta azt, a mi által ez vagy amaz számvetési eredményhez eljuthatott. Az első modorra vannak példányaink tanítókban s könyvekben. És így, ha ez uton akarunk haladni, azaz a világtól tovább is elmaradni: ugy e szakbani iskolai kórállapotunk ellen egy szó panaszt sem emelhetünk következetesen. A második modorra nézve tény, hogy általában elvagyunk maradva. De az is tény, hogy találkozunk itthon egyes tanítókkal, tanintézetekkel külföldön, melyek e tekintetben vezérfényként haladnak előttünk. Mihezképest kettőben állapodhatunk meg. Egyik az, hogy a számtan s általában az összes mathésis sokkal hozzájárulhatóbbá tehető tudomány,mint a milyennek az nálunk lenni látszik, s ha az igazi Ösvényre a kellő kiindulási pontnál lépünk fel: ugy célhoz jutásunk bizonyos. Másik az, hogy ezt látva késedelmeznünk öntudatos bűn lenne; ellenben minden oly irányban nyilvánuló törekvés, mely az előbbi célt tűzi megfejtési feladatául, a lehető leggyakorlatibb téren forog. Ily irányú törekvéssel, ily célú munkával találkozunk fent kitett szerény cimű s illetékes szakértő *) által *) Műegyetemi készültségü oklev. mérnök és egykor prot. főiskolaiak egyikében a mér- és tapasztalati természettan tanára. irott kézikönyvében a közönséges számvetés tanának, oly tanulók számára, kik e tant mint tudományt először — tehát altanodába átlépésökkel kezdik tanulni; tartalmazván ezen első rész az illető alapfogalmakat s a négy speciest egész — és közönséges s tizedes törtszámokban; miknek teljes betánulásánál, begyakorlásánál többet az altanodai első évben okszerűen alig is kívánhatunk, ha meggondoljuk, hogy ez az első alap s minél erősebb ez, annál könynyebben épülnek reá a következő tanemeletek, és hogy tanulóink e szakbani léhaságának egyik oka épen az, hogy összevissza halmazoljuk fejőkben az alapot s ily módou arra bizton építenünk nem lehet. E mű tehát a számtan ezen első stadiumának első részét mint tudományt, azon 9—10 éves gyermekeknek, kikre az az elemiiskolai osztályok bevégzése, s ezekben a számokkali illető megismerkedés után célozva van, tanító segítségével hozzájárulhatóvá teszi, népszerűsítvén azon fogalmakat, melyek a tan e fokozatán is már szükségesek, de többnyire megközelíthetlenek szoktak lenni. A tan e fokozatát azon színvonalra hozza, melyek az a míveltebb nemzetek tanintézeteiben megfelelöleg áll; hol a tanodákban nem abrichtolnak, hanem mindjárt kezdetben legalább is annyi figyelmet fordítanak a fogalmak alaposságára, tárgyak összefüggésére — mert a gyermek is szereti a dolgok okát tudni, s ha azt neki megmondják, a dolog is jobban megmarad felfogásában— mint a számvetés meclianismusára. Ily módon a számtan elemeit visszahelyezi amaz illető polcára, melyre az, értelmi képzés tekintetében természettel hivatva van. Részletekbe itt és most bővebben nem bocsátkozva kiemelendőnek tartjuk, hogy e műben a tizedes számrendszer igazán mint rendszer van elemileg s népszerűen adva, s általa a közönséges számvetés egyik alapköve letéve; mi bő kárpótlás annak látszó hosszadalmasságáért, — mert hiában! a mit a célhoz képest röviden jól előadni nem lehet , azt hosszabban kell jól előadnunk. A számviszonyok fogalma;

osztályozása ily népszerű modorban tudtunkra egészen szerző sajátja. A négy species értelmezése az egész számok összeadásától a tizedes törtek osztásáig következetes egyszerűséggel keresztül víve; a törtszámok egész tana minden rechenmeisteri schlendriántól megti! sztitva, valódi alapossága mellett népszerűsítve, egy felfogható egészszé alkotva, sat. sat. mind megannyi bizonyságai a szak és didaktikai tapintatnak. Végre nem csekély érdekű e kis műben a minden erőitetetés nélküli s azon kiforott zamatú tannyelv mindennütt önmagát magyarázó terminológia, mely prot. főiskoláinkban a latin tannyelv elhunyta óta e szakban is érettségre s a fordítás és tisztes compilátiók nyelvészeti s szakirodalmi szögletességeitől megtisztult önállóságra emelkedett. Óhajtandó is, hogy e tudománynak eddig ugy szólván csak élőszóval firól fira szálló ily megállapodott férfias nyelve e szűkebb körből a mértan többi s felsőbb fokozataival sajtó utján mielébb a tanuló-s olvasó-közönség kezére jusson s irodalomunk közvagyonává legyen. De továbbá gyakorlati tapintattal hoz segélyt e kis könyv ama fentebb érintett altanodai szaktanítói szükségünkben is; mert ugy van az írva, hogy az ily kevésbé szakavatott tanító mindjárt első alkalommal ugy szólván tanítványaival együtt jusson el a kivánt célhoz ; a midőn köztanításain egy-egy cikkelyt egymásután felolvastatván (sőt,s kivált eleinte az értelmes olvasás gyakoroltatása véget nyomban utána maga is felolvasván) annak értelmét a tárgy fontosságához képest s a könyvbeli példák nyomán több kevesebb adalékkal, kidolgozásokkal felvilágosítván: készen kapja mintegy azon egészet, melyhez vagy hosszas és fáradságos búvárkodásába kerülne eljutnia, vagy el sem is juthatna, hanem maradna ott, a hol volt s voltunk ezelőtt 50—100 évvel, de a midőn még az effélék szüksége is ugyanannyi évvel kullogott hátunk mögett, míg az jelenben már nagyon is életerünkön tapogat. Hasonlóképen a népiskolai tanítóknak — bár ezek iskoláik