Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-11-15 / 46. szám

okt. 22-óről kelt, visszavonja Chalupka ur fentebbi felszólítását, mivel az egyházkerületi felügyelő választásának csak a sept. 2. cs. kir. magas ministeri rendelet 69. §-ának értelmében kell történnie. Miután sup. administrátor ur későbbi irata által azon nézetre látszik hajlani, hogy az egyházkerületi felügyelő választását csak egyházkerületi gyűlésen lehet tárgyalni,ilyen gyűlést pedig nem bí Össze; az egyházmegyei gyűlésben felmerült azon kérdés: hogy ily körülmények közt mi a teendő ? hosszas vitatkozásra szolgáltatott alkalmat, mely azon határozatot vonta maga után, hogy az esperességi gyűlésben a cs. k. nyiltparancs és ministeri ideiglenes rendelet határozatait, melyek a magyar prot. egyházat oly közelről érdeklik , fontolóra vették. Miután elhatároztatott, hogy a cs. k. nyiltparancs és ministeri rendelet végrehajtásának felfüggesztése, valamint zsinat összehivása végett Ő cs. k. Apostoli Felségé hez egy alázatos folyamodvány terjesztessék, egyszersmind abban is megegyeznek, hogy ezen legalázatosabb kérelemlevél másolata csatlakozás tekintetéből a superintendentia többi esperességeinek is megküldessék. (Pest. Lloyd.) j Kivonat a szentesi h. hitv. egyháznak 1859. évi okt. 31-én tartott gyűlése jegyzőkönyvéből. 525-ik szám/Olvastatott békés-bánáti esperes nt. Tóth Ferenc ur f. évi 442-ik számú körlevelének 2-ik pontja, j melyben a fötiszteletü helv. hitv. tiszántúli egyházkerületnek a f. évi september 1-sőjén kelt császári nyiltparancs, s az azt kisérő ministeri ideiglenes tárgyában, Ö cs. apóst. kir. Felségéhez intézett feliratát, felolvasás iránt megküldi, egyszersmind rögtöni irásos nyilatkozatnak felküldését kivánja a végre, hogy „egyházunk tovább is tiszántúli egyház- j kerület*kebelébeimíegmaradui, vagy a tervezett új superin- ! tendentiához csatoltatni kiván?—melynek folytán a megküldött fölirat felolvastatott. — A megküldött és felolvasott fel- : iratot egyházi gyiilésünk egyhangúlag egész terjedelmé- i ben magáévá tévén, köszönetet mond a főtiszteiettt egyházkerület azon buzgóságáért., melylyel szent vallásunk s egyházi autonomiánk ügyét Ö cs. kir. apóst. Felsége legkegyelmesebb urunk előtt védelmezi s törvényes jogában fen tar tat ni kivánja. Nagy tiszteletű esperes ur által elönkbe tett azon kérdést illetőleg „kiván e az egyház tovább is a tiszántúli egyházkerület kebelében megmaradni, vagy a tervezett új superintendentiához csatoltatni?"— Egyházi gyűlésünk komoly megfontolás után odanyilatkozik: hogy egyházi törvényeink alapján tulajdonképen ebez szólani jogunk sem volna; mert ha a fötiszteletü egyházkerületnek sincs egyenként joga a superintendentiák eldarabolásához megegyezését adni; hanem csak az egyetemes zsinat ebben az illetékes biró, annyival kevésbé van joga ehez egyes egy- ! házaknak s így a szentesi egyháznak is. Minthogy azonban nt. esperes ur által hivatalosan szólíttatunk fel, annálfogva az előnkbe tett kérdésre egyhangúlag következőleg felelünk, nyilatkozunk. Miután a tervezett új superintendentiának oly hely, tudniillik Szivacz céloztatik központul, mely igen csekély népességű s tőlünk távol van; oly központ, melyből hiányozván a felsőbb iskolák, reánk nézve semmi szellemi világosság nem jöhet; oly központ, melyből idegen nyelv uralkodván ott, felénk kevés meleg áradozhat; oly köz- j pont, melyhez minket mint protestáns vallású testületet semmi külön történelmi érdekek nem csatolnak; oly központ, melyből a netalán oda rendelendő superintendens a békés bánáti egyházmegyét és így a szentesi egyházat is sikeresen nem kormányozhatja, minthogy oda a közlekedést sem vasút, sem gőzhajó nem eszközölheti; —• oly központhoz tehát, mely minket semmi tekintetben nem vonz; mondjuk oly központhoz a szentesi egyház egyáltalában nem gravitálhat, és igy a szivaci superintendentiába leendő bekebeleztetését egyáltalában nem óhajtja. Ha az óriás napot törpe égitestté zsugorítaná a Teremtő, bizonyosan a plánéták rendes útjokat elhagyva szerteszét bolyongnának a világ űrben , körülbelől igy járnának a békés bánáti nagy népességű egyházak, ezek közt a 17 ezer lelket számláló szentesi reformált egyház is a szivaci superintendentia csekély központjával. A szentesi egyház tehát ezentúlra is kiván megmaradni a tiszántúli superintendentia kebelében. Ennek központjához Debrecenhez vonja egy házunkat a lelki világosság, nemzetiség , vallás- és egyháztörténelmi mult, jelen és jövendő, idevonja a közlekedési könnyüség, tehát ide vonja idő és tér. A szentesi egyháznak alapítványai vannak a debreceni főiskolában, s innen nyeri templomába lelkipásztorait, iskoláiba tanítóit. A szentesi egyházat tehát anyagi és szellemi kapcsok, nagybessü emlékek s régi testvéri szeretet csatolják a tiszántúli superintendentiához, s ezekért kiván, óhajt ittmaradni ezentúlra is mindaddig, míg a magyar protestáns egyetemes zsinat szent vallásunk törvényeinek alapján máskép nem rendelkezik felőle. Mint a gyermeknek keservesen esik, ha édesanyja szivétől elszakíttatva, idegen földre száműzetik, ugy a szentesi egyház is nagy fájdalmakat érezne, ha a tiszántúli helv. hitv. egyházkerület kebeléből kiszakíttatnék. Kiadta Bartha János, jegyző. A vértesaljai egy ház vidék gyűlése. Egyházvidéki gyűlésünk folyó hó 7-kén tartatott meg K.-Nyéken esperes ntiszteletü Malter Ferenc és egybázvidéki gondnok Sárközy Kázmér ur Ő mlsga elnökleteik alatt. A szép számmal egybegyűlt egyházi és világi küldöttek csak újabb tanúságot szolgáltattak arra nézve, hogy egyházi ügyeink iránt osztály különbség nélkül érdekeljük magunkat. Ama számos elintézendő ügyek között, melyek az egyházvidék belügyeire vonatkoztak a közfigyelmet főleg a legmagasabb pátens ragadta magára, melynek tartalma mindannyiunk előtt bőven ismertetett. E tekintetben közegyetértéssel határoztatott: Hogy egy legalázatosabb felirat terjesztessék 0 cs. k. Apostoli Felsége legmagasb színe elébe, — a melyben az érdeklett pátens hatályon kivül helyeztetni — s egyházlállamunk az 1848 előtti állapotba legkegyelmesebben visszahelyeztetni kéretik. — Ugyan e határozatunk a felirat másolataival a testvér egyházvidékekkel közöltetni rendeltetvén. Ugyancsak a gyűlés folyama alatt felbontattak az egyházi főjegyzőség s két világi ülnökökre beadott zárt szavazatok. Az eredmény a főjegyzőre nézve ezen ismételt szavazással sem kedvező — a mennyiben két jelölt Kis Károlymányi és Szalay Sándor, baracskai lelkész urak egyiránt 16 szavazatot nyertek s igy általános többsége még most sincs egyiknek is. Valóban sajnos dolog, hogy több egyházak — nem akarják belátni, hogy a jegyző s illetőleg a jegyzők hiánya által mennyire szenved az ügyek rendes menetele — s folyvást makacsul ragaszkodnak előbbi szavazataikhoz, a helyett, hogy e két érdemes férfiak bármelyikében pontosulni igyekezvén, elvégre vége szakadjon ama hátrányoknak, melyek a jegyzőkönyv rendes vezetése körül már több év óta tapasztaltatnak. Valóban tudósító, e sorok irója — nem tud eléggé csudálkozui, — hogy mikor ép a legnagyobb köszönet és elismeréssel tartoznánk azon férfiak irányában, kik elég lelkesek a közügyért munkálódni ingyen > csak ügyszere