Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-11-08 / 45. szám

badsága volt kockáztatva. Malborough az éj egy részét könyörgéssel töltötte s hajnal hasadta előtt urvacsoráját vett az angol-egyház szertartásai szerint. Ekkor sietett Eugenhez csatlakozni, ki valószínűleg akkor gyónt meg egy pápista papnak. A tábornokok egymással tanakodtak, megvitatott tervöket elkészítették, s mindenik visszatért saját állomására. Malborough parancsot adott a közönséges könyörgésre. Az angol káplánok elolvasták a szent szolgálatot az angol ezredek előtt. A hollandi sereg kalvinista káplánjai, oly fővel, melyre püspök soba sem tett szentelő kezet, elhangoztatták esedezéseiket, hazafiaik előtt. Az alatt a dánok lutberán egyházszolgákat hallgattak ; a capucinusok pedig az osztrák lovas-századokat buzdították, s könyörögtek a szent szíiznek, küldjön áldást a római szent birodalom fegyvereire. . . Az ütközet megkezdődik, s ezen különféle vallású emberek ugy működnek mind, mint egy testnek tagjai. A pápista és protestáns tábornokok egyaránt kifejtik minden erejöket, hogy egymást segítsék, hogy egymást felülmúlják... Napszálta előtt a birodalom mentve van . . . Franciaország egy nap alatt elvesztette nyolcvan évi cselszövény és győzelem gyümölcseit... A szövetségesek pedig, miután együtt közös erővel győztek, külön-külön, hálátadtak istennek, mindenik a maga vallásos szertartásai szerint. Hát tettleg atheismus ez? Mondaná-e valaki józan észszel, hogy mivel a szövetséges hadseregnek egyakarata s egy közösérdeke volt, s mivel súlyos felelősség fekszik főnökein, tehát parancsolólag szükséges volt, hogy a hadseregnek, mint seregnek, egy megállapított vallása lett légyen, hogy Eugent megkellendett fosztania vezénylettől azért mert pápista, s minden hollandi és osztrák ezredest letenni azért, mert nem irja alá a XXXIX. hitcikket? . . . Bizonynyal nem... A csatamezőn a legtudatlanabb?

gránátos is belátta volna ez állítmány képtelenségét. „Én tudom — igy szólott volna — hogy a savoyi herceg misére jár, s hogy ez az a mit nem tűrhet János káplár: de, mi közé van a misének Blenheiin falu elfoglalásával? A hercegnek az kell, hogy a Francia meg legyen verve, s épen ez kell János káplárnak is. Ha egymásnak segítségül leendünk a legvalószínűbb, hogy megfogjuk őket verni. Ha minden pápistát s hollandit elküldünk : Tallard egyről egyig mind elfog bennünket". ..Ugy képzeljük, mikép maga Gladstone ur is megengedi, hogy a mi becsületes gránátosunk a legjobban így okoskodott volna. S ha megengedi, mi a következmény ? Epén ez, hogy Gladstone ur minden általános elveit, melyeket a hatalom, a felelősség, a személyiség s az egyesült közremunkálás felől elmondott, fel kell adni, és hogyha elméletének csakugyan állania kell: valami más alapon kell állania. Ugy hisszük, mikép eddigelő megmutattuk, hogy célszerüilehet, nagyfontosságú szándékok végett, az emberek között oly szövetségeket alkotni, mely szövetségekben egység s közös érdek legyen, s melyek nag> hatalommal megbízott és ünnepélyes felelősség alá helyzeti kormányzók igazgatása alatt álljanak : és mind e mellett még is felette célszerűtlen lehet, hogy az ily szövetség társulatoknak , mint ilyeneknek, ugyanazon egy hittan rendszert kelljen vallaniok vagy valamely vallásos külső isteni tiszteletet közösen végezniök. Mimódon bizonyíttatik tehát be, hogy ez eset nem történhetik némelyikével azon nagy szövetség társulatoknak, melyeket államnak nevezünk? Mi hisszük szilárdan, mikép ez eset adja magát elő némelyik államra nézve. Mi hisszük szilárdan, mikép vannak olyan községek, melyekben öszvevegyiteni a hittant, a kormánylattal oly képtelenség volna, a minő képtelenség lett volna, a Blenheimnál egyesült hadsereg jobb szárnyán, az ütközet közepén, vitályt kezdeni a bal szárnynyal a purgatórium vagy a képek vallásos tisztelete felett. Gladstone ur azt mondja: az államban legfőbb hatalommal biró személyeknek, bárkik legyenek is, kötelességök felhasználni ezen hatalmat oly céllal, hogy előmozdítsák mind azt, valamit ők hittani igazságnak Ítélnek. Már bizony mielőtt felhívhatna bennünket ily tétel megengedésére: köteles bebizonyítani, mikép az ily személyek a hatalomnak ily használása által, valószinűleg több hasznot, mint kárt okoznak. Az első kérdés ez, váljon egy^ormány, a vallásos igazság terjesztését mint főcéljai egyikét tűzvén maga eleibe, valószínűbben vezérelheti e a népet jó uton mint roszon? Gladstone ur kikerüli e kérdést; és — alkalmasint ez volt mit legbölcsebbet tehetett. „Ha — ezt mondja ő — a kormány jó: hagyjátok rendelkezésére természetes tisztét és hatalmát. Hogyha pedig nem jó: tegyétek azzá ... Mihezképest, az igazi utat követjük, ha először a kormánylatnak valódi eszméje vagy elvont fogalma körül szemlélődünk, természetesen beszámítva az emberekben meglevő gyarlóságokat és gonoszságokat; azután pedig megvizsgáljuk, váljon ezen eszmében benfoglaltatik-e a kormányt illetőleg azon képesség és következetes kötelesség. miszerint törvényeket hozzon és minden eszközöket felhasználjon a vallási célokra, — rövidebben, a vallás felett választást gyakoroljon." Természetesen tökéletes joga van Gladstone urnák bármely elvont kérdés felett okoskodni, de csak ugy ha folytonosan eszében tartja, mikép csak elvont kérdés az, a mely felett okoskodik. Hogy váljon egy tökéletes kormány lenne-e, vagy nem lenne e jó gépezet vallásos igazság terjesztésére : ez bizony ártatlan, s a mennyire mi tudjuk, még épületes tárgy is lehet a vizsgálódásra. Azt azonban fontos dolognak tartjuk felemlíteni, hogy tökélletes kormány még nem volt s nincs is a világon. Egyáltalában nincs semmi kártékonyság annak vizsgálgatásában is, minő irányban menne a levegőbe bajitott kő, ha nem működnék a nehézkedés törvénye. Ámde a következmények nem igen tetszenének, ha a vizsgálódó, miután számítgatásait bevégezte, elkezdene köveket hajgálni mindenféle irányban, meg nem gondolva, hogy következtetése hamis elötételen (hypothesisen) épült, s az ő kövecsei, a helyett, hogy a végetlen űrben repülnének el, hirtelen kupvonalba kanyarodnának és a szomszédok ablakát s fejét betördelnék. Nagyon könyíí azt kimondani, hogy a kormányok jók , s ha nem jók, jóvá kell tenni. De mi értetik ez alatt „jó kormány" ? És mikép kell a világon levő rosz kormányokat jóvá tenni ? És minő becsértéke lehet oly elméletnek, mely egyedül egy, s pedig a legmagasb mértékben túlcsapongó feltételnél fogva igaz ? Mi azonban nem engedjük meg, hogy a kormány, habár minden világi céljaira nézve oly tökéletes volna is, minővé az emberi gyarlósághoz képest lehet, ezen tökélyénél fogva szükségkép alkalmas igaz vallást terjeszteni. Mert látjuk, mikép a kormánynak igaz vallás terjesztésére alkalmas volta, semmikép sincs arányban, intéztetésének világi céljaihoz mért alkalmas voltával. Egyéneket tekintve látjuk, mikép oly fejdelmek, kiknek kormánya alatt a nemzetek legügyesben voltak védve kül- s bel- zavaroktól, és leggyorsabb elölépéseket tettek a polgárosodásban , egyáltalában nem voltak jó tanárai a vallásnak. Vegyük fel például a legjobb francia fejdelmet IV. Henriket, azt a királyt, a ki visszaállította a rendet, bevégzett egy szörnyű polgárháborút, kitűnő állapotra emelte a pénzügyet, tiszteltté tette hazáját europaszerte, s kedvessé önmagát az általa kormányzott nép nagy testülete előtt. Es — ez ember kétszer volt hugonotta, kétszer pápista, s a mint Davila megjegyzi, erősen gyanúsíttatott, hogy elméletileg semmi vallása sincs; gyakorlatilag pedig, bizony nem nagyon volt vallásos korlátoltság alatt. Vegyük Péter cárt, Katalin császárnét, Nagy Fridriket. Bizonyosan nem leend vita tárgy, hogy ezen fejdelmek, minden hibáik mellett is, ha őket csupán a kormánylat világi céljaira vonatkozólag veszszük fontolóra, az érdem középszerűségén felülállottak. Tekintve őket, mint hittani kalauzokat: Gladstone ur hihetőleg alább helyezné őket a Bourbon ház spanyol ágának legaljasb hebehurgya tagjainál. Nemkülönben, ha egyénekről rendszerekremegyünk át,egyáltalában nem fogjuk ugy találni, hogy a kormányoknak vallásos igazságok terjesztésére alkalmas volta, arányban állana világi